Megszenvedte, de hegedűs lett

Sátoraljaújhely - Dombóvári János Sátoraljaújhelyen immár fogalom. A Lavotta János Alapfokú Művészeti Iskola örökös igazgatója, a Lavotta Kamarazenekar alapítója és művészeti vezetője, a Hangász Négyes vezetője, a Lavotta-kultusz ápolója és kutatója.

A három évtizede Sátoraljaújhelyen élő és alkotó zenész és zenepedagógus a napokban állami ünnepünkön vette át a Magyar Ezüst Érdemkereszt kitüntetést, amelyet Áder János, Magyarország köztársasági elnöke adományozott a számára.

A verbunkos egyike nemzeti jellegeinknek, ön­azonosságunknak.” Dombóvári János

Zenei eszmélés

Tagadhatatlan, a genetika mellett a családi háttér is fontos ahhoz, hogy egy tehetséggel megáldott ember kiteljesedhessen.

– Kazinczy Ferenc gondolata a következő: „Ha valamely ösvényen elindultunk, szép rajta fénnyel haladni, s a legfőbb pontig eljutni” – mondja Dombóvári János. – Számomra ez az ösvény a hangszeres és a zenepedagógusi pálya volt. Valószínűleg a zenei szálak erősek voltak génjeimben. Édesanyám szárnyaló énekhangja révén, édesapám pedig bármilyen hangszerből kihozta, amit akart. Szüleim hamar észrevették zenei hajlamaimat. Hétévesen Szerencsen a zenei munkaközösségbe beírattak, ahol – mint utólag kiderült – a sátoraljaújhelyi zeneiskola hegedűtanára, dr. Máczai Gyuláné adta állam alá a hegedűt és készített fel a zenei pályára. Ez az újhelyi zeneiskola első tan­évében volt, 1958/1959-ben. A szerencsi tanulóévek végén, Mária néni legnagyobb meglepetésére, bejelentettem, hogy zenei pályára szeretnék menni. A miskolci Bartók Béla Zeneművészeti Szakközépiskolában hegedűtanulásom nem volt problémamentes. Ebben fő okként elsősorban a számomra hátrányos tanárváltásokat nevezem meg. Évente kaptam új tanárt, ez pedig nem tesz jót sem a tanárnak, sem a diáknak. Harmadik évfolyamon minden hegedűs kötelező hangszerként brácsán is tanul. Ez volt nekem a mentőövem, mert egyrészt nagyon megszerettem a hangszert, másrészt olyan tanárom volt dr. Molnár Sándorné személyében, aki óráról órára növelte önbizalmam. Érettségi után egyéves katonaság következett, majd az egri főiskola történelem – ének-zene szaka. A főiskola után ahhoz, hogy az egri zeneiskolában dolgozhassak, Szepesi György igazgató unszolására – áldom ezért nevét – folytattam zenei tanulmányaimat a Liszt Ferenc Zeneművészeti Főiskolán a miskolci intézetben, majd 16 évet dolgoztam Egerben. Még főiskolásként kerültem az Egri Szimfonikus Zenekarba, egy ideig hegedűsként játszottam, majd a brácsaszólam vezetőjeként, továbbá az AGRIA-vonósnégyes tagjaként egy életre szóló élményt s tapasztalatot szereztem. Az együttes hangversenyei során a magyar zenei élet számos kiválóságával. Zenei eszmélésemet ennek a városnak és együtteseinek köszönhetem. Időközben családot alapítottam, orvos feleségemmel a Pétervásárán kapott szolgálati lakásban rendezkedtünk be. Öt év alatt megszülettek fiaink (János, Zoltán, Zsolt), s az egri munkahelyemet megtartva, számos hasonló gondolkodású emberrel szövetkezve, tartalmas értelmiségi lét megteremtésére törekedtünk. Egyesületi formában szerveztük a zenei, irodalmi esteket, író-olvasó találkozókat az Új Tükör Baráti Társaság tagjainak.

