A Diósgyőr az NB II felé lökte a Kövesdet (fotók)

Ugyanazok a kezdők

Az utolsó helyezett kövesdieknek csak a győzelem megszerzése lehetett a céljuk, különösen azok után, hogy előző nap este, a bajnokságban többnyire szenvedő, a kiesés elkerüléséért harcoló Újpest FC újabb váratlan eredményt ért el, a Puskás AFC gárdáját győzte le Felcsúton, 2-0-ra. Így a dél-borsodiak úgy készülhettek a Diósgyőr elleni meccsre, hogy mivel az Újpest előre lépett a 8. helyre a tabellán, a még bennmaradó, 10. helyen álló Zalaegerszegi TE FC együttesétől 9 pont hátrányra, az említett két csapat közé ékelődött DVTK-tól 10 egységre voltak.

A két gárda szerb szakvezetői, – a kövesdi Milan Milanovic és a diósgyőri Vladimir Radenkovic – nem változtattak az előző heti kezdőcsapatokon, az MZSFC ugyanazzal a tizeneggyel állt ki, amelyikkel a Debreceni VSC-t az előző fordulóban, idegenben 1-0-ra legyőzte, a DVTK pedig ugyanazzal a csapattal, amelyikkel egy hete a Puskás AFC ellen hazai környezetben 1-1-et ért el. 

A kövesdi stadionban, mint az ilyen vármegyei rangadókon lenni szokott, sokan voltak, a telt házhoz azért hiányzott pár száz drukker, de ez nem a DVTK szurkolókon múlt, ők teljesen megtöltötték a vendégszektort, mind a 667 jegyet felvásárolták.

Lecsorgók

A hazaiak ezúttal is 4-1-4-1-gyel álltak fel, a DVTK pedig 4-2-3-1-gyel. Utóbbiban az volt az érdekes, hogy Bényei az egymás követő három bajnokit tekintve a harmadik helyen játszott, a Fehérvár ellen középen volt védekező középpályás, egy hete a Puskás ellen bal oldali szélső, most pedig jobb oldali. Így innen Jurek beljebb került, középre, és Pozeg Vancas is tolódott, a neki legjobban fekvő posztra, bal oldali támadónak.

A meccs első negyedórájában nem sok érdekes történt, a csapatok elsősorban a biztonságra ügyeltek, majd a Diósgyőr kihasználta az első adódó lehetőségét, egy lecsorgó labdát Szatmári pöckölt közelről a kapuba. A hátrányba került hazaiaknak eltartott egy ideig, amíg fel tudtak állni, a Diósgyőr nem érzete meg a vérszagot, pedig a kövesdiek bő tíz percen át halványan játszottak. Aztán Drazic villant egyet, Odyntsovnak bravúrt kellett bemutatnia ahhoz, hogy megőrizze kapuját a góltól. Ettől lelkesebbek lettek a kövesdiek, de igazán nagy helyzetet nem tudtak kialakítani. A DVTK megugrásokra várt, de a csekély számú, ,,született” támadójátékos – Jurek, Edomwonyi és Pozeg Vancas – közül csak utóbbi mutatott minőséget, okozott veszélyt. A szlovén támadónak biztató lövései voltak, és a vendégek közelebb jártak az egyenlítéshez, mint a Kövesd az egyenlítéshez. Ennek ellenére a félidő utolsó percében, egy, a diósgyőri gól előtti lecsorgó labdához hasonló szituációban, Drazic szép góllal, ollózással egyenlített.

Bényei gólja

Meglehetősen lapos játékot mutattak a csapatok a térfélcsere után, és mivel a Kövesdnek volt fontosabb, hogy az eredmény változzon, így ők cseréltek hamarabb. Ez nagyot nem segített rajtuk, nem hozott minőségi javulást, a DVTK kettős cseréje jobb hatással volt a vendégek játékára, a friss Feuillassier kis híján gólt rúgatott Bényeivel. Ami nem sikerült a csereként beállt játékosnak, az összejött a DVTK bal oldali védőjének, Stephennek, aki a 71. percben remek elfutását követően pontos badást varázsolt Bényei lábára, és utóbbi a második nagy helyzetét már gólra váltotta. Az MZSFC nem tudott visszajönni a meccsbe, ráadásul a gólhátrányuk kialakulása után 6 perccel emberhátrányba is kerültek, Szilágyi felelőtlenül megtaposta Bényeit, és ezzel tulajdonképpen pontot tett a meccs végére.

A Kövesd pont nélkül maradt és abszolút kilátástalan helyzetbe került a bennmaradás tekintetében, a DVTK pedig nem túl acélos játékkal is 3 ponthoz jutott – harmadszor legyőzve az MZSFC-t ebben az évadban, – és ezzel a veszélyes zónától messzire távolodott.