A diósgyőri edzőt nem elküldték, csak mennie kellett

Pontosítás

– Hogy milyen, mi volt ebben a hat évben, szívesen beszélek erről, de előtte azzal kezdeném, hogy pontosítom a távozásom körülményeit: nem elküldtek a DVTK-tól, hanem lejárt a határozott idejű szerződésem, ez év június 30-cal, és ez nem került meghosszabbításra – nyilatkozta honlapunknak Zsivoczky Gyula. – A szerződéseket nem az utolsó napokban szokták megtoldani, és ennek jegyében már korábban érdeklődtem arról, hogy mi a klub elképzelése velem kapcsolatban. Az egyik ilyen beszélgetés során, az akadémiai igazgató, Fogarasi Zoltán közölte, hogy köszönik az eddigi munkámat, de a 2023/24-es évadtól már nem számítanak rám. Volt még pár meccs hátra az évadból, de mivel elég régen benne vagyok a fociban, megfelelően tudtam kezelni ezt a helyzetet, és ahogy korábban, így az utolsó hetekben is igyekeztem alázattal, elhivatottan végezni a munkámat. Meglepetést nem okozott ez a fejlemény, hiszen új vezető érkezett az utánpótlásba, és bár a kinevezése előtt még azt mondta, hogy ilyen tapasztalt, sokat megélt edzőre szükség van, mint én, mégsem maradhattam. Nem tudom kinek volt a kompetenciája dönteni a sorsomról, lehet, hogy nem is az övé, éppen ezért próbáltam a sportigazgatóval, Bajúsz Endrével is egyeztetni az ügyemben, kíváncsi lettem volna arra, hogy ő, hogy látja a helyzetet, de nem sikerült leülnünk. Ez van, a döntést elfogadtam, amiatt van egy pici hiányérzetem, hogy a mai napig nem tudom, hogy ki döntött a sorsomról, hogy ennek szakmai, vagy személyi oka volt, esetleg mindkettő.

Az U17-tel

Zsivoczky Gyula 2017-ben érkezett a DVTK-hoz, és az első feladata az volt, hogy az akkori U17-es korosztályt vezesse az első osztályba. Ezt sikerrel oldotta meg, ami egyben azt is hozta, hogy az akkor az U17-tel együtt mozgó U19-es diósgyőri csapatot is az élvonalba segítették, nem utolsósorban pedig az akadémiai akkreditációs folyamatban egy nagyon nagy lépést tettek abba az irányba, hogy magas szintű anyagi juttatásokban részesülhessen a diósgyőri labdarúgó utánpótlás.

– Sütő Szilárdnak, az akkori utánpótlás szakmai vezetőnek a hívására érkeztem Diósgyőrbe, és igen, az U17-es II. osztály bajnoki címe nagyon jól jött 2018-ban a DVTK-nak, a csapatnak, de azért, hogy 16 pontos előnnyel az élen végezzünk, keményen meg kellett dolgoznunk – mondta Zsivóczky Gyula. – A feljutás után, az akkori nyolc csapatos elitben nem sikerült bennmaradnunk, egy megváltozott kerettel, ám a következő évadban ismét feljutás következett. Akkor, az U17-be jutást az U16-osok eredményei is befolyásolták, ám mivel utóbbi csapattal Bém Gábor, annak a korosztálynak az edzője jól dolgozott, újra az elitbe kerültünk. 2020 nyarán bízták rám a DVTK NB III-as tartalékcsapatát, és valamivel több, mint két év alatt, az első csapat sok edzőjével dolgozhattunk együtt, úgymint, Feczkó Tamással, Geri Gergellyel, Zoran Zekiccsel, Kondás Elemérrel és Dragan Vukmirral. Az első évben 54 pontot szerezve a 9. helyen zártunk, a másodikban 50 egységet gyűjtve a 12. voltunk. A harmadik NB III-as évad is hasonlóan kezdődött, mint a többi, a bajnokság elején a még alakuló, formálódó csapattal nem a mezőny első felében voltunk, de ekkor nem volt annyi türelem, mint az előző bajnoki idényekben.

