Több száz éves a menünk

Miskolc - A szenteste elmaradhatatlan fogása máig a hal. De miért?

Tudta-e, hogy melyik fogás miért kerül az asztalra karácsonykor? Az ünnepi menü titkai a múlt századból erednek! – derült ki a Városliget Café összeállításából. Mai tradicionális karácsonyi ételeink jó része a XIX. századi ünnepi asztalokról érkezik.

Semmi, csak a hal

A szenteste elmaradhatatlan fogása máig a hal. Pár évszázaddal ezelőtt, a vallás és a keresztény hagyományok jóval nagyobb szerepet játszottak az emberek életében, így például az advent böjti időszak. Ilyenkor mindenki tartózkodott a húsféléktől, kivéve a halat. Mivel Jézus születésének estéje még hivatalosan a böjti időszakhoz tartozik, így régen a főfogások hallal készültek. A fővárosiak szerették a vizát, ami igen gyakori volt akkor a Dunában, ráadásul óriásira nőttek, így olcsó volt a húsuk. A kevésbé vallásosak sem vetették meg a halat, hiszen a magyar hagyományokban a halpikkely gazdagságot jelent a következő esztendőre.

A disznó előre túr

Karácsony másnapján a karácsonyi főétel általában disznóból készült a múlt században is, mivel az „előre túr”, így segíti a család előrejutását, míg a tyúk, illetve szárnyas elkaparná a szerencsét. Ebben biztos nem hasonlítunk az angolszász országok népeihez, akik pulykát esznek karácsonykor. A töltött káposzta különböző variációi egyébként már a XVIII. századtól elterjedtek Magyarországon, s bár a káposztafélék a szegények eledelének számítottak, a jó sok disznóhússal megtöltött variációk nem voltak ritkák az arisztokraták és nagypolgárok asztalain sem. Általánosságban elmondható, hogy karácsonykor mind a szegények, mind a gazdagok igyekeztek minél gazdagabb, finomabb vacsorát előteremteni. Előnyben részesítették azokat az ételeket, amelyben sok a termés, a mag, hiszen ezek a hiedelem szerint bőséges új évet ígérnek: ilyenek a bab, a lencse, a mák, a mazsola.

ÉM