Szerencsével arany is lehetett volna, de örülnek az ezüstnek

Az ellenfél elismerése

A somogyiak jól, a barcikaiak nagyon visszafogottan játszottak az első két szettben, így ezeket simán nyerte a dunántúli alakulat. A folytatásban azonban ,,összeállt" a VRCK, egyre több remek egyéni teljesítmény is volt, aminek az lett az eredménye, hogy Jirásekék győztek a harmadik, illetve a negyedik felvonásban, és ezzel döntő, ötödik játszmát csikartak ki. A mintegy 2000 néző között nagyjából 120-150 vegyészvárosi szimpatizáns volt, akik annak ellenére ünnepelték csapatukat, hogy az utolsó ütközetet, az ,,orosz rulettet" elbukták kedvenceik, akik így ezüstérmesek lettek.

–  Az első két szettet könnyedén nyertük meg, de egy döntő sosem egyszerű, teljesen meg tudnak változni a dolgok, és ötven ötven százalék esélye lesz mindkét félnek. A végén egy fokkal magasabb minőséget tudtunk mutatni, így győztünk, de elismerésem a Kazincbarcikának, mert nagyszerűen röplabdázott – nyilatkozta Slobodan Prakljacic, a Fino vezetőedzője.

Szinte tökéletesen

Toronyai Miklós, a Vegyész trénere az alábbiakat mondta a fináléról:

– Eszméletlenül büszke vagyok a csapatomra, előzetesen azonnal aláírtuk volna, hogy így alakuljon a döntő. Egy kis csalódottság van bennem, mert a vége nüanszokon múlott, de a srácok soha nem adták fel, a pálya széli palánkot is felborították, óriási akarat és szív volt bennük, emiatt végtelenül boldog vagyok. A meccs elején is meg volt a küzdés, azonban a harmadik játszmától állt össze a játékunk, onnantól kezdve szinte tökéletesen támadtunk, amihez persze kellett, hogy a nyitásfogadásunk feljavuljon. Ahogyan lett egyre jobb a teljesítményünk, úgy lettek egyre hangosabbak a szurkolóink, óriási hangulatot teremtettek, egymásra találtunk, köszönjük nekik a buzdítást, akik máshol drukkoltak, azoknak is. Ha egy picivel szerencsésebbek vagyunk, akkor talán mi örülhettünk volna, de ezzel az ezüstéremmel is elégedett vagyok.

Helyén a szívük

Bibók Balázs 22 pontot ,,termelt" a GreenPlan-ban, a 25 esztendős röpis így látta az összecsapást:

– Beleadtunk mindent, mindenki hajtott. Egy percig nem adtuk fel a mérkőzést, még azután sem, hogy elment az első, és a második játszma. Helyén volt a szíve mindenkinek, azt gondolom, a meccsen végig csapatként küzdöttünk, kölcsönösen örültünk egymás pontjainak.

A borsodi klub részéről Tóth Milán sportigazgató fogalmazta meg gondolatait:

– A döntőig vezető úton volt két olyan párharcunk is, amelyeket aranyszettben nyertünk meg, tehát meg kellett harcolnunk ezért a fináléért. Most látszódott, hogy miért számít a fiatalság, merthogy volt egy kezdeti sokk, izgalom, a körülmények, a Kaposvár játéka miatt, kellett idő, hogy felvegyük a játék ritmusát. A második játszmától azonban bizonyított a csapat, a játékosok azt, hogy nem hiába vannak a korosztályos-, és a felnőtt válogatottban. Magam és klubvezetés nevében gratulálok a srácoknak, köszönjük a szurkolóknak, hogy nagy számban utaztak el Érdre.