Ez a klub sokkal jobb csapatot érdemel

Az Észak-Magyarország szerkesztőségének vendége volt dr. Magyar Mátyás, a DVTK labdarúgócsapatában és egyéb diósgyőri sportszervezetekben tulajdonrésszel rendelkező gazdasági társaság többségi tulajdonosa. Vele beszélgettünk. 

Egy éve, amikor interjút készítettünk önnel, azt nyilatkozta, az egyik oka annak, hogy szerepet vállalt a DVTK-nál, az, hogy megvalósítson a labdarúgócsapatnál egy szakmai know-how-t, egy edzéskoncepciót, aminek Fit4Race az elnevezése. Ám erről nem sokat hallottunk az elmúlt egy esztendőben. 
A magyar labdarúgásban elsőként az NB I.-es és az NB II.-es csapatok közül betettünk egy olyan új szereplőt a szakmai stábba, aki tulajdonképpen teljesítménytrénerként dolgozik, és azért felel, hogy az edzéseken, a felkészülés során ­megvalósuljon a Fit4Race program. A Fit4Race egy holisztikus megközelítésű koncepció, sok oldalról segíti a teljesítmény növelését, a regenerálódás mellett a preventív tényezőkre is figyel, továbbá a kognitív képességek – mint például az információfeldolgozás, gondolkozás – fejlesztését, a stressztolerancia növelését támogatja, de fejleszti a tájékozódást a térben, és nem utolsósorban a személyre szabott táplálkozást is magában foglalja. Különböző felméréseken keresztül meghatározza a személyek leggyengébb területeit, és ezt követően, erre fókuszálva, egyénre szabott fejlesztési program készül, amelynek a véghez vitelét felügyeli. A program fut, elindult, de ha időarányosan száz százaléknak vesszük azt, aminek meg kellett volna valósulnia, akkor el kell ismerjem, hogy van lemaradás, olyan 60-70 százalékig sikerült eljutnunk. Az várható volt, mivel ez egy új eszköz a vezetőedző kezében, hogy szükség van a megismerésére, és idő kell, hogy be lehessen ezt illeszteni az edzések rendjébe. Az íróasztal mögül ezt nem lehet levezényelni, ehhez kell a partnerség, minden szereplő részéről. De mondjuk úgy, hogy ez nem mindenki részéről volt meg az első perctől. Türelemre volt szükség ezen a terü­leten. 

Kezdeti ellenállás volt? 
Mondok egy példát. Van egy gyűrű, amit a játékosoknak viselniük kell, mert az éjszakai tevékenységükről, a szívfrekvencia, a testhőmérséklet méréséből információkat nyerünk, és ezekből tudjuk megállapítani, hogy mennyire volt pihentető az alvás. Ennek pedig az a célja, hogy ezen adatok figyelembevételével egyénre szabott edzéstervet tudjunk készíteni. Azonban a gyűrűs időszak elején voltak fals adatok, amikből az derült ki, hogy volt olyan, aki elfelejtette ezt viselni, vagy másnak az ujjára húzta rá. Ezeket a próbálkozásokat a szakmai stábban a Fit4Race programért felelős Vellai Áron kiszűrte, és minden meccsnapon jelezni tudta a vezetőedzőnek, hogy melyik labdarúgó milyen fázisban van, ki az, akinek zöld jelzése van a játékra, ki az, aki sárgás, és ki az, aki piros, vagyis ki az, akinek nem javasolt a szerepeltetése. Függetlenül ettől, az a vezetőedző kompetenciája, hogy kit állít be a csapatba. Előfordult, hogy piros játékos is szerepelt, mert valamelyik csapatrésznek, illetve a csapatnak még a nem javasolt állapotában is nagy szüksége volt rá. 

