Tarr Tibor: az ,,ötszázados" az MTK-nál is járt korábban

Labdarúgás. A labdarúgó vármegyei I. osztály múlt hét végi, 9. fordulójában szombaton rendezték meg az RSE Tállya – Hidasnémeti VSC összecsapást. A meccs a hazaiak sima, 5-0-s sikerét hozta, azonban a 90 perc nem emiatt marad emlékezetes, hanem azért, mert a házigazdánál pályafutásának 500. találkozóján lépett pályára Tarr Tibor. A 33 esztendős hálóőrt a kezdőrúgást megelőzően ezen jeles alkalomból köszöntötte Sallai Anett elnök, illetve Martis Ferenc edző.

Ha elkészül a ház

– Őszintén megvallva: semmit se tudtam arról, hogy lesz köszöntés – vallotta be a hegyaljaiak kapusa. – A szövetség adatbankját ugyan szoktam nézegetni, az eredményeket, a tabellákat, de magamra nem szoktam kattintani. Most a mérkőzést követően megtettem, hogy valóban annyi meccsem van-e, és tényleg... Egyébként a hét végén, a szokásos forgatókönyv szerint, hamarabb kimentem kapustársammal melegíteni, majd a kivonulásnál a játékvezető említette, hogy lesz egy köszöntés, tudomásul vettem, de csak úgy elment a füleim mellett, eszembe nem jutott, hogy az alany én leszek. Szóval nagy meglepetés volt... Feri és Anett gratulált, megköszönték külön a tállyai mérkőzéseimet, ugyanis már 2015 nyara óta itt vagyok a klubnál, a mostani tehát a tizedik szezonom. Kaptam egy kupát, valamint egy hatputtonyos aszút díszdobozban. Ez utóbbi akkor lesz felbontva, amikor kész lesz a házunk, ugyanis Gibárton építkezünk.

Tarr Tibor egy félidőt védett a HVSC ellen, a cseréjét egyrészt az összecsapás képe, egy apró sérülés, illetve az indokolta, hogy kapjon lehetőséget a 2004-es születésű Juhász Levente is.

Lippai, Irhás, Minczér

Ezután mi mást kértünk volna Tarr Tibortól, hogy a számára legemlékezetesebb mérkőzésekről beszéljen.

– Két olyan meccset mondanék először, amelyeken még fiatal voltam, és az NB II-es KBSC-ben játszottam – nyilatkozta a kapus. – 2011. szeptember 17-én Szegeden vendégeskedtünk, és ott akkor lettek kész bizonyos felújítási munkákkal, még a régi stadionon, kijött a Pick Szeged kézilabdás szurkoló tábora, összesen lehettek vagy 2500-3000-en a mérkőzésen. Szabó János volt az edzőnk, kikaptunk 1-0-ra, de nem ment rosszul a védés. Négy nappal később, a Magyar Kupában az akkor még fénykorát érő Debreceni VSC-t láttuk vendégül. Ismét én álltam a gólvonalon, olyan futballisták voltak a Lokinál, mint Ramos, Yannick, Simac, Kulcsár, Bernáth, – a kispadon Dombi, Máté, Nagy Z. – a kapuban pedig Verpecz, akivel ismerjük egymást, hiszen ő is Encsen kezdte a karrierjét, akárcsak én. 5-1-re győztek. A harmadik az egy sorozat: a Magyar Kupa 2020/2021-es szezonjában több fordulót is sikerrel vettünk a Tállyával. Kivertük az ESMTK-t idegenben, aztán győztünk Zsámbékon, majd egy nagy meccsen, 0-2-es hátrányból 5-3-ra nyertünk a Kaposvári Rákóczi ellen. A 8 közé jutásért a Michael Boris által edzett MTK-t kaptuk, szerintem az 1-4 ellenére nem vallottunk szégyent. Náluk akkor Somodi Bence védett, aki Barcikán volt ott csapattársam.

Azt is tudakoltuk, kik voltak – eddig – a legjobb futballisták, akikkel együtt játszott.

– Bihari Gyuszit említeném elsősorban, aki védőként hosszú-hosszú szezonokon át volt előttem az NB III-ban Tállyán, biztos pontnak számított, szinte kívülről tudtuk egymás mozdulatait – fogalmazott Tarr Tibor. – Ő a DVTK utánpótlásában pallérozódott, én Kazincbarcikán, vagyis már innen volt ismertség. Rajta kívül, mellette jó pár olyan labdarúgó volt klubtársam, akik előtte megjárták az NB I-et is, Lippai Ákos, Irhás Ignác, vagy Minczér Tibor. Focizott nálunk 2021 tavaszán egy szlovák srác, Filip Serecin, 14 meccsen 11 gólt ért el, ő is nagyon értette a játékot.

Tarr Tibor: nincs különösebb babonám

A tállyaiak labdarúgója az első igazolását 11 évesen kapta, Encsen.

– Encs-Fügödön laktunk, a városban a Petőfi Általános Iskolába jártam, ahol már rúgtam a labdát – sorolta ezt is Tarr Tibor. – Encsen Szepesi Pista bácsi volt az első edzőm, eleinte mezőnyjátékos voltam, aztán az egyik tréningen nem volt kapus, és beálltam. Pár nappal később egy osztottpályás tornára mentünk Göncre, ahol szintén nekem kellett védeni, meg is kaptam az első díjam. Voltak kisebb-nagyobb hullámvölgyek, de maradtam a kapuban. Mint már mondtam, fiatalon voltam Barcikán kerettag, örülök annak, hogy tagja lehettem a 7 évig NB III-ban szereplő Tállyának, azért az, hogy ezt egy kis település megcsinálta, nagyon dolog volt. És nem is ment rosszul... Sokan azt mondták, talán eljuthattam volna magasabb szintre, elérhettem volna többet, de nem vagyok elégedetlen. 15 évesen eltölthettem egy hetet próbajátékon az MTK-nál, olyanok mellett, mint Jova Levente, vagy Tischler Patrik. Sokat köszönhetek több edzőnek, a kezdetektől mostanáig, de nekem személyesen, igazából sosem volt problémám egyik szakvezetővel sem. 33 évesen ideális korban vagyok, így, itt, megyei szinten reálisnak érzem azt, hogy még öt évig védjek, annyi van bennem.

Nem hagyhattuk ki a ,,babona" témakört sem a beszélgetés végén.

– Különösebb babonám nincs. Az a kapusok sajátja, hogy bőven van kesztyűjük, most is van 6-7 pár. Évente elfogyasztok körülbelül tízet, úgyhogy most már olyan 150-200 közti használt pár kesztyűnél tarthatok... – zárta az interjút a tállyai labdarúgó csapat ,,egyese".