,,A rövidlátó és a nagyothalló párbaja" (Herman Ottó párbajai, 2. rész)

Orvosokul dr. Farkas László és dr. Jany szerepeltek. A fegyverek teljesen új pisztolyok voltak, a segédek tegnap vették Kimer helybeli fegyverkészítőtől, a fegyvergyáros jelenlétében meg is töltötték, dobozba tették és lepecsételték. A felek reggel 10 órakor mentek ki a Csepel szigetre, hol a szentmihályi határban, egy tisztáson állapodtak meg. A távolságot Bartha Miklós mérte ki s jelölte meg botokkal a helyeket, ahol a feleknek állniok kellett. A felállítás után Herman és Almássy azonnal megtették az öt-öt lépés avanceot s igy csak 15 lépésnyire állottak egymástól. A másodperceket mindhárom golyóváltásnál Polónyi olvasta. A lövéseknél mindannyiszor először Almássy lőtt s utána Herman. Almássy első golyója Herman lába mellett zúgott el, mig a másik majdnem érintette vállát. Herman az első golyóváltásnál erősen megcélozta Almássyt s közvetlen annak lába felső része mellett ment a golyó; másodszor szintén közel ment, de az utolsót már alig célozva lőtte ki, a pisztolyt egyszerűen kisütötte. Az ellenfelek egyike sem sebesült meg. A párbaj után nem békültek ki. A segédek az ügyet lovagias úton befejezettnek jelentették ki.

Tudós a fogházban

Herman Ottót, a nagy ornitológust, Wahrmann Mórral vívott híres párbaja miatt háromnapi államfogházra ítélték.

Be is vonult az öregúr szabályszerűen Vácra, a számára különleges figyelemmel berendezett „cellába", amelyben a kényelmes bútorokon kívül még ornitológiai kézikönyvtár is volt. A fogházőr bevezette a tudóst a szobába és tisztelettel jelentette, hogy kénytelen rázárni az ajtót.

Herman Ottó kissé aggodalmasan nézett föl és az ő szelíd, tudós mosolyával azt mondta:

— Bizony, csak zárja be jól, mert sok a rossz ember odakint!

Most már nem állapítható meg, hogy melyik országgyűlési képviselő ciklusában történt meg, a következő viszont igen: Herman Ottó rendkívül érzékeny szangvinikus természetű ember volt. Úgy látszik süketsége járult hozzá ingerlékenységéhez. Egy alkalommal hogyhogy nem, a parlament folyosóján összeperdült Warhman Mórral, aki abban az időben nagy pénzügyi kapacitással rendelkezett. Ennek lovagias ügy, párbaj lett a vége. A párbaj a cinkotai erdőben zajlott le. Wahrman tizenkét dioptriás szemüvegén alig látott pár méterre, Herman Ottó pedig süket volt. A feleket ötven méterre állították fel egymástól. A segédek pedig jelt adtak a lövésre. Herman Ottó mordálya elsült és lyukat fúrt a levegőbe. Majd Wahrman lövésére került a sor, ő is elsütötte a pisztolyát, szintén lyukat fúrva a levegőbe.

A párbaj történetét korabeli híradásokkal megerősíteni nem tudjuk, valószínűleg csupán egy mulatságos és nem tényeken alapuló anekdota, amelyet Sombory András volt Kolozs megyei főszolgabíró híresztelt, szemtanúk elmondására hivatkozva, s ez alapján került lejegyzésre 1913-ban. A történet később színesebbé vált, s immár arról szólt, hogy Wahrman elsütötte pisztolyát, de a dörrenést sem hallotta meg Herman Ottó, s ekkor tette fel kérdését.