Titokzatos miskolci bunkerben jártam a Múzeumok éjszakáján

A számos vasúti érdekesség mellett a legnagyobb kaland az 1950-es években épült óvóhely túrája volt szombaton délután: a Múzeumok éjszakáján megnyitotta kapuit a látogatók előtt a Miskolci Fűtőház .

A kicsik és nagyok is imádják a vonatokat

Ivancsó László, a Miskolci Járműbiztosítási Igazgatóság vezetője elmondta: immár ötödik alkalommal rendezték meg a népszerű Múzeumok éjszakája programot. Az előző évek tapasztalatai alapján idén is több ezer látogatóra számítottak a Fűtőházban, eddig a csúcs 3757 fő volt. A Covid miatt volt egy kis szünet, viszont most újra nagy a lendület, mivel 150 éves lett a Fűtőház.

A vasút szerelmesei láthattak gázolajfeladókutat, megtekinthették a dízel vasúti járművek alkatrészeit. Az igazi „vasúti ínyencek” elmélyülhettek a műszaki mentés eszközeiben, a kocsivizsgáló eszközökben, láthattak gőzmozdonyt és múzeumkocsit is, retro közlekedési járművekkel együtt. A gyermekek felülhettek a fordítókorongra, és egy meglepetés mozdony várta őket. 

Az érdeklődők megtekinthették a közlekedésben résztvevő vonatszerelvényeket, azonban volt egy nagyobb érdekesség is a programban. A legnagyobb dobása számomra mindenképp az óvóhely meglátogatása volt. 

Miskolci óvóhely bomba, gáz és szilánktámadás ellen

Az óvóhelyről a „túra” során megtudtam, hogy összesen 400 fő számára kínál lehetőséget, és szabatosan szólva egy BGS típusú óvóhelyről beszélünk. Vagyis bomba-, gáz- és szilánktámadás ellen nyújt védelmet. Ha bármilyen katasztrófa történne, ide a civil lakosság nem jöhetne, csak a vasút dolgozói. A létesítményt direkt úgy alakították ki, hogy akár egy 1960-as években gyakran használt 250-500 kilogrammos bombatalálatot vagy tömegpusztító fegyverek bevetését is átvészelje. 

Csernobil idején majdnem vasutasok költöztek a miskolci óvóhelyre

Az épületet kifejezetten azért hozták létre, hogy a dolgozók itt vészeljék át háborús helyzetben a váratlanul felmerülő légitámadást. És ha véget ér a vészhelyzet, innen is folytatni lehessen a munkát, a vasúti területek helyreállítását. Igaz, élesben még soha nem használták a miskolci létesítményt, hiszen az 1954-ben épült, és azóta nem volt háború. 1986-ban a csernobili katasztrófa idején azonban felmerült a lehetőség, hogy a vasúti dolgozók beköltözhetnek az óvóhelyre, ha súlyosbodik a helyzet – erre szerencsére nem került sor. 

Robbanáskor eszelősen erős légnyomás keletkezik, pusztító hatással. Azért alakították ki az óvóhelyen a légzsilipet, hogy a „bunker” belső tereit megvédje a külső térben keletkező nagy légnyomás rombolásától. Szembeötlő volt számomra, hogy két lépcsőház helyezkedik el az óvóhelyen. Támadás esetén ugyanis nagy tömegnek rettentő gyorsan kell bejutnia a védelmi épületbe, ezért úgy alakították ki őket, hogy a két bejárat lépcsőfeljárói félszintenként keresztezzék egymást, és ne legyen közös terük. Így oldották meg, hogy támadáskor az északi és déli oldalon beáramló tömeg ne ütközzön egymásba, és semmiképp ne alakuljon ki pánik. 

A régi háborús filmek hangulatát idézte az óvóhely parancsnoki helysége. Itt szükség esetén hangosbeszélőn történne az utasítások kiadása, és itt lehet ki-be kapcsolni a tetőn lévő légoltalmi szirénákat. Az irányító helységben munkálkodó vezetők a kapott jelzések alapján egy táblán jelölnék a miskolci állomás sérült vágányait, és döntéseket hozhatnának a miskolci Tiszai vonatforgalmának helyreállításával kapcsolatban. 

Miskolc elsötétülésekor is lenne áram a bunkerben

Én egy lényegesen kisebb objektumra számítottam, ehhez képest a légó 4 szintes, mivel a földszint mellett 3 emeletet is magában foglal. A lépcső alatt akkumulátorok vannak elhelyezve, ezek az elektromos szolgáltatás megszűnése esetén is biztosítják a vészvilágítást. Az épület áramellátása akkor is működne, ha a város villamos energiaellátása megszűnne. Egy 20 kVA teljesítményű dízel üzemű aggregátor biztosítja a terület áramellátását. 

A másik kritikus pont egy vészhelyzet esetén az ivóvíz kérdése, így a négy helységben mindenhol található egy-egy 500 literes víztartály. Az emberek rendelkezésére áll kékkel jelzett ivóvíz és ipari víz is, ami a kézmosáshoz, a vécé ürítéshez szükséges az óvóhelyen. Egy apró érdekesség: az épület felett kicsit elszállt az idő, és ezt a vécé felirata is jelzi: akkoriban több helyen „vizeldeként” jelezték az óvóhelyen a toalett lehetőségét. 

Bombázás idején mindenki a tartózkodótérbe ment

Háborús óvóhelyekben a tartózkodó teremben kellett légitámadás esetén az embereknek kivárni a légiriadó, az esetleges bombázás végét. A második világháborús beszámolók szerint ez a várakozás időnként komoly traumás sokkot okozott az óvóhelyen lévőknek. Mert az elrejtőző emberek folyamatosan hallották a repülők zúgását és a becsapódások zaját, ezekbe az egész épület beleremegett háborús zónákban. Az óvóhelyen lévő embereknek ilyen esetekben megtiltották a falhoz támaszkodást a tartózkodótérben, mert ez akár agyrázkódást is okozhatott.