Egy korai kiváló ,,szabi" döntött, pontban az élmezőnyben

A labdarúgó NB I 13. fordulójában vasárnap délután DVTK – Fehérvár FC mérkőzést rendeztek a Diósgyőri Stadionban. A két klub nem is oly régen a Magyar Kupa 4. fordulójában csapott össze, Székesfehérváron, és akkor a házigazdák 2-1-re nyertek, s jutottak ezzel a győzelemmel a legjobb 16 közé. A kezdés előtt 19-15 volt a piros-fehérek javára, a pontokat illetően, tehát a vendégek – esetleges sikerük esetén – közelebb léphettek (volna) a tabellán a Diósgyőrhöz, utóbbi pedig az előttük lévő négyeshez (Ferencváros, Puskás Akadémia, MTK, Paks), valamint visszaelőzhették volna az őket az ötödik pozícióban szombaton beelőző Újpestet.

Az egy héttel korábban, Pakson remek sikert (4-3) arató házigazdánál páran hiányoztak: Jureket sérülés miatt le kellett cserélni azon a mérkőzésen, így ő néhány hétig biztosan nem lesz bevethető, és nem volt nevezve a Duna-partján – combprobléma miatt – a második találatot vállaló Edomwonyi sem. Popadiuc már az első csapattal edz, Drezgic is egyre komolyabb munkát végez, valamint Sentic is elkezdte a rehabilitációt. A klub közlése szerint Vallejo még nem állt készen a játékra (viszont csak bekerült a keretbe, és kapott is öt percnyi lehetőséget), miként nem számíthatott a stáb a korosztályos válogatott Varga Z.-re sem. Érdekesség, hogy a DVTK paksi védelméből két légiós, Lund és Chorbadzhiyski is csak a kispadra került. A hazai ultrák ,,mega" látványképpel készültek erre a kilencven percre, az alkotásuk a villamos sínek felé eső teljes hátsó szektort betakarta.

Kiválóan indult a meccs borsodi szempontból, ugyanis a 3. percben Serafimov szabálytalanságát követően 21 méterre a vendég kaputól szabadrúgáshoz jutott a Diósgyőr. A labda mögé Acolatse állt, aki jobbal a jobb felső sarokba tekerte a labdát, 1-0. A vezetés megnyugtatta a Radenkovic-együttest, míg a Fehérvár lépéskényszerbe került, megpróbáltak kibontakozni, és valamilyen módon eljutni Odyntsov kapujáig. A látogatók jobb oldalát dolgoztatta inkább a DVTK, ezen a poszton mutatkozott esély arra, hogy újabb lehetőségük legyen Rakonjacéknak. Óriási helyzetek egyik oldalon sem adódtak, a mezőnyben fárasztották egymást a csapatok, viszont a hangulat kiváló volt, közismert, hogy a hazai ultrák nem éppen barátai a Fejér vármegyeieket buzdítóknak. Labdabirtoklásban tíz százalékkal jobban állt a Diósgyőr (55-45), míg a 27. percben Katona éppen csak eltévesztette a bal felső sarkot. A 37. percben Acolatse adott be jobbról, de Rakonjac esetében nem volt a legjobb a ,,kimenet", rosszul találta el a játékszert. A stabil játékot hozó piros-fehérek vezettek tehát az első negyvenöt perc után, egy remekül eltalált pontrúgásnak köszönhetően.

Ahogyan az várható volt, kettőt cserélt a szünetben Pető Tamás, azonban ezek a változtatások nem rendítették meg a DVTK, maradt minden az aznapi mederben: a kemény harc, a helyzetlenség. A 60. percben azonban Kalmár próbálkozott messziről, szabadrúgásból, Odyntsov csak kiütni tudta a megpattanó labdát, míg a másik oldalon Acolatse tette be középre a játékszert, ám ketten lekéstek a beadásról. Benne volt az is a meccsben, hogy növeli előnyét a Diósgyőr, csak éppen a kulcs pillanatokban nem a jó döntés született, és mivel csak mínusz egy volt, a Fehérvár is hajtott, ők az egyenlítésért. A 79. percben Gradisar kígyózott át a hazaiakon, és 17 méterről a felső lécet találta el, onnan pedig elhagyta a pályát a labda. Az edzők beforgattak mindenkit, akit akartak, tudtak, így voltak bőven olyanok, akik még nem voltak elcsigázottak a pályán. A hajrában, a ráadás elején az egész találkozón aktív Acolatse passzolt Feuillassier-hez, akinek lövése után Dala tolta ki a labdát a bal felsőből. A DVTK megőrizte korán megszerzett előnyét, és felzárkózott a közvetlen élmezőnyhöz.