Az egyik percben vezettek, a másikban már döntetlen volt

Labdarúgás: NB I

Női NB I, 5. forduló
Diósgyőri VTK – Kész-St. Mihály-Szeged 1–1 (1–1) 
Diósgyőr, 150 néző. V.: Medve (Szabó F., Pálinkás).
DVTK: Ádám A. – Kazanowska, Boros (Katona, 73.), Connell (Avery, 60.), Krisztin, Havasi, Ezer (Mikó, 46.), Komlós, Sain (Nagy P., 60.), Myhal, Szolomájer. Edző: Bém Gábor. Szent Mihály: Krstovic – Marjanovic, Kránicz, Sajti, Németh (Juhász, 57.), Balázs (Horváth, 57.), Koszo, Malesevic, Petrovic (Simonovic, 57.), Sovány (Ónodi, 85.), Nagy L. (Farkas N., 90.). Edző: Hadár Attila. Gólszerző: Boros K. (26.), ill. Nagy L. (27.). Kiállítva: Marjanovic (82.). 
Bém Gábor: – Több oka is volt annak, hogy nem nyertük meg a mérkőzést. Egyrészt, nem voltunk elég élesek a támadó harmadban, kevés létszámfölényes helyzetet alakítottunk ki, a széleken pedig hiányoztak a megbeszélt kettő-egyes helyzetek. Ahhoz, hogy ezeket a mérkőzéseket megnyerjük, sokkal többet kell bevállalni, kockáztatni. Sajnos, az ellenfél sorozatos időhúzási kísérleteit a játékvezető is segítette.
Hadár Attila: – Az egyik szemem sír, a másik nevet. Idegenben alapvetően mindig jó egy iksz, de mi győzelemért jöttünk, sajnos azonban nem sikerült azt elérnünk. Látszott a lányokon az ötórás buszút, az első félidőben egy kicsit tompában mozogtunk. A második félidő már jobb volt, meg is voltak a lehetőségeink, főleg pontrúgásból, de nem tudtunk újabb gólt szerezni. Épp akkor kezdtük átvenni az irányítást a 80. perc tájékán, amikor Lena Marjanovic összeszedte a második sárga lapját. Ha nincs ez a kiállítás, úgy gondolom, lehet, hogy meg tudtuk volna nyerni a meccset a hajrában. Így viszont onnantól kezdve teljesen ránk jött a Diósgyőr, s csak védekeztünk az utolsó tíz percben. Összességében így a kiállítást és az utolsó tíz perc hősiességét látva az egy pont elfogadható.