Út Újhelybe

– Később kerestünk egy iskolavárost, így jöttünk Sátor­aljaújhelyre, egy meghirdetett körzeti orvosi álláshely betöltésére. Én Zemplénbe hazajöttem. Volt üres hegedűtanári állás is zeneiskolában, és egyenesen felszólítást kaptam arra, hogy a vezetői állást pályázzam meg. Így kezdődött az a vezetői munka, amely mint Állami Zeneiskolában indult 1987-ben és a Lavotta János Alapfokú Művészeti Iskolában tart napjainkban is. A névadásban a Zempléni Levéltár tudós-igazgatója, dr. Hőgye István volt a segítségemre. Kérdésemre, hogy van-e Zemplénben olyan neves muzsikus, akiről a zene­iskolát elnevezhetnénk, ő gondolkodás nélkül a Tállyán nyugvó verbunkos-szerző, hegedűvirtuóz, az első színházi karmester, házitanító Lavotta Jánost nevezte meg. A névadás jelentette 1989-ben a Lavotta-projekt kezdetét, amelyet az egymás utáni években a Lavotta Alapítvány, ezen belül a Lavotta János-díj – Zemplén és Abaúj máig egyetlen művészeti díjának – létrehozása, valamint a Lavotta János Kamarazenekar megalapítása követett. Tehát a névadás jelentette azt a katarzist, amely számos elvégzendő feladattal szembesített mindnyájunkat.

Lavotta-kultusz

Lavotta János a mai napig meghatározó Dombóvári János életében.

– Itt került előtérbe történelem szakos tanár kíváncsisága. Megfejteni, hogy a zeneszerző, hegedűvirtuóz, az első színházi karmester és a zenepedagógia első tanítója mit próbált felmutatni egy olyan közegben, ahol intézményhálózatról szó sem lehetett, kottakiadásról nem is álmodhatott. A hegedűtanításhoz saját maga komponált darabokat, így fedezhettük fel a magyar hegedűpedagógia számára a húsz hegedűduót, valamint tizenhét kürtduót. Ő volt tehát az első hírnöke a magyar hegedűpedagógiának. A kutatásból előbb egy monográfia született, amellyel be akartam mutatni a szakmának, hogy mindezt Lavotta János tette, s képessége is volt arra, hogy ezt színvonalasan tegye, hiszen korának híres hegedűvirtuóza volt. Jó érzés tapasztalni azt, hogy a negyedszázados Lavotta-hagyományápolásra már hivatkozik a szakirodalom is.

Az önazonosság része

A napokban ért véget a 28. Verbunkos Tábor, ami újabb rekordokat döntött.

– Magam sem hittem volna, hogy az idő múlásával a tábor egyre népszerűbb lesz. Idén már 60 hegedűs közül kellett kiválogatnunk a résztvevőket, akik az ország számos pontjáról, valamint Kárpátaljáról és Felvidékről jelentkeztek. Tudatos módon egy egységes nevelési koncepció részeként építjük bele oktató-nevelő munkánkba a verbunkost. Egressy Béni a Szózatot minden egyes ütemében verbunkosként komponálta. Erkel Ferenc Himnusza a verbunkost gyönyörűen kisimította, csak utalt a verbunkosra mint nemzeti jellegre. Nem véletlenül rendezzük meg minden évben a Himnusz zongoraversenyt és a Szózat énekversenyt. A verbunkos egyike nemzeti jellegeinknek, önazonosságunk része. Arra törekszünk, egyetlen zongorista növendékünk se hagyja el úgy az iskolánkat, hogy nem tudja eljátszani a Himnuszt.

Örökös igazgató

Januártól visszavonult az iskola vezetésétől, helyét fia, Dombóvári János Imre vette át.

– 66 éves vagyok. Elérkezett az összegzés ideje. 30 évig vezettem az iskolát, 60 éves az intézmény, ideje, hogy most már mással is foglalkozzam. Nemes gesztusként a tantestület jelképesen az örökös igazgatói címet adományozta nekem. Természetesen segítem a fiam munkáját, de most már előretekintek. Szeretnék 2020-ig, Lavotta János bicentenáriumáig dolgozni. Erre az alkalomra szeretnék egy emlékbizottságot létrehozni. 2020-ban lesz 10 éves a Hangász Négyes. Most keresünk egy szobrászt, aki a városban méltó helyen tudná elkészíteni Lavotta János egész alakos szobrát, és régi álmom, hogy Lavottáról egy utcát vagy közterületet nevezzenek el.

ÉM-BG