Közbevetettük az edzőnek, hogy a hírek szerint, a 2022/23-as évad 8. fordulójában, a Pénzügyőr SE otthonában elszenvedett 2-0-s vereség nem csak az eredmény, hanem a meccs utáni nyilatkozata miatt sem volt magas tetszési indexű a klubnál.

– Hallottam én is ilyenről, de sokáig nem is foglalkoztam ezzel, ám most megint volt valaki, aki ezt felhozta, és visszakerestem, amit mondtam. Szerintem semmi olyan nem volt benne, amit ma másképp gondolnék – mondta Zsivoczky Gyula. – Az előző évad előtt a klub menedzsmentje egy olyan belső szabályt fogalmazott meg számunkra, elsősorban az anyagi források megszerzését szem előtt tartva, hogy 75 százalékban akadémistáknak kell alkotniuk a csapatot, U19-nél idősebb játékos csak 25 százalék lehet. Ez, a keret NB III-as szintre állítását megnehezítette, a felnőtt futballt addig nem, vagy csak alig ismerő játékosok építésében emiatt erős lépésekre volt szükség, ám a haladás ilyenkor nem megy egyik napról a másikra. A klubnál úgy látták jónak, ha változás történik a csapat élén, Vincze Richárd kapta meg a harmadosztályú gárdát, nekem pedig az U19-et kellett vinnem tavaly szeptembertől. Nem mondom, hogy könnyű dolgunk volt, mert az U19-esek hétvégenként rendre a tartalékcsapatban szerepeltek, az U17-ből sokszor peremembereket kaptunk a meccseinkre, de minden nehézség ellenére a várakozásoknak megfeleltünk, és maximálisan büszke vagyok a most véget ért évadra is, egyben köszönöm mindenkinek, akivel együtt végezhettem a közös munkát.

Potenciál, folytatás

Arra a kérdésre, hogy a kezei alatt megfordult játékosok közül kiben látott, illetve lát potenciált, Zsivoczky Gyula azt felelte, hogy Szűcs Kornél, Tóth Borisz, Orosz Donát, Korbély Kispál Tamás, Bánhegyi Bogdán, Jurek Gábor, Illés Bálint és Vajda Botond mind olyanok voltak, akikben megvoltak, illetve megvannak azok a képességek, amellyel a magyar első osztályban is megállnák a helyüket. 

Kíváncsiak voltunk arra is, hogy pro-licences edzőként nem járt-e a fejében az, hogy felnőtt csapatnál dolgozzon.

– Két-három év után rájöttem, hogy a DVTK-nál nincs olyan edzői létra, ami az utánpótlásból felvezet az első csapathoz – jelentette ki Zsivoczky Gyula, aki arra a közbevetésre, hogy nem feltétlenül a DVTK-ra vonatkozott a kérdés, így folytatta: – Azért az utánpótlás választottam annak idején, mert úgy véltem, itt lehet a legtöbbet fejlődni, megtudni a szakmáról. És bár, amíg a DVTK-nál dolgoztam, voltak megkeresések a felnőtt futballból, az MTK női NB I-es csapatán kívül, korábban a Szentlőrinc és a Kazincbarcika NB II-es férfi gárdái részéről is, de lojális voltam a Diósgyőrhöz, és maradtam. Így utólag a barcikai lehetőség elvesztését sajnálom, ha picivel hamarabb érzékelem azt, hogy nem lesz folytatás a DVTK-nál, akkor elvállaltam volna ezt a feladatot. De van helyette más, új, és komoly kihívás, ugyanis a Csepel csapatának mondtam igent. A klub szintet szeretne lépni, első körben az NB III-ba kellene feljuttatni a csapatot, de vannak ettől is komolyabb tervek. A Budapest bajnokságot megnyerni nem lesz könnyű, a negyedosztályú küzdelmek közül ez a legerősebb, de minden tudásommal azon leszek, hogy ez sikerüljön. És bár attól függetlenül, hogy eljöttem, mert el kellett jönnöm Diósgyőrből, sok sikert kívánok az első csapatnak, a labdarúgó akadémiának, és nem utolsósorban a fantasztikus közönségnek, ami körülöleli, és a magasban tartja a DVTK-t.