A Román Kupa-győztes képben van a DVTK-t illetően

A labdarúgó NB I-ben, a 2015 augusztus és 2020 február között összesen 115 NB I-es mérkőzésen lépett pályára a DVTK csapatában Tamás Márk. A védő ezt követően a lengyel Slask Wroclaw csapatához szerződött, ahonnan tavaly nyáron távozott. A 2022-ben heteken át a diósgyőriekkel készült a szabadon igazolható, a válogatottban is bemutatkozott labdarúgó, aki a múlt szeptemberben lett a román bajnokságban szereplő Sepsi OSK játékosa. A 29 esztendős futballista szerdán a sepsiszentgyörgyi együttessel Román Kupát nyert, a 0-0-s eredmény után, 11-es rúgásokban győzték le az Univeristatea Cluj gárdáját. Köszönhetően annak (is), hogy a büntetők hetedik párjában Tamás Márk a kapuba talált, riválisa lövését azonban kivédte a Sepsi OSK kapusa.  

Ünneplés

A párharc utolsó gólját elérő Tamás Márkkal csütörtökön beszélgettünk, a gratuláció után arról érdeklődve, hogy meddig tartott az ünneplés.

– Jó sokáig, ebben nem volt hiány. Nagy volt az öröm, a boldogság, a csapat, a klub és a szurkolók körében, a mai napon leginkább az ünneplést pihenjük – válaszolta sepsiszentgyörgyi otthonában a védő, aki arra a felvetésre, hogy a meglehetősen későn kapott lehetőséget, de ennek ellenére a meccs egyik hőse lett, így folytatta: – A mérkőzés folyamán már az első félidőben is felmerült, hogy beállok, de végül mégsem így történt. A rendes játékrész hajrájában viszont lehetőséget kaptam, és azon voltam, hogy a lehető legtöbbet hozzá tegyek a csapat játékához.

Kíváncsiak voltunk arra, hogy mikor és hol dőlt el, hogy a 11-es rúgásokban mikor kerülhet sorra.

– A meccs végén, amikor kiderült, hogy büntetőkkel dől el a kupa sorsa, jeleztem, hogy én is szívesen vállalkoznék lövésre. Ezt követően az edzői stáb döntötte el, hogy ki hanyadikként kerüljön sorra, és engem osztottak be hetediknek. A büntető elvégzése egy ilyen helyzetben mentális próbatétel, és úgy éreztem, hogy készen állok arra, hogy ezt a feladatot sikeresen oldjam meg. Örülök, hogy én is hozzájárulhattam a kupagyőzelem megszerzéséhez – mondta Tamás Márk, aki arra a kérdésre, hogy hová kerül a szerdai kupaarany, így folytatta: – A vitrinbe, a legmagasabb polcra. A kupagyőzelem nagy dicsőség, sepsiszentgyörgyi játékosként a Román Kupa megnyerése még inkább az, főleg úgy, Varga Rolival együtt mi voltunk az elsők, akik anyaországi magyarként részesei lettek egy itteni kupasikernek. Úgyhogy sokszorosan is boldogok vagyunk.

Pontot az i-re

Érdeklődtünk a védőnél, hogy az elmúlt kilenc hónap, a Sepsi OSK-nál eddig töltött idő mennyire alakult a várakozásainak megfelelően.

– Jól érezzük itt magunkat. Amikor munkába álltam itt, kellett egy kis idő, hogy beilleszkedjek, de aztán, – leszámítva, amikor kisebb sérülések miatt nem voltam bevethető, – folyamatosan játszottam, és úgy érzem, hogy jó teljesítményt nyújtottam. Szerdán feltettem, feltettük az i-re a pontot, vasárnap még van egy mérkőzésünk a bajnokságból, most arra készülünk, utána pedig jöhet a nemzetközi színtér, a Konferencia Liga – mondta Tamás Márk, akit a válogatottságról is kérdeztünk. – Örülnék, ha újra érkezne meghívó, dolgozom azért, hogy ez így legyen, de azt nem tudom, hogy Marco Rossi valamilyen formában figyelemmel kíséri-e, hogy mi a helyzet velem. Mindettől függetlenül maximális teljesítményre törekszem az edzéseken, és a mérkőzéseken is.

A jövő

Azt is szóba hoztuk a védőnek, hogy Magyarországon, az NB I-ben biztos, hogy jobban szem előtt lenne a válogatottságot illetően...

– Ez kétségtelen, hiszen egyszerűbb személyesen megnézni egy mérkőzést, de szerintem nem ezen múlik. A szerződésem még egy évig a Sepsihez köt, és a nemzetközi kupás szereplés is jó lehetőség. Magyarországon valamivel több, mint 150 NB I-es bajnokin játszottam, de nem hiszem, hogy most hazafelé vezet az utam. A fociban nem lehet tudni, hogy mikor jön a váltás, az biztos, hogy szívesen játszanék olyan bajnokságban, ami újabb lépcsőfokot jelentene a pályafutásomban, ahol bizonyítani tudnám a szövetségi kapitánynak, hogy számíthat rám – jelentette ki a védő, akinek szóba hoztuk a DVTK-t. – Követem minden olyan csapat szereplését, ahol valaha játszottam, és persze, hogy képben vagyok a DVTK-val kapcsolatban is. Több bajnokiját láttam élőben a csapatnak, és ezúton is gratulálok a feljutáshoz. Mivel sokan tudják, hogy a feleségem, a korábbi röplabda játékos, Szabó Barbara révén erős szálak fűznek Miskolchoz, időről időre napirendre kerül, hogy jó lenne otthon lenni. A bajnoki szünetben biztos lesz ilyen program, és mivel a gyermekünk most 4 éves, felmerült már az is, hogy jó lenne, ha az iskolát már Magyarországon kezdené.