A Hold születésének, a dinók kihalásának és a tunguszkai rejtélynek ugyanaz lehet az oka

Mi történt a rejtélyes tunguszkai esemény során, és miért haltak ki a dinoszauruszok? Mi történne, ha egy nagyobb égitest összeütközne a Földdel? Az élet lehetőségét vagy a biztos pusztulást hozzák magukkal az égből hullt kövek? 

Mit nevezünk meteoritnak?

A meteorit egy másik égitestből származó földi kőzet. „Előfutára” a meteoroid, a világűrben keringő kisebb égitest. Ugyanezt már meteornak hívjuk, amikor belép a légkörbe és felizzik a súrlódás miatt.

„Meteorit akkor lesz ebből a kis égtestből, amikor földet ér és megkapja az ásványokra jellemző -it szóvégződést. A becsapódást követően összegyűjthető és vizsgálható a meteoritok anyaga” - mutatott rá a meteoroid és a meteorit különbségére a csillagász.

A meteorit minden esetben egy másik égitestről származik, és annak anyagát hordozza. Rendszerint egy üstökös vagy kisbolygó a forrása, de néha a Hold is lehet a származási helye, vagy egy másik bolygó. Sajnos a meteoritokon nincs származást jelölő címke, így nehéz megmondani pontosan, honnan is jött. Az ismeretlen kődarab összetételének és szerkezetének részletes vizsgálata azonban felfedheti a legvalószínűbb származási égitestjét. 

Meteoritterem látható a Bükki Csillagdában

A Bükki Csillagda kiállításán belül van egy külön meteorit-terem, ahol sok izgalmas meteorit várja a látogatókat. Például a 11 évvel ezelőtt becsapódó cseljabinszki meteorit darabjai. 

“Eredetileg ez egy körülbelül 20 méteres égitest lehetett, ami szétrobbant a légkörben, feltűnő fényjelenséget teremtve a nappali égbolton. Több felvétel is készült erről a ritka égi jelenségről, amik segítik megérteni, hogyan is zajlik egy ilyen becsapódás” – mondta Varga-Verebélyi Erika.

De van még holdi és marsi eredetű kőzet is a kiállításon, illetve olyan különleges földi kőzetek, amelyek eredeti formájukhoz képest átalakultak egy meteoritbecsapódás miatt. Ilyen például a líbiai üveg, ami a sivatag homokjából jön létre.

Régen máshogyan gondolkodtak a meteoritokról

Az ősidőktől kezdve érkeznek meteoritok a Földre, de a jelenség megértéséig sokat kellett várni. Az ókorban és a középkorban inkább a vallási és mágikus szemlélet határozta meg az emberek gondolkodását. 

„Akkoriban a meteorok, vagyis a hullócsillagok megjelenése baljós jelnek számított. Arra gondoltak, hogy ilyenkor tényleg egy vagy több csillag hull le az égboltról. Egy csillag eltűnésében pedig egy számukra fontos személyiség (pl. egy uralkodó) halálát vagy egy korszak végét látták. Mivel az uralkodók előbb-utóbb meghaltak vagy leváltották őket, ezért sokszor ezekben a történésekben igazolni látták a téves gondolatukat. Csak miután pontosabb ismereteink lettek a Naprendszerről és a csillagok működéséről, vált világossá, hogy a hullócsillagok csupán kisebb (rendszerint egészen apró) kődarabok, amik rendszerint elégnek a légkörben” - foglalta össze a meteroitokról korábban vallott nézeteket Varga-Verebélyi Erika.

Mi történt Tunguszkában?

Mondhatni, hogy egy „gigászi” meteoresemény történt 1908-ban Tunguszka felett, ám ez nem végződött becsapódással, vagyis a jelenség után nem maradt sem kráter, sem nagyobb kődarab. Valószínűleg egy körülbelül 50 m átmérőjű, laza szerkezetű égitest érkezett lapos szögben a Föld légkörébe, majd felrobbant a Föld felszínétől pár kilométerre.

A Bükki Csillagda csillagásza kiemelte: a tunguszkai meteor rombolása igen látványos volt. A robbanás energiája 30 kilométeres körzetében letarolta a fákat, de a hatás még 60 kilométernél is messzebbre jutott. A tunguszkai becsapódás nemcsak a Föld felszínére volt hatással, kiterjedt a légkörre is. Hatalmas hangrobbanással járt és rengeteg por került a levegőbe, ami aztán szétterjedhetett az egész világon, még Amerikában is detektálták a hatását.

A földi élet keletkezése kapcsolatban állhat a meteoritokkal

Furcsa módon egy égitest becsapódása a Földbe lehet az élet kialakulásának első és utolsó mozzanata is. Az üstökösök olyan égitestek, amikben sok a fagyott víz, így valószínű, hogy üstökösök Földbe csapódása is szerepet játszott abban, hogy ennyi víz, és abban pedig élet alakulhatott ki ezen a bolygón.

Varga-Verebélyi Erika szerint ehhez igen sok vizet tartalmazó üstökösöknek kellett becsapódnia a földfelszínbe, mivel a légkörrel való találkozás felizzást okoz, és a legtöbb víz emiatt elpárologhatott, de az üstökös belsejében lévő víz túlélhette a becsapódást.

