Az NSZK-s ,,Schumi" miatt kezdte el

Egy perc után lecserélték Bordás Csabát, a hazaiak kezdő kapusát a hét végén Sárospatakon megrendezett STC – Taktaharkány (4-1) vármegyei II. osztályú (Kelet csoport, 29. forduló) mérkőzésen. A Bodrog-partiak 1975-ös születésű hálóőrének ez volt a búcsú fellépése, és Molnár Dávid váltotta.

– Megkaptam a kapitányi szalagot is – vágott bele a történetbe Bordás Csaba. – A naptól elég nehéz volt látni, nem akartam, hogy emiatt bármilyen baki becsússzon, így miután csapattársam, Váradi István hátrapasszolta a labdát, én azt kilőttem az oldalvonal, a nézők felé, hogy el lehessen végezni a cserét. A többiektől, illetve a meccsre kilátogató szurkolóktól tapsot kaptam, amit ezúton is köszönök. Még a középkezdés előtt köszöntött az STC elnöke, Krai Csaba, Zsófi József edző, illetve Kovács Gábor szakosztályvezető, megajándékoztak egy dedikált labdával, valamint egy óriási pezsgővel.

Minimális mozgás

Bár a kapus nem mostanában ,,kezdte a szakmát", lehet, még ,,védegetett volna", ha nincs egy év eleji problémája.

– Január 9-én kétoldali tüdőembóliát kaptam, tüdőgyulladást, egyoldali tüdő infarktust, és mindkét lábon mélyvénás trombózist. Állítólag egy vérrög okozta mindezt – árulta el Bordás Csaba. – 19 napot voltam a sátoraljaújhelyi kórházban. Amikor hazaengedtek, szigorú fekvés volt, maximum a kapuig lehetett elsétálni. Három hónapi csak minimális mozgást engedtek az orvosok. Márciusban aztán már technikai vezetőként részt vehettem a mérkőzéseken, ülhettem a kispadon. A vizsgálati eredmények egyre jobbak lettek, egy hónapja óvatosan lehetett terhelni. Zsófi Józseffel megbeszéltük, ha lesz rá lehetőség, akkor megadja, hogy futballmezben tudjam befejezni, merthogy az orvosok az egészségem miatt eltiltottak a versenyszerű sporttól. A csapathoz lejárhatok, segíthetem az egyesületet, ennyi maradt 36 év után. Tényleg megtiszteltetés volt számomra a múlt hét vége.

Amint az a számból is kitűnik, elég hosszú és tartalmas volt Bordás Csaba pályafutása, amely mintegy 600 felnőtt találkozót tartalmaz.
– Még Újhelyben kezdtem a focit, a Kazinczy Általános Iskolában, akkor még nem kellett semmilyen játékengedély, jártunk a környező falvakba is – árulta el. – Családi ok miatt 12 évesen Parádra költöztem, a 7. és a 8. osztályt már Recsken jártam ki. 1987. augusztusában lettem igazolt labdarúgó, a Parád SE serdülő csapatában. A felnőtt debütálásom is ehhez az egyesülethez kötődik, az 1989-1990-es szezon végén, '90 júniusában, 15 évesen betettek a Felsőtárkány elleni idegenbeli mérkőzésen, és bár 5-0-ra kikaptunk, megdicsértek.

Hercegkút, nyolc

Az akkor fiatal hálóőr 1992-ben ballagott az egri Kereskedelmi Szakközép-, és Szakiskolából, mint hús-hentesárú bolti eladó, 1994-ben, augusztusban pedig visszakerült Sátoraljaújhelybe, katonai szolgálatra a Határőrséghez.

– Olyan társaim voltak, mint az itt jól ismert Bodnár Attila, vagy Balázs Flórián, ,,Samu", aki most Bőcsön kapusedző – tette hozzá Bordás Csaba. – katonaság közben az STK ifijében védtem, illetve a felnőttben egyszer, a Hejőcsaba ellen, amikor az első számú kapus, Szakál Miklós sérült volt. Örültünk annak, hogy kijárhattunk edzésekre, az U19-cel egyébként akkor a második helyen zártunk a megyei I-ben.

1995-öt, a leszerelést követően egészen 2006-ig ismét Borsod-Abaúj-Zemplénen kívül tevékenykedett Bordás Csaba: II. osztályú bajnokságot nyert a Parád SE-vel Hevesben, majd vállsérülése is volt, illetőleg edzősködött is a helyi utánpótlás csapatnál. A következő váltása 1998-ban volt, akkor Mátraderecskére ment, aztán pedig 2001-től, 4 éven át a dorogházi Ménkesi BSK-nál volt játékosedző, kapusedző. 2005 őszén Kisterenyén rúgta a lasztit, és 2006 februárjában hozta vissza a sors Zemplénbe. Focizott a Mikóháza SE-ben, a Sátoraljaújhelyi TKSE-ben, a Füzér SK-ban, a Karcsa KSE-ben, a Bodroghalom SE-ben, amit 8 hercegkúti esztendő (2013-2021) követett.
– Játékoedző voltam, és bizonyosan itt ért volna véget a pályafutásom, ha lenne csapat. Az egyesület ugyan él, de sajnos a megyei III-as Zemplén csoport megszűnt, illetve van egy olyan csoport, ahová tartozni lehetne, de a közelben szinte nincs klub, így iszonyatos távolságokat kellene utazni, amit érthetően az itteniek nem vállaltak, nem vállalhattak – jegyezte meg Bordás Csaba.

A legeredményesebb edző

Naná, hogy a közel 36 év alatt voltak nagyon emlékezetes pillanatai a ,,szakmájától" búcsúzó labdarúgónak, melyek közül kettőt emelt ki.
– A legkedvesebb meccs talán egy Magyar Kupa mérkőzés – emlékezett vissza Bordás Csaba. – 1998-ban a főtáblán szerepeltünk a Parád SE-vel, és csoportok voltak. Az egyikben velünk volt a Videoton FCF is, amelyet augusztusban fogadtunk, 600 néző előtt. Rozsnaki volt a kezdőkapusunk, az édesapja az edzőnk, akivel megbeszéltük, hogy a második félidő az enyém. Kaptam hat gólt, közte Waltnertől és Zsivóczkytól, a végén kezet foghattam a hálóőrükkel, Mitringgel. A másik egy edzőélmény: az 1997-98-as bajnokságban a Parád SE U19-es gárdája nyerte a megyei II-t, és az akkori hevesi szövetség engem választott a legeredményesebb ifjúsági edzőnek. Nekem is volt kapus kedvencem, az egykori NSZK-válogatott, kétszeres vb-ezüstérmes, Európa-bajnok Toni Schumacher miatt kezdtem védeni a 80-as évek elején. A magyarok közül Mészáros Ferenc volt az etalon, sajnos, éppen akkor, január 9-én hunyt el, amikor én bekerültem a kórházba. Amikor tudtam, néztem a tévében, és a Rába ETO gombfoci csapatában ő volt kapusom. Köszönöm a nógrádi, a hevesi és a borsodi volt csapattársaimnak a sok-sok élményt, a rengeteg jó, közös mérkőzést. Az STC-nek köszönöm a megható gesztust, további sok sikert a fiataloknak a pályafutásukhoz, hajrá STC!