Imre bácsi időkapszulája Mezőkeresztesen

– Nem jó helyen ül, ott általában a gyanúsítottak szoktak – int a tekintetével az íróasztallal szemközti székre a tapasztalt rendőr, aki 1997 óta szolgál hivatásos állományban. Volt határőr az objektumbiztonsági szolgálatnál, majd egy határvadász században szolgált. 2008 óta rendőr, egyévi bükkábrányi járőrszolgálatot követően nevezték ki körzeti megbízottnak lakóhelyén, Mezőnagymihályon.

– Rengeteget segít a munkában, hogy helyben élek és szolgálok, ugyanakkor ez borzasztó nagy felelősség is. Mindenki ismer a faluban, és patikamérlegen mérik, hogy milyen ember, milyen rendőr vagyok, az egész életem a kirakatban van. A telefonszámomat mindenki ismeri nemcsak a faluban, de a környéken is, és ha hívnak, megyek, mindegy, hogy vasárnapi ebéd vagy egy elalvás előtti könyv mellől szólít el a kötelesség, soha nincs vége a szolgálatnak. Akármikor hívnak, én nem küldök el senkit azzal, hogy most nem érek rá, megoldást kell találnunk minden problémára – mondta el a Zsaru Magazinnak.

A törzszászlóson látszik, egyáltalán nem bánja, hogy így alakult.

– Az emberek szeretnek, a közösség megbecsült tagjának érzem magamat, ennél több elismerés nem kell. 59 éves koromra ott tartok, hogy úgy köszönnek az utcán a gyerekek: „Csókolom, Imi bácsi!” A feleségem pedagógus, szintén helyben tanít, így ő a falu Ági nénije, én pedig így lettem mindenki Imi bácsija – osztja meg mosolyogva a kemény munka gyümölcsét Ilku Imre, aki igazán büszke rá, hogy nem pusztán rendőrként, de a település életének szerves részeként tekintenek rá. – Ez évek hosszú munkája során alakult ki. Amikor az ember először megjelenik a faluban, megjegyzik, hogy rendőr, aztán ha sokáig és keményen dolgozik, lassacskán Imi bácsi lesz belőle.

Úgy gondolja, hogy a legnagyobb dolog az ember életében a család.

A Zsaru Magazin cikkében felidézi szakmai karrierje legnagyobb eredményét, de hobbijáról, szenvedélyéről is mesél – így az is kiderül, hogy jön a témához az időkapszula.