„Régen volt egy nagy bombázási időszak, amikor extra sok ütközés történt a Naprendszerben. Akkoriban több volt az égitest, és mindegyik jóval közelebb keringett egymáshoz, mint napjainkban. Később átrendeződött és „kitisztult” a Naprendszerünk belső vidéke, így azóta lényegesen kevesebb a bolygók felszínén a becsapódási esemény” - ismertette a Naprendszer régi és mai állapotát a csillagász.

A meteorit belseje értékes anyagokat rejt

A Bükki Csillagda szakértője szerint egy meteoritban részben hasonló anyagok rejlenek, mint a földi kőzetekben. Bizonyos meteoritban lévő anyagok viszont megőrizték azt az ősi, 4.56 milliárd évvel ezelőtti állapotot, amikor a Naprendszer keletkezett. Így vizsgálatuk segít jobban megérteni a bolygóképződés ma még homályos fejezeteit.

Ásványi összetétel szempontjából elmondható, hogy vannak szilikát tartalmú kőmeteoritok, nagy vastartalmú vasmeteoritok és a kettő közötti átmenetet jelentő kő-vas meteoritok. 

A Hold kialakulása egy hatalmas becsapódás eredménye

Amikor a Föld még csak kezdetleges formában létezett, összeütközött egy Mars nagyságú bolygóval, Theia-val. „Ennek hatására vált ki a Föld bolygó testéből a Hold. Ezért van az, hogy a Holdnak és a Földnek nagyon hasonló az ásványi összetétele. A holdi anyag azonban valamivel könnyebb a földinél, mert a bolygónkban már elkezdtek lesüllyedni a nehezebb anyagok, a becsapódás hatására pedig a könnyebb felső régió szakadt ki a Földből” - világított rá a Hold keletkezésére a csillagász.

A meteoritok okozhatják a földi élet végét

Varga-Verebélyi Erika szerint egy pár száz méteres égitest becsapódása már komoly problémákat okozhatna bolygónkon. Bármilyen nagyságú is az égitest, a legnagyobb valószínűséggel egy óceánba csapódna be. Ha belegondolunk, egy 100-200 méteres égitest is már többször akkora, mint a tunguszkai eseményt okozó meteorit, vagyis annál jelentősen nagyobb pusztítást okozna. 

Óceánba csapódva hatalmas cunami-hullámokat keltene, elpusztítva a part menti élőlényeket. Civilizált szárazföldi területen a becsapódás közelében, akár 50-100 kilométeres körzetben is összedőlnének az épületek, megsemmisítve rengeteg embert, állatot és növényt. A földi élet megszűnéséhez azonban pár száz méteres testnél jóval nagyobb égitestnek kellene érkeznie. A kréta-kori nagy dinoszauruszkihalást például egy kb. 10 kilométer nagyságú égitest becsapódása okozhatta. És bár a földi élet súlyos csapást szenvedett ettől, de túlélte ezt a katasztrófát is.

Meteoritbecsapódás miatt haltak ki a dinoszauruszok

Mintegy 66 millió évvel ezelőtt a mexikói Yucatán-félsziget közelében történt egy hatalmas becsapódási esemény, feltehetően ez felelt a kréta–tercier kihalási eseményért, ami során rengeteg dinoszaurusz is elpusztult. 

A „gyilkos” egy megközelítőleg 10 kilométeres égitest lehetett, amely 150 kilométeres krátert hagyott maga után. Hatalmas földrengés és porviharok is kísérhették az eseményt, így a becsapódás utáni hetekben jóval kevesebb napfény érte el a földfelszínt. Ezt minden élőlény megszenvedte, így nemcsak a dinoszauruszok sokasága, hanem növények, moszatok, gerinctelenek és ammoniteszek is elpusztultak. Az emlősök és a repülésre képes dinoszauruszok többsége azonban viszonylag kis veszteséggel átvészelte ezt az időszakot.

Borsod-Abaúj-Zemplén vármegye környékén is volt már meteorithullás 

Varga-Verebélyi Erika felhívta a figyelmet arra, hogy a környékünkön is történt már meteroit becsapódás. „Borsod-Abaúj-Zemplén vármegyében nincs tudomásom meteoritról, de 2010-ben Kassa közelében volt egy látványos hullás. A szakemberek eleinte arra gyanakodtak, hogy a Bükkben ért földet az égitest, aztán később megállapították, hogy Kassán. Számos kisebb darabot találtak belőle szlovák területeken.”

A kassai meteorit eredetileg nagyjából 1 méter átmérőjű test lehetett. Éjjel csapódott be és nagy tűzfáklyát húzott maga után, aminek még Budapesten is látták a fényét.

Különösen sok meteoritot találnak az Antarktiszon

A merészebb becslések szerint a meteoritleletek akár 2/3-a innen kerül elő. Ennek ellenére nincs semmi különleges „meteoritvonzó erő” az Antarktiszon, mivel a becsapódások nagyjából egyenletesen történnek a Földön. Viszont vannak a bolygónkon olyan kitüntetett helyek, ahol könnyebb megtalálni a meteoritokat. Ilyenek például az antarktiszi jégmezők, vagy az afrikai sivatagok. Az Antarktiszon a meteoritok megtalálását tehát megkönnyíti, hogy a jeges-havas területen igencsak feltűnőek a sötét színű, lekerekedett kődarabok. Nemcsak könnyebb rájuk bukkanni, hanem jól is konzerválódnak itt a meteoritok a száraz időjárás és a növényzet hiánya miatt.