Ettől kikészülnek a kutyák

Ha a gazdi sír, a kutyája is átveszi ezt a szomorú lelkiállapotot.

Csak két faj „érti” az emberi tevékenységek érzelmi oldalát

Az ELTE etológiai szakemberei egy érdekes összehasonlító kísérletben világszerte azt vizsgálták, hogyan hat az ember érzelmi hangadása a család kedvenceire, a kutyákra és a törpemalacokra. Kiderült: mindkét háziállat különbséget tett az emberi sírás negatív, de nagyon megszokott hangadása és az emberi dúdolás nem negatív, de szokatlan hangadása között.

Viszont az ugató kedvencek és a cuki törpemalacok teljesen más módon reagáltak a sírásra és a pozitív hangulatot teremtő emberi dúdolásra. A kutatók megállapították: a vizsgálatban résztvevő kutyák reakciói azt jelezték, hogy érzelmi állapotukat az általuk hallott vokalizációk érzelmi tartalmához igazították, ami alátámasztja az érzelmi bevonódás koncepcióját.

A kutyák régóta átveszik az emberek érzelmeit

A tudósok arra is rájöttek, hogy a kutyák háziasításához vezető szelekciójában döntő szerepet játszhatott az emberi hangok által kiváltott érzelmi bevonódás. Az érzelmi átvitel ember és állat között egyébként sem ritka jelenség az ELTE tanulmányának szerzője szerint.

„Kíváncsiak voltunk, hogy a kutyák és az emberek között megfigyelt érzelmi átvitel a fajok között az érzelmi hangadás akusztikailag jól konzervált struktúrájával függ-e össze, vagy pedig a kutyáknak az együttműködésre és az embertől való függésre való sajátos szelekciója segítette elő” – mondta Lehoczki Fanni, az ELTE Etológia Tanszék Neuroetológiai Kutatócsoport munkatársa, a tanulmány első szerzője.

A kutatásból kirajzolódott egy érdekes összefüggés: a kutyák különösen fogékonyak a különböző töltetű emberi érzelmekre, beleérte a legszokatlanabb érzelmeket is. A kutyák oldaláról azért volt szükség az emberi hang alapos megértésére és dekódolására, az ehhez való alkalmazkodásra, mert csak így tudtak együtt élni ősi gazdáikkal. A felvetés megerősítéséhez az ELTE kutatói még több fiziológiai méréssel folytatják a vizsgálataikat.

A törpemalacok máshogy reagáltak, mint a kutyák

Ők is megkülönböztették a dúdolás kellemes és a sírás negatív érzelmi hatását. Viszont a törpemalacok jóval stresszesebben viselkedtek, amikor a semlegesebb, de szokatlan dúdolásnak voltak kitérve a kísérletben.

Tehát a kutyák háziasítása még kifinomultabbá tette az érzelmi árnyalatok felismerését és elkülönítését, mint ahogyan ez a törpemalacok esetében történt. A kutyát és a törpemalacot egyaránt nagyon szeretik a családok, emberi környezetben nőnek fel, de a kutatók szerint a törpemalacoknál hiányzik az emberrel közös múltjukból az együttműködésre való szelekció.

A kutyák jobban hozzáigazították érzelmi állapotukat az általuk hallott emberi hanghoz, több hangadással válaszoltak a sírásra, mint a dúdolásra. A családi törpemalacok azonban a semlegesebb dúdolás hallatán erősen izgatottabb és negatívabb érzelmi állapotba kerültek. A válasz valószínűleg abban rejlik, hogy a törpemalacoknak teljesen szokatlan volt a dúdolás hangja, így őket feszültebbé teszik a meglepő hangok.