,,Most vége is lehetne a bajnokságnak"

Két vármegyei együttes szerepel az aktuális évadban a labdarúgó NB II-ben: az élvonalból kiesett Mezőkövesd Zsóry FC, amely pillanatnyilag utolsó – és egyben kieső – helyen szerénykedik (4 pont), a másik a Kolorcity Kazincbarcika SC gárdája, amelyik 10 pontos hat mérkőzést követően, és mivel kiváló a gólkülönbsége, az igencsak előkelő második helyet foglalja el a táblázaton. Huszonnégy összecsapás hátra van még mindegyik alakulat számára a pontvadászatból, vagyis messzemenő következtetéseket egyelőre merészség lenne levonni, az viszont tény, hogy a második pozíció NB I-be való felkerülést érő pozíció. A Barcika a 3. forduló után még csak a 13. helyen szerénykedett 1 ponttal, azonban azt követőn három meccsét megnyerte, kettőt magabiztosan (Budafok: 5-0, Tatabánya: 7-0), egyet harcos, a lefújásig zajló küzdelemben (Gyirmót: 2-1). 
A sikersorozattal, a helyezéssel kapcsolatban megkerestük a klub két egykori futballistáját, hogy mondják el véleményüket.
– Nagyon szórványosan jutnak el hozzám infók – kezdte Deszatnik Péter, aki 1977-ben kapta első igazolását a Vegyésznél, a nagy csapatban 1984, illetve 1991 között, továbbá 1996 tavaszán focizott. Róla ugyancsak tudni kell, hogy bajnok, kupagyőztes, illetve Szuperkupa-győztes volt a Ferencvárossal. – Voltak játékosok nemrég, akiket ismertem, a Csilus testvéreket, vagy az előző edzőt, Csábi Józsit, akivel egy korosztály vagyunk, pályára is léptünk egymás ellen. Naprakész tehát nem vagyok, viszont a nyáron, a barcikai öregfiúkkal egy meghívásnak tettünk eleget, Göncön voltunk. Jó pár éve hátat fordítottam a labdarúgásnak, egy-egy meccsbe néha belenézek itthon, de inkább a spanyol, a német, vagy az angol focit követem, az több időre leköt. Azt tudom, hogy legutóbb a KBSC 7-0-ra nyert Tatabányán, a csapat a második helyen áll, most vége is lehetne a bajnokságnak, jöhetne az osztályozó... Ja, nem, bocsánat, nincs osztályozó, miként ahogyan régen nekünk volt... Örülök, hogy így szerepel a csapat, a rossz, és a jó eredmény is mindig összetett. Milyen a felkészülés, nyáron, és télen, milyen az időzítés, milyen a csapat kohéziója, bejön-e esetleg egy sérüléshullám, és az úgynevezett szerencse faktort sem lehet elfelejteni, sőt, az olyan dolgokat, amik előre nem láthatóak. Amikor nekünk esélyünk lett volna a feljutásra, sajnos nem volt olyan a gazdasági helyzet, a szponzoráció, viszont a pályán jó volt megélni a sikereket. Ha netán felkerültünk volna, biztosan értek volna bennünket kellemetlen meglepetések, de igazából bármi előfordulhatott volna azzal a csapatunkkal. Talán bővítették volna akkor a stadiont, biztos, hogy nézőcsalogató lett volna az élvonal, olyan csapatokat tudtunk volna fogadni, amelyek a kor legjobbjainak számítottak. De ez így, közel három és fél évtized távlatából már csak találgatás, fikció. A pályafutásomat illetve nincs hiányérzetem, a Ferencvárosnál óriási legendákkal találkoztam a folyósón, én, az egyszerű vidéki srác, megharcoltam azért, hogy ott legyek. A ,,soha nem feladni" hozzáállás talán jó iránymutatás lehet a fiataloknak. Barcikán is számos kiváló játékost, embert ismertem meg, egy gazdag múlttal rendelkező klub. Ha esetleg bármikor meghívnak, szívesen megyek majd, amennyiben az időmbe belefér. Azt tudom, hogy nemsokára lesz egy KBSC-DVTK kupamérkőzés, na, azt meg fogom nézni a tévében, ha már az eddigi meccseket elmulasztottam.

Fontos az eredményes rajt

A szerencsi születésű Szabó István ,,Gyapi" 1986-tól 1993-ig folyamatosan, majd még egy évadban (1995/1996) játszott a ,,Vegyészben".
– Sokat sajnos nem tudok kijárni Barcika-meccsre, hiszen meg vannak a saját feladataim, de természetesen érdeklődöm a klubnál történtek iránt, megnézem az eredményeket. Jobbára akkor látogatok ki a stadionba, amikor egykori tanítványaim jönnek, ellenfélként, nagyon büszke vagyok rájuk, miként a női válogatott Nagy Fannira is, aki tőlünk indult – fogalmazott a jobb oldali védő, aki mostanság a Sajóvölgye Focisulinál az U19-es csapat vezetőedzője. – A csapat jó szereplésének szerintem több oka is van: az egyik az a tudás, amit Varga, Lucas, és Bódi hozott magával, akik, koruk ellenére még az NB I-ben is futballozhatnának. Ők alapjai ennek a Barcikának, és nem mellesleg inspirálólag hatnak a fiatalokra, akik a keretben vannak. Ezt rá tudom vetíteni arra a csapatunkra, amelyik az 1989/1990-es bajnokságban osztályozót játszhatott az NB I-ért a Honvéddal. Az akkori fiatalabb srácoknak – mint például Lipcsei Petinek, Deszatnik Petinek, Budai Tibinek – nagy motiváció volt az úgynevezett ,,nagyokkal" játszani. Az említett trió tagjai oda tudják tenni a labdát, ahová kell, ahová akarják, és ez, a passz minősége meghatározó a labdarúgásban. Emellett nyílván a szakmai munkát sem lehet elvitatni, jó edző nélkül jó eredményt nem lehet elérni. Az edző kovácsolja össze egyrészt a játékosokat, illetve maguk is a csapatot, lényeges, hogy miként viszonyulnak egymáshoz. Ez a formálódás folyamatos, az idősebbek vezetik a többieket. A mi esetünkben annak idején még az volt a plusz, hogy 14-15-en helyi futballisták voltunk. Egy bajnokságban mindig fontos a pozitív, eredményes rajt, ez most a Barcika esetében meg van. Az eredményeknek hála ezáltal lett önbizalom is, ezt tudják az ellenfelek is, akik ha nem is félnek, de tisztában vannak ezzel. Általánosságban a KBSC ősze volt inkább volt jobb, mint a tavasza, nem tudom miért, remélhetőleg ez most másképpen lesz. 1990 mellett 1982-ben volt a másik osztályozója, NB I-be való feljutási esélye a klubnak, azonban ezek, az akkori korosztályoknak nem sikerültek, az utódainknak kívánom, hogy egyszer összejöjjön. De: látjuk, hogy egy élvonalbeli induláshoz mi minden kell, mennyi feltételnek kell megfelelni...
A válogatott Nemzetek Ligája szereplése miatt legközelebb csak szeptember 22-én rendeznek bajnoki találkozókat az NB II-ben. A Barcika pénteken edzőmérkőzést játszik, mégpedig az ugyancsak második vonalbeli Kisvárdával, a találkozó – amely zárt kapus – 11 órától kezdődik a szabolcsi városban. MI