Maszk

Újságíróként hatványozottan szembesülök a hírekkel, hiszen a munkám része. Igyekszem ezeket a saját szűrőmön keresztül látni és rangsorolni. Ezt a mostanit azonban nem tudom kezelni. Engem is magával sodort a félelem, hogy mi van, ha tényleg eléri hazánkat a koronavírus. A tágabb és szűkebb családom, a barátaim, kollégáim kerülhetnek veszélybe.

A gondolat sajnos nem hagy nyugodni. Én is elmentem a barkácsboltba porvédő maszkot venni, mert azt hallottam, az jobban véd, mint az egészségügyi szájmaszk. De már nem volt. Elkapkodták az összeset. Az eladó újabb szállítmányt ígért. A legnagyobb gyermekem elkapott valamit a napokban, ami nem a koronavírus, de magas lázzal, étvágytalansággal, orrfolyással járt. Próbáltam hermetikusan lezárni a szobáját, hogy a kisebbek ne menjenek be hozzá, hiszen szeretnek vele játszani. Sőt! Arra vetemedtem, hogy este mindent lefertőtlenítettem a lakásban, pedig ez a viselkedés nem jellemző rám, nem vagyok ­„para-mami”. Aminek jönnie kell, hadd jöjjön! De ezt most nem akarom beengedni.

(A borítóképen a cikk írója, Nagy-Hankó Krisztina)

Kapcsolódó cikkünk:

Van, aki betáraz, van, aki nem