Vellai Áron azonban a legfrissebb hírek szerint nem folytatja ezt a munkát, nem kap helyet Dragan Vukmir új stábjában. Mi lesz így a Fit4Race-szel? 
Áron Romániából kapott visszautasíthatatlan ajánlatot, amelyet elfogadott. Helyét egy másik teljesítménytréner veszi át, a koncepciót természetesen továbbra is alkalmazni fogjuk a jövőben. 

A Fit4Race 60-70 százalékos megvalósítása mellett a bajnokságban megszerzett pontok száma is elmaradt a tervezettől, ami a legnagyobb baj... 
Az edzéseknek, a mérkőzéseknek sok paraméterét mérjük, számszerűsíteni tudunk sok adatot, és sajnos az a helyzet, hogy futásteljesítményben, az NB II.-es átlaghoz képest, alulmaradtunk. Sajnos, az edzőváltással nem sikerült új impulzust adni, az új vezetőedzőnek egy olyan keretből kellett csapatot összeállítania, amelynek az átlagkondíciója legyengült, és a bajnokság hajrájában ezen már nem lehetett változtatni. 

A háttérbeszélgetések során a szakmai stáb két tagjától is eljutott hozzánk az az információ, hogy február és március hónapokban a koronavírus keményen jelen volt a DVTK labdarúgócsapatának életében. 
Az orvosi háttér és sok minden más is adott volt ahhoz, hogy a Covid–19-en átesett játékosok a lehető legrövidebb idő alatt visszakerülhessenek a megfelelő edzettségi szintre. És annyit még ehhez hozzátennék: más csapatok is kerültek hasonló helyzetbe... 

Mivel kimondva-kimondatlanul most már az edzőváltásról és ennek okairól beszélünk, rá kell kérdezzünk: a DVTK honlapjának nyilatkozva mit értett az alatt, hogy az edzőváltással kapcsolatban legfeljebb azt bánta meg, hogy nem lépték meg hamarabb? Mikor kellett volna? 
Még az ősszel. 

A Szolnoki MÁV FC elleni, 2–0-s idegenbeli vereség környékén? 
Ennyire nem vagyok türelmetlen, de az őszi, Szeged elleni forduló után már mindenképpen. Addigra ugyanis már teljesen egyértelműen látszódott, hogy nem olyan a játékunk, mint amilyennek lennie kellene egy feljutásért harcoló csapatnak. Nem volt meg az az érzés, hogy olyan erő épül a csapatban, amivel egy idő után minden együttes ellen dominálni tudunk. Viszont ezt követően kezdődött a hihetetlen őszi veretlenségi sorozatunk... 

Egy új csapat építése heteket, hónapokat vehet igénybe, a DVTK-tól egy éve 21 játékos távozott, és összesen 19 új labdarúgó érkezett, vagyis tulajdonképpen a semmiből kellett építkezni... 
Igen. És az előttünk végzett Kecskemétnél? Ott is óriási változások történtek a ke­retben. Mi nem voltunk képesek olyan szériára tavasszal, amilyenre a Kecskemét vagy a Vasas. Előbbi 13 veretlen meccsel fejezte be az évadot, utóbbi pedig az egész tavasz folyamán veretlen maradt. Olyan játékot nyújtottak, ami alapján el kell ismerni, hogy megérdemelten jutottak fel. 

A játékosok motivációjával is volt baj? Azért ez a kérdés, mert a közelmúltban azt nyilatkozta, hogy új bérezési struktúrát kívánnak bevezetni. 
A második legnagyobb költségkeretünk volt az NB II.-ben, ami több, NB I.- ben szereplő csapatét is meghaladta. A prémiumrendszert úgy alakítottuk ki, hogy az a győztes meccsek után volt jövedelmező. És ezen kétszer is emeltünk, az őszi szezon végén, valamint a bajnokság hajrája előtt. Sajnos, az derült ki, hogy egy bizonyos szint felett ezzel nem lehet kellő motivációt elérni. Ezért döntöttünk úgy, hogy más koncepciót alkalmazunk a jövőben. A bérköltségkeret nem változik a DVTK-nál, változatlanul jól lehet keresni magyar és főleg NB II.-es viszonyok között, de az alapfizetés és a prémium százalékos aránya módosul. Előbbi 60-70 százaléka lesz a bérköltségnek, és utóbbi nagy része akkor jár majd, ha sikerül elérni a célt, a feljutást. 

