Új kutatások a fajok terjedéséről

A HUN-REN Ökológiai Kutatóközpont Vízi Ökológiai Intézetének kutatói vízimadarak segítségével vizsgálták a vizes élőhelyek benépesülését. A kutatásban megfigyelt szárnyasok halak ikráit és vízinövények magvait „szállították” az emésztőrendszerükben. Kiderült, ez a fajta terjedési mód növényekre és halakra is jellemző, és van, hogy az idegenhonos fajok sikeresebbek benne – írja a hellosajto.hu.

Alulkutatott terület

A fajok terjedhetnek aktívan (az egyedek mozgása révén), de passzív módon is, amikor valamilyen másik terjesztő ágens (például másik állat, szél) segítségével jutnak el új területekre. Ha megértjük a terjedés folyamatát és korlátait, az előrejelezheti, hogyan alkalmazkodnak egyes fajok a változó környezethez, közvetve pedig hozzájárulhat a biológiai sokféleség megőrzéséhez és az ökoszisztémák stabilitásához. A terjedés mint folyamat vizsgálata a biológiai invázió kérdéseinek vizsgálatában kiemelt fontosságú, mégis alulkutatott kérdésnek számít. Korábban sokáig csak feltételezték, hogy az egymástól elszigetelt víztereken megjelenő halak terjedésében a vízi madaraknak nagy szerepük van, és a halak ikrái a madarak emésztőrendszerében túlélve, azaz endozoohór módon képesek terjedni. A HUN-REN ÖK kutatói választ adtak erre tőkés récéken végzett etetéses kísérletsorozatban, amelynek eredményei az Ecography folyóiratban jelentek meg. A leggyakoribb őshonos (harcsa, ponty, süllő és compó) és idegenhonos halfajok (afrikai harcsa, amúr, naphal, amurgéb, kínai razbóra) passzív terjedőképességét vizsgálva öt fajnál tapasztalták az ikrák átjutását a madarak emésztőrendszerén, közülük egy őshonos (compó) és egy idegenhonos fajnál (kínai razbóra) is életben maradtak az ikrák. Az eredményekből arra következtettek, hogy az endozoohór terjedőképesség általánosan elterjedt, de ritka jelenség lehet a csontoshalak között, mértéke pedig jelentősen eltér fajonként. Egy másik, hasonló kísérletben honos és idegenhonos-inváziós növényfajok endozoohór terjedőképességét hasonlították össze a kutatók. Köztudott, hogy a növényevő madarak aktívan részt vesznek a magok terjesztésében, a bélcsatornán történő átjutás befolyásolja azok csírázóképességét is. A HUN-REN ÖK kutatóinak vezetésével a világon először vizsgálták, vannak-e mérhető különbségek az idegenhonos és őshonos fajok terjedőképességében. A vizsgálathoz vízi és mocsári növények magjait használták. A Freshwater Biology folyóiratban megjelent eredmények egyértelműen bizonyítják, az idegenhonos fajok endozoohór módon hatékonyabban terjednek. A nagyobb arányú átjutást a magok kisebb mérete és gömbölyűbb formája biztosítja az idegenhonos fajok részére. Érdekes és nem várt eredmény, hogy az emésztőrendszeren való átjutás a magok csírázóképességét az őshonos fajok előnyére módosítja, az ő magjaik nagyobb arányban csíráztak a kontroll magokhoz képest.