Minden mozdulat bűvös erővel bírt

Eljött a havat hozó, didergő december. Minden évben várjuk a karácsony havát. Habár karácsony egészen a hónap végén van, addig is a boldog várakozás, az izgalmas készülődés melegsége járja át az emberek lelkét a mindennapokban.

86 éves vagyok, de a gyermekkorom feledhetetlen karácsonyaira mindig szívesen gondolok. Szülőfalum Kenézlő, gyermekkorom színhelye. Sőt, 6 nagyon szép évet töltöttem el tanítóként azok között a pedagógusok között, akik gyermekként tanítottak. A 70-egynéhány éves tanítványaim mindig meghívnak a találkozójukra. Ez nekem nagyon nagy megtiszteltetés. Igaz, a régi tanítóim már nem élnek, de az emlékeket jó felidézni.

Az Északnak régi előfizetői vagyunk. Szeretjük olvasni, és ez a lehetőség pedig nagyon jó, hogy a régi ünnepek emlékeit felidézhessék az olvasók, akik közé én is tartozom.

Nem voltunk gazdagok, de ilyenkor decemberben mindenkit az ünnepekre való készülődés hatotta át. Mi, gyerekek mindig számoltuk, hogy hányat kell még aludni Mikulás napjáig, hogy a szépen kitisztított cipőcskénket kitehessük az ablakba december 6-ra virradó éjszakán, hogy a nagy szakállas, piros kabátos Mikulás bácsi ajándékot tehessen bele.

Mikulás Szent Miklós emlékét őrzi. Több évezreddel ezelőtt Kis-Ázsiában élt a csodatevő Miklós püspök, a gyerekek jótevője. Magyarországon nagy tisztelet övezte. Még községeket is neveztek el róla, és ezeknek a községeknek ő volt a védőszentje. Gyergyószentmiklós, Szigetszentmiklós stb.

Mikulás éjszakáján a legények álarcos, kormos figurának öltöztek. Kezükben seprűvel, lánccal, kolomppal lármáztak. A gyerekeket tréfásan megfenyegették. Kiabálták, van-e rossz gyerek a háznál. A jónak almát, diót, mogyorót, a rossznak virgácsot vittek. A házaknál csináltak olyan felfordulásokat, hogy a gazda másnap vesződhetett, amíg a helyére hordott szétszedett szekérdarabokat leszedte a csűr tetejéről vagy a fákra felaggatott szerszámokat is a helyére tette. A bejárati kapuk két-három utcával távolabb landoltak.

Senki nem haragudott a legények játékáért. Tudták, ez mind az ünnepek része.

December 13-a Luca napja. Ezen a napon van a téli napforduló. Az év leghosszabb éjszakája. Itt a főboszorkány Luca asszony volt, bohókás tetteiért ő felelt. Luca asszony úgy élt a nép emlékezetében, hogy őt senki nem látta. Lucázni jártak a gyerekek és a fiatal felnőttek, hogy

elűzzék Luca asszonyt, a főboszorkányt, morzsolt kukoricát szórtak az ablakokba. Így űzték ki Luca asszonyt. A küszöbökre szénát, szalmát szórtak, hogy Luca asszony ne tudjon bemenni. Ezt nevezték lucázásnak.

Akárhogy dolgozott a falu, a december hónapnak minden napját a karácsonyra való készülődés ragyogta be. Ezt jelezte a december elején kezdődő advent. A Kisjézus közelgő születését jelenti. A karácsonyfát az angyalkák hozták. Ez itt egy kicsit ellentmondásos lehetett, mert a Kisjézus még nem született meg. Na, mindegy, a lényeg az, hogy talán ezeknek a misztikumoknak a hatására nem öldökölték egymást az emberek, mint most.

Vilia este a gyerekek és a felnőttek is kántálni jártak. Mi, gyerekek korábban négyen-öten összefogtunk, és az istentisztelet után mentünk kántálni. 1 gyerek volt minden háznál a bekiabáló, aki kérdezte a ház népét. Szabad-e kántálni? Mire gyorsan jött a válasz, hogy szabad, és mi gyönyörűen énekeltünk. Amikor befejeztük, még megvárta a gazdasszony, hogy befejezésképpen elmondjam:

„Hol villogsz, hol ragyogsz betlehemi csillag? Szállj alá, jöjj közénk, karácsonyi angyal.” A következő gyerek mondta: „Adjon az Úristen bort, búzát eleget. A ház népének lelki üdvösséget.” A háziasszony kijött, mindenki kapott diós, mákos kalácsot, meg 2 fillért. Úgy 10 fillért kántálunk össze fejenként. A felnőttek később jártak kántálni, mert ők borocskát kaptak, meg kalácsot. Az én gyermekkorom karácsonyai ilyen egyszerűek voltak. Nem volt divat az erőn felüli ajándékozás. De hozott helyette betlehemes játékot, kántálást, áhítatot. Sok-sok szeretetet. Legalább a karácsony estéken béke honolt mindenki szívében. A család együtt ült az asztalhoz. Az ünnepi vacsora nem dáridó volt.

De szinte minden étel, mozdulat bűvös erővel telt meg. A mézbe mártott fokhagyma egészséget hozott egész évre, a sült tök megóvott a torokfájástól, a mákos bobájkán a mák termékenységet, szaporaságot hozott. A mestergerendára tett zöld ág erőt, fiatalságot hozott. Karácsony napján, ebéd után jöttek a betlehemesek. Akik behívták őket, minden családhoz bementek. A betlehemezés énekes színjáték volt. Pénzt kaptak érte. Szentestén minden családban béke volt. Ezek az ünnepnapok nagyon összetartották a családokat. Ezért nevezték a karácsonyt a szeretet ünnepének. A költők is nagyon sok szép verssel szóltak a szeretet ünnepéről.

Például Egyed Imre: Hírt mondok:

„Hómedve jár bolyhos hegyek között

Világunkba békesség költözött,

Lessük, a csillag hol világol,

Várjuk, hogy fölsírjon a jászol.”