Köszönet a hősöknek, Miskolc nevében - Fotókkal, videókkal

Köszönetet mondott a miskolciak nevében a városháza szerdai sajtótájékoztatóján Veres Pál azoknak a speciális mentőknek a munkájáért, akik a napokban érkeztek haza Törökország földrengés sújtotta területéről. Ott emberéleteket mentettek saját biztonságukat is veszélyeztetve.

– A közelmúltban olyan katasztrófa következett be Törökországban, ami egy-egy évszázadon belül is ritka. Tragédiák egész sora következett be, amelyek megrendítették az egész világot – fogalmazott a polgármester. – Sokan indultak azonnal segíteni, és rendkívül büszkék vagyunk azokra a miskolci speciális mentőkre, akik részt vettek a mentésben. Ők a katasztrófa bekövetkezte után az első percben vállalták, hogy segítenek. Köszönjük nekik a város nevében is. A feladatuk hihetetlenül nehéz volt lelkileg és fizikailag is, példaként állhatnak mindannyiunk előtt – tette hozzá a polgármester, majd emlékplakettet nyújtott át Lehoczki Lászlónak, a Spider Mentőcsapat vezetőjének, segítőjének, Binda Nikolettának, valamint dr. Mezősi Tamásnak, a Baráthegyi Vakvezető és Segítő Kutya Iskola Alapítvány elnökének, aki a Baptista Szeretetszolgálat csapatával vett rész a törökországi mentésben. Ők elhozták a kutyájukat is, akik ugyanolyan áldozatos munkát végeztek, mint gazdáik.

Rengeteg áldozat

Lehoczki László felidézte, hogy amikor megérkeztek a földrengés helyszínére, látták, hogy nagyon komoly katasztrófa történt.

– Az volt a probléma, hogy a tízemeletes házak összezsugorodtak háromemeletesre. A tragédiát növelte, hogy a nagy erejű rengés hajnalban következett be, amikor az emberek aludtak. Amíg mozog a föld, addig senki nem tud menekülni, amikor azonban abbamaradt a rengés, elkezdtek a házak összedőlni. Ezért volt nagyon sok áldozat, és ezért haltak meg komplett családok. Mert vagy az ágyban, vagy a menekülő folyosón érte őket a katasztrófa – mondta.

A lelki megterhelésről elmondta, a speciális mentők egész életükben erre készülnek, tehát ezen a téren edzettek. A helyszínen arra koncentrálnak, hogy minél több túlélőt találjanak meg.

Utórengések

Dr. Mezősi Tamás is arról beszélt, hogy házról házra, utcáról utcára jártak. Sürgette őket az idő, hiszen minél több nap telt el a földrengés után, annál kevesebb volt annak az esélye, hogy túlélőket találnak. Antakya városában kutattak, ami egy Budapest méretű város, 1,5 millióan éltek ott. Ez a nagyváros szenvedte el talán a legnagyobb pusztítást. A házak egy része teljesen leomlott, a másik része durván károsodott, és mintegy 500 ezer ember került az utcára. A megsérült házakban bárhol lehetett beszorult ember.

– Rengeteg utórengés volt azokon a napokon is, amikor ott tartózkodtunk, naponta akár húsz is, közöttük több 5-ös erősségű. Nem voltak biztonságosak az álló épületek sem. Aki tudott, elmenekült a városból, azonban nem volt üzemanyag, így rengeteg ember táborozott le az utcákon. Legtöbben az összeomlott házuk környékén, később pedig a menedéktáborokban. Az ivóvízellátást szerencsére megoldották, ami fontos, mert egyébként azon a területen már többször ütötte fel a fejét kolerajárvány – hívta fel a figyelmet dr. Mezősi Tamás.

Állandó veszélyben

Binda Nikoletta hangsúlyozta, most volt először földrengés sújtotta területen. Előtte nagyon sok videót, képet látott, és sok ismeretet szerzett a hasonló katasztrófákról. Elméletben tehát tudta, hogy mire számíthat, de megélni teljesen más volt.

– Volt részem utórengésben, halottak és élők megtalálásában, megtapasztaltam a nélkülözést és a hideget. Megdöbbentő volt látni, hogy az egyik épület a földig omlott, a másik eldőlt, a harmadiknak a fala omlott le. Nem tudtuk, melyik helyszínen biztonságos, de be kellett mennünk, a kutyát be kellet küldeni a romok alá, irányítani, folyamatosan döntéseket hozni. Nem volt könnyű – fogalmazott Binda Nikoletta.