Lesz olyan játékos, aki számára ez vonzó? 
Nem járnánk jobban, ha olyan játékosokat hoznánk magas alapfizetésért, akik elhitetik velünk, hogy tudnak focizni. Nekünk olyan játékos kell, aki szeret focizni, akar is, eredményt akar elérni, sikeres akar lenni. És igen, szerintem lesznek olyan játékosok, akik számára ezek a feltételek megfelelőek, és a mi elvárásainknak is megfelelnek. 

És a szurkolóknak is? 
Ez egy érdekes téma. A Szolnok elleni, augusztusi vereség után az öltözőben jártam, és az egyik játékostól azt hallottam, hogy nehéz olyan környezetben futballozni, amikor a saját csapatának drukkerei szidják. Ezek után azt a kérdést tettem fel, hogy amikor aláírták a szerződésüket, tisztában voltak-e azzal, hogy a DVTK-nak fanatikus szurkolótábora van, illetve azzal, hogy mi a cél. És persze lehet, hogy olykor a drukkerek megnyilvánulása bénítólag hatott a játékosokra, de nagyon sokszor extra energiát is kaptak a lelátóról. Az év közben több DVTK-szurkoló véleménye is eljutott hozzám, és ezek jellemzően azt tartalmazták, hogy nincs játékképünk, a játékosok fizikai állapota nem megfelelő. Nem tudtam ezekkel vitatkozni. Sajnos, sok olyan meccsünk volt, amikor a szurkolók százszor jobban akartak nyerni, mint a pályán lévők. 

A fizikai állapot nem először merül fel. Ezzel kapcsolatban az is gyakori kérdés, hogy az erőnléti edző hasznos tagja volt-e a stábnak. 
Dobos Attilát sok drukker akarta keresztre feszíteni, azért, mert nem volt jó a kondi. De ha valaki nem fér hozzá a csapathoz, az nem tud csodát tenni. Ha azt mondják neki, hogy a mai edzésből 20 perc van erre, akkor az annyi. 

Dobos Attila mégis távozik az edzői stábból. Miért? 
Dragan Vukmir más szakemberrel szeretne ezen a területen együtt dolgozni. Fontos, hogy a stábon belül meglegyen az összhang, hasonló felfogásban gondolkodjanak a játékról, és azonos szinten legyen a lendület, a motiváció. 

Különórára nincs lehetőségük a játékosoknak? 
Dehogynem. Viszont ha valakiben nincs benne ösztönösen az, hogy jobbá akarjon válni, ez nem fog menni kényszerből. Csak egy példa: Cristiano Ronaldo az első Aranylabda-megnyerése után felhívta telefonon Usain Boltot, és ezt kérdezte tőle, hogy miként lehetne gyorsabb. A játékosok számára itt minden adott ahhoz, hogy fejlődjenek, más kérdés, hogy mennyit használnak ki ebből. Senki nem fog eléjük állni, ha úgy döntenek, hogy elmennek egyéni edzésre, mert úgy érzik, erre van szükségük. 

Mennyi meglepetés érte az elmúlt egy évben összességében a DVTK-nál? 
Nagyjából azt kaptam, amire számítottam. Változtatni, jó irányba terelni akkor lehet valamit, ha aktívan a része vagy. Lépésről lépésre lehet haladni, van, amikor ez nagyobbra sikerül, és van, amikor csak kisebbre. 

(Folytatjuk...) 

Az interjú második részében Dr. Magyar Mátyás többek között személyi kérdésekről, a klub átvilágításáról és az új koncepciójukról beszél.