Vacsorák evőpálcikákkal a miskolci kollégiumban

Miskolc - Már itthon érzi magát Miskolcon a kínai Lu Lu, aki minden nap főz magának kollégiumi konyhájában.Amióta Magyarországon van – azaz nagyjából egy hónapja – minden nap készít magának meleg ételt a kínai Lu Lu. Egyszerűen azért, mert otthon egyetlen étkezésükkor sem esznek nyers ételt, márpedig itt, az egyetemen csak ebédet főznek a menzán. Így az egyetemista fiúnak elő kellett szednie szerény tudományát, és rendszeresen főzőcskéznie kell a kollégium apró konyhájában. Nagy kihívás volt, mert odahaza legfeljebb csak segített az anyukájának néha-néha.

Sok-sok barát

Lu Lu február elején érkezett a Miskolci Egyetemre, egy évig lesz itt, mégpedig azért, hogy a kínai nyelvre okítsa a nyelv iránt érdeklődő egyetemistákat és a Zrinyi Ilona Gimnázium diákjait. Mivel világszerte egyre nagyobb az érdeklődés a kínai nyelv iránt, és mivel Magyarországon elég kevés helyen tanítják ezt a nyelvet, a Miskolci Egyetem úgy döntött, meghirdeti a kurzust. Ezért érkezett Lu Lu Miskolcra, később, egy év múlva egy kollégája váltja majd.

Lu Lu miközben előszedi esti vacsorája hozzávalóit, mesél nekünk. Kiderül, Pekingbe jár egyetemre, és a képzés részeként jött külföldre tanítani, akárcsak évfolyamtársai. S hogy miért éppen Magyarországot választotta? Véletlenül jutott neki ez az ország, tudhatjuk meg, de nem bánta meg. Dicséri is a várost, különösen a főutca tetszett meg neki.

– Nincs két egyforma ház – jegyzi meg, amikor az okokat firtatjuk. Mesél arról is, hogy az egy hónap alatt sok-sok barátot talált magának, főleg a tanítványai köréből, akik megmutatták már neki a város nevezetességeit is.

Tésztás-húsos

Kérdezzük, megkóstolta-e már a magyar ételeket. Rendszeresen az egyetem menzáján ebédel, válaszol, az ízlik is neki, de újdonsült barátai mondták , hogy ez nem típikusan magyaros. A menzán mindenesetre a tésztás-húsos ételek nyerték el a tetszését.Közben előkerül a szekrényből néhány tojás, és szárított ételek, magyarázza is, ez utóbbiakat még otthonról hozta. Most már tudja, egy részük itt is, pontosabban Budapesten is beszerezhető. Mutatja a szárított gombát, egy bizonyos zöldséget, ami nálunk ismeretlen, a neve „múen”. És mutatja a rizsből készült tésztát, a feketére érett szezámmagot, és a zöldségkeveréket. Ez utóbbit a miskolci szupermarketben vásárolja meg rendszeresen – kínai zöldségkeverék – ebben bízik. Kérdezzük, jár-e kínai étterembe, itt, Miskolcon, és igennel válaszol. Azt mondja, rendszeresen, és különösen az egyikkel elégedett, ott nagyon háziasan főznek.

Tészta vagy rizs

Miközben beszél, evőpálcikákat vesz elő, feltöri a tojásokat, és beleönti a mély tálba. A pálcikákkal kezdi kevergetni, kérdésünkre el is árulja, mindig ezekkel az evőeszközökkel eszik. Persze amikor idekerült, sem volt ismeretlen számára a kanál, a villa, hiszen a pekingi, nyugati éttermekben gyakran evett már velük. De számára mégis az evőpálcikák az igaziak. Az apróra vágott ételeket könnyű velük megenni, a levest pedig egyszerűen kiisszák a mély tányérból. Lu Lu a Shandeng tartományban lévő Qingdao városban nőtt fel, szüleinek egyetlen gyermeke. Megerősíti azt a tudásunkat, miszerint a hatalmas ország különböző tájain más és más a nemzeti eledel. Ahol ő él, ott inkább tésztát esznek, míg északon a rizs a legfontosabb étel.

– Az ételvariációk szempontjából nyolc részre osztható az ország, de ezek mára erősen keverednek – magyarázza. És hozzáfűzi, ahol felnőtt, ott a fokhagyma és a hagyma a legfontosabb fűszer. Mivel városa a tengerparton van, így fontos szerepet tölt be étrendjükben a hal és a tenger gyümölcsei, a húsfélék közül leginkább a csirkét és a marhahúst kedveli. ÉM-HM

Reggelire, ebédre, vacsorára

Megkérdezzük, igaz-e, hogy Kína egyes részein megeszik a macskát és a kutyát is. Lu Lu a fejét rázza, ilyesmiről ő nem tud, de szerinte nem is lehetne, mert az állatvédelmi törvények miatt büntetésre számíthatna, aki ezt teszi.

S hogy miket készít magának nap mint nap? Válaszként mutatja a rizsből készült szárított tésztát, és már dobja is a forró vízbe, ez kerül a levesbe. Az említett „múen”- t apró darabokra vágja, majd a szárított gombát is. Levesét főleg ezekkel és kolbásszal dúsítja. Van, amikor rizst főz, erre kerül a megpárolt zöldségkeverék, esetleg a tenger gyümölcsei, vagy az apróra vágott, megsütött csirke. Reggelire szójatejet iszik, ehhez valamilyen sült (spagettiszerű) tésztát készít, délben pedig irány az egyetemi menza. Kérdezzük, megveszi-e a félkész kínai ételeket a boltban, de nem próbálta még ki egyiket sem. A fűszereire is kíváncsiak vagyunk, de mint mondja, megelégszik a sóval, azon kívül nem használ semmit.

2-3 mondatban

Kíváncsiak voltunk arra is, hogy hol tartanak tanítványai a kínai nyelv tanulásában. 2-3 mondatot képesek már elmondani, (be tudnak mutatkozni, köszönni tudnak például) válaszol. Úgy tervezi, hogy a nagyon egyszerű kínait tanítja meg nekik először. Az írásjelekkel egyáltalán nem foglalkoznak, az túl bonyolult lenne, magyarázza. Nagyon elégedett a diákokkal, igen szorgalmasak, és ő maga is sokat tanul tőlük: többüket már barátjának is nevezhet. Magyarul csak néhány szócskát ért, angolul viszont jól megérteti magát az órákon.

Kínai, egyszerű vacsora

A 2 tojást összekeveri. A „múen”-t, a szárított gombát apróra szeleteli. A serpenyőbe pici olajat önt, ebbe önti az összekevert tojást, keveri, megsüti. Ebbe teszi az apróra vágott, előtte forró vízben megduzzasztott gombát és „múen”-t. Van, aki szárított paradicsomdarabokat is kever hozzá, ezt azonban Lu Lu nem szereti. A forró vízbe beledobja a szárított tésztát, ehhez keveri a tojásos masszát, és kész is a vacsora.