2022.08.09. 07:14
Ezüstjük aranyra fényesedhet
Megyénk fiataljai kitettek magukért az ifjúsági maratonszakág dániai Európa-bajnokságán.
Soltész Péter a dániai ereklyéivel és érmeivel. Fotó: Kolodzey Tamás
A Silkeborgban rendezett viadal kenupáros 19 kilométeres számában a dobogó második fokára állhatott fel a Perhács Máté (Borsodi Örökmozgó Vízisport Alapítvány, Miskolc), Soltész Péter (Vízisport Club Tokaj) duó, míg utóbbi egyesben ugyancsak másodikként érkezett be a célba.
Portugáliára hangol
– Abban reménykedtem, hogy jól szereplek, jól szereplünk majd – kezdte a kétszeres ezüstérmes sportoló, a Szerencsi Szakképzési Centrum Tokaji Ferenc Technikum, Szakgimnázium és Gimnázium 11/F osztályos tanulója, majd így folytatta: – Személy szerint nem is csalatkoztam, bár egy malőr – amit figyelmetlenségnek nevezek – miatt elbuktam az aranyat, de már nem tehetek semmit. Élveztem a másfél órás küzdelmeket, amelyek nagy állóképességet követeltek tőlem és a társamtól is. A mostani két medáliámmal már öt világversenyes éremnél tartok, soha ne legyen rosszabb, és hol van még a pályafutásom vége, igazából most kezdődik csak a „táncom”. Nekem talán a sík vízi számok jobban fekszenek, de szakvezetőimmel úgy gondoltuk, hogy a maratont sem lehet kihagyni, minden lehetőséget meg kell ragadni, és a „mellékelt ábra” szerint jó döntést hoztunk. Most úgy tíznapos pihenőt tartok, élvezem a nyarat és a szabadságot, utána azonban megkezdem a ráhangolást az ifjúsági világbajnoki válogatóra. Ez a viadal Tokajban lesz, és amennyiben jól sikerül, akkor egyesben és párosban is ott lehetek majd a portugáliai vébén.
Elsőből második lett
– Tanítványom valójában megnyerte az egyest, hiszen elsőként ért célba, de elkövette azt a bakit, hogy nem a bója elé, hanem a bója mellé futott be – vette át a szót Krecz Tamás, Soltész Péter klubedzője, aki szintén megjárta a skandináviai országot. – Természetesen magam is kiabáltam neki, hogy korrigáljon, és mire észrevette tévedését, vissza kellett kanyarodnia, ezért lett csak ezüstérmes. Ilyen előfordul, esetéből pedig nyilván egész pályafutására szólóan levonja majd a tanulságot.
A tokajiak elnök-vezetőedzője ezután arra a kérdésre válaszolt, hogy egy tehetséges fiatal miként tud két szakágban is kiváló teljesítményt nyújtani:
– Az a sportoló, aki jó az egyikben, jó a másikban is. Felülről építkezünk, és azt valljuk, hogy szívesen kínlódunk húsz kilométeren és kétszáz méteren is. Ennek jegyében oldjuk meg a maratont és a sík vizet. Peti az úgynevezett királyszámban, a C-1 1000 méteres távon pillanatnyilag második a korosztályos országos rangsorban, és ezért küzd, hogy az élre ugorjon. Szorgalmára jellemző, hogy Dániából egyenesen a Szegeden tartott sík vízi országos bajnokságra és világbajnoki válogatóra ment. Rajthoz áll az 5000 méteres távon, és annak ellenére nyolcadik lett, hogy a nagy szélben beborult, a sík vízi vébén így nem indul. A portugáliai maratoni vb-re azonban kvalifikálhatja magát: szeptember 11-12-13-án Tokajban tartjuk a válogatóviadalt, amelyen egyesben és párosban is szerencsét próbál. Dániához hasonlóan 19 kilométeres számok várnak rá: a 200 méteres futásokkal fűszerezve négy, egyenként 3,6 kilométeres kört kell teljesítenie. Nagyszerű erőben van, hiszem és tudom, hogy megoldja az előtte tornyosuló újabb nagy feladatot.
Perhács Máté a párosról
A dániai kontinensbajnokság kenu kettes számában a miskolci Perhács Máté (Borsodi Örökmozgó Vízisport Alapítvány) volt Soltész Péter párja.
– Úgy három éve szereplünk együtt, eleinte ellenfelek voltunk, aztán egymás mellé rendelt minket a sors – mondta a Diósgyőri Gimnázium 11/h osztályos tanulója. – Közel van egymáshoz klubjaink telephelye, aztán egykorúak vagyunk, fizikális adottságaink és testmagasságunk is hasonló. Már több versenyt megjártunk, és azt hoztuk, amit elvártak tőlünk. Dániában valahol 100 és 200 méter közötti különbséggel kaptunk ki az elsőktől, ez 19 kilométeren nem sok, szóval máskor és máshol az ezüstérmünk még aranyra változhat. Azt még nem tudom, hogy a világbajnoki válogatón is én leszek-e Petinek a párja, de ez lenne az észszerű és célszerű. Erről nyilván beszélünk, és szerintem mi döntjük majd el, ha pedig így lesz, és kiharcoljuk a portugáliai indulásunk jogát, szeptember végén ismét nagyot dobhatunk.