Kétéves korában lett vízügyes a miskolci kitüntetett

1988. augusztus 1-jén kezdett dolgozni jelenlegi munkahelyén. "Középiskolában az egyik oktatóm felajánlotta segítségét a későbbi elhelyezkedésünk kapcsán. Akkor én jelentkeztem erre, átbeszéltük, hogy hol tudnék vízzel és meteorológiával foglalkozni, és jelenlegi munkahelyemet nevezte meg. Tudom, hogy manapság már ritka, ha valaki ennyi időt tölt el ugyanannál a cégnél, de én szeretem ezt a közösséget és a munkámat, amelyet megbecsülnek. Viszont a víz szeretete nem ekkor kezdődött, hanem már kétéves koromban, mikor Nagymamám vitt bölcsődébe, és az úton mindig végigszavalta nekem Petőfi A Tisza című versét. Gyerekként ámulattal hallgattam az elképesztő részeket: "mint az őrült, ki letépte láncát", de a szép leírásokat is. Szerintem én már akkor lettem vízügyes, kétévesen – mesélte a szakember, akinek gyerekkorában komoly gyűjteménye volt olyan újságcikkekből, amik az időjárásról és a vízről szóltak. – Sok természeti jelenség tölt el nagy csodálattal, ilyen a víz is. Ma is azt tanítjuk feleségemmel együtt a gyerekeinknek, hogy tiszteljék a vizet és takarékoskodjanak az ivóvízzel." 

Mennyit változott a munka a harmincöt év alatt! 

A 80-as évek végén még kevés munkafolyamatra használták a számítógépet, de a mérőműszerek sem voltak olyan fejlettek, mint ma. Régen a gátőr olvasta le a vízállást, ma már automata regisztrálja és GPRS segítségével az interneten keresztül küldi el a számokat egy számítógépre, ami az adattárba helyezi azokat. "Egykor sokat jártunk vidékre megmérni a lefolyó víz mennyiségét, folyásának gyorsaságát. Csörlővel drótkötelet – a végén súllyal és vízsebességmérő műszerrel – a vízbe eresztve három-négy órát is igénybe vett, hogy a Tiszán Tokajnál megmérjük a lefolyó vízmennyiséget. Ma már a kollégáim Doppler-radaros technológiával tizenöt-húsz perc alatt elvégeznek három-négy mérést. Régen az adatok központba küldése is másképpen volt: én még találkoztam a gátőrök kurblis telefonjával" – nevetett Kovács Péter István, aki azt mondta, a számítógép térnyerésével könnyebb lett a közben hihetetlenül megnövekedett adathalmaz áttekintése. Tehát a technikai fejlődés részben könnyebb munkát, de részben nehézséget is jelent. 

Ki tudja-e váltani a gép az emberi munkát? 

A kitüntetett műszaki ügyintéző szerint nem. "Teljesen biztosan nem, hiszen a mesterséges intelligencia is elbizonytalanodik, ha új helyzettel találja magát szembe, hiába van ellátva önfejlesztő folyamatokkal. Egy árvíznél nagy a felelősség rajtunk, de az Országos Vízjelző Szolgálat kollégáival együtt kontrolláljuk is egymás munkáját. 1999-ben találkoztam először olyan hatalmas árvízzel, amelynél különösen fontos volt a pontos előrejelzés. Emlékszem, az egyik délután úgy 5-6 óra felé jeleztem, mekkora vízállásokat is várunk, majd pár óra múlva visszaérkezett az információ, hogy a jelentésem függvényében másfél milliárd forintot kell majd védekezésre költeni. Azon az éjjel nem aludtam – mondta Kovács Péter István, aki hozzátette, tizenegy évvel később ez az összeg ismét több milliárdos tétel volt. – Ha nagyobb vízszintet jelzek előre, mint ami kialakul, akkor fölösleges a befektetett munka, de ha kisebbet, akkor az katasztrófához vezethet. Sok kihívás van a munkámban, de csak úgy tekinthetem hivatásomnak, ha szeretem, amit csinálok. Nekem pedig a munkám a hobbim is." 

"Sok embernek köszönhetem ezt a díjat" 

Kovács Péter István szerint nehéz megmondani, hogy milyen szintet képvisel a Kvassay Jenő emlékérem, de nagyon büszke rá. "Nekem sokat jelent ez az elismerés, mert így is érzem a megbecsülést. Annak meg külön örülök, hogy az én szakterületemről még két kolléga kapott díjat, egyikük budapesti, másik szegedi. De a mi igazgatóságunkról is volt még kitüntetett, ugyanis főmérnökünk, Csont Csaba műszaki igazgatóhelyettes a Magyar Ezüst Érdemkereszt polgári tagozat kitüntetésben részesült. Nagyon fontos még, hogy ez a díj nem jöhetett volna létre a családom nélkül, akik elviselték, hogy olykor az árvizekkor teljesített ügyeleti munkaidőm sokkal hosszabb, mint a heti negyven óra" – mondta a szakember, aki a jövőre nézve még bővíteni szeretné térinformatikai ismereteit, valamint fontosnak tartja az éghajlatváltozás miatti katasztrófák megelőzését.