A Fekete kutya hazatért Miskolcra

Sokan tekintették meg 2019. május 11-én, Miskolc város napján az Erzsébet téren kiállított Fekete kutya cégért – vagyis annak hiteles másolatát –, amely a Weidlich-palota híres fűszerüzletének a címerállata volt. 1972-ben került el Miskolcról, azaz 47 évet töltött „száműzetésben”. 

Újra Miskolcon 

Közel kilenc éve már, hogy elkezdtem Miskolc helytörténetével foglalkozni. Természetesen az egyik első állomásom a Weidlich-palota és Weidlich Pál története volt. A híres kereskedőé, akire a Böczögő-féle Korona szállóval párhuzamosan a minőségi szolgáltatás megteremtőjeként tekinthetünk városunkban. 2018 tavaszán tudtam meg azt, hogy a híres Fekete kutya fűszerüzletének a cégére még megvan, a Kereskedelmi és Vendéglátóipari Múzeumban őrzik. Meglátogattam a kutyát Budapesten, közben az jutott eszembe, hogy ennek a szobornak Miskolcon a helye. (Azért is, mert a pesti múzeumban egy lépcsőfordulónál egy ajtó mögött található, magányosan, mindenféle címke vagy felirat nélkül.) A törvényi szabályozás azonban legfeljebb a kölcsönadását teszi lehetővé, az is maximalizálva van öt évben. Írtam egy levelet az akkori alpolgármester úrnak – Pfliegler Péternek –, és a Herman Ottó Múzeum egyik kollégájának – Nagy Attilának – is említettem a dolgot. Ekkor az ügynek nem lett folytatása. 

2019 januárjában azonban létrejött a Miskolci Tükörkép Közéleti Egyesület, melynek alelnökeként már több lehetőségem volt a kutya érdekében eljárni. Az egyesület egyik első feladatának tekintette a kutya hazahozatalát – valamilyen formában. Mivel az eredeti szobor a múzeum tulajdona, azt nem lehetett hazahozni, egy hiteles másolat készítésére azonban volt lehetőségünk, mert azt engedélyezték számunkra. A mintavétel különleges lézerszkenneléses eljárással készült. A szobrot pedig 12 részletben, 3D-s technikával készítették el nekünk. A mintavétel minden pillanatát rögzítettük a mivanmi.live internetes újság segítségével, és egy rövid interjú erejéig a múzeum igazgatóját, dr. Török Róbertet is megszólaltattuk. Az egyik kollégánk a levéltár segítségével rátalált Francesco Demesre, Weidlich Pál unokájára Argentínában, és a magyarországi rokoni szál is felderítésre került a későbbiekben. Megtaláltuk a híres kereskedő másik unokáját, Gizellát, és a dédunokáival, Piroskával és Balázzsal is megismerkedtünk. (A közelmúltban az Észak-Magyarországban is olvashatták az időközben elhunyt Weidlich Gizellával készült interjúmat.) Nem álltunk meg azonban ennyinél, mert egyfajta brandet szerettünk volna építeni a név köré. Létrehoztuk a Weidlich Pál kereskedelmi és vendéglátó nívódíjat, melyet 2019. május 11-én, a város napján adtunk át az első, szakmailag erre méltó vendéglátósnak. Oszlánczi Réka, a Creppy PalacsintaHáz tulajdonosa volt a kiválasztott. (Az, hogy milyen jó döntést hoztunk, igazolta, hogy a következő évben Miskolc Város Turizmusáért díjjal jutalmazta Rékát a város vezetése.)

A kutya másolata jelenleg is a Miskolci Tükörkép Közéleti Egyesület birtokában van, arra várunk, hogy méltó helyet találjunk neki. Az egyesület megkapta a Weidlich-palota felső szintjén lévő lakást az önkormányzattól, ahol a közeljövőben egy Weidlich Pál-emlékszobát alakítanak ki. Sajnos a Covid-járvány nagyban hátráltatta a működésünket, jelenleg a lakás felújítása van folyamatban. 

Weidlich Pál (1862–1946) 

Weidlich Pál neve ma is fogalom Miskolcon. A palotáját ismeri mindenki a városban, és azt is sokan tudják, hogy az épületben egy különleges fűszerüzlet működött hosszú időn át. A híres kereskedő Vas megyében, a legkisebb fiúként született egy 11 gyermekes családban. Ahogyan az a mesében is lenni szokott, vándorútra kelt, és végül a kereskedelmet választotta szakmájául. Bécsben tanulta a mesterséget, a Mariahilfer Strassén, Josef Voight „zum schwarzen Hund” nevű drogista kereskedésében volt gyakornok. 

Weidlich 1881-ben került Miskolcra, Máhr Károly nagy múltú boltjában – amely a Fekete kutya névre hallgatott – üzletvezetőként számítottak rá. 1890-ben óriási megtiszteltetés érte: Baross Gábor miniszter ösztöndíját nyerte el. Az ösztöndíj célja az volt, hogy a tehetséges fiatalok megismerjék más országok kereskedelmi kultúráját, tapasztalatokat szerezzenek, illetve kapcsolatokat építsenek. Weidlich az út során szerzett élményeit 1891-ben nyomtatásban is kiadta. Nagy kaland lehetett az övé, hiszen nemcsak Európában, hanem a Közel-Keleten, illetve Észak-Afrikában is járt. Miskolcra hazatérve, 1892. június 5-én eljegyezte Fűrész Idát, egy dúsgazdag miskolci polgár leányát. A hamarosan sorra kerülő esküvő Miskolc városának fontos eseménye volt, az akkori vezető polgári réteg is képviseltette magát a vigasságon. 16 magánfogat vitte a násznépet az evangélikus templomba, ahol az ifjú pár örök hűséget fogadott egymásnak. 

Kevesen tudják, hogy Weidlich Pál a boraival 1896-ban a millenniumi kiállításon magas díjazásban részesült, illetve 1900-ban a párizsi világkiállításon díszoklevelet kapott. Ösztöndíjat is alapított a fiatal miskolci kereskedők támogatására, hogy olyan sok tapasztalatot szerezhessenek a nagyvilágban, mint annak idején ő is. 1906-ban épült fel a lillafüredi Weid­lich-villa, az 1909-es naptári évben pedig két gyermeke is született – Laci és Idus. 1912 tavaszára készült el teljesen a belvárosi palota, de már előtte odaköltözött a Fekete kutya üzlete is. 

Nehéz évek

1915-ben Weidlich is a gyanúsítottak közé került abban a botrányban, amikor kiderült, hogy a katonaságot simlis kereskedők silány minőségű ruhával és étellel látták el. A kereskedő előzetes letartóztatásba került, de szerencsére tisztázódott, hogy semmi köze nem volt az ügyhöz, így hamar ejtették a vádat ellene. Az első világháború alatt nem ment jól az üzlet, így Weidlich a húszas években próbálta ismét felfuttatni a boltot, amely végül sikerült neki. 1930-ban 100 mázsa burgonyát osztott szét a rászorulók között, ezzel a tettével óriásit nőtt a miskolciak szemében az addig is méltán népszerű kereskedő. 

A második nagy háború szomorú napjai is elérkeztek. A Weidlich házaspár sajnos rossz hírt kapott a frontról: László fiuk elesett az oroszokkal vívott harcok során. Pedig gyermeke születése miatt nem kellett volna visszatérnie még a hadsereghez, de nem akarta magára hagyni a bajtársait... 

1946. október 25-én hunyt el Weidlich Pál, talán jobb is, hogy nem látta azokat a szomorú évtizedeket, melyek azután következtek.