"1956-ban egy nemzet lett az áldozat…”

Emlékezni és tiszteletet leróni mentek el az ünnepségre apáik és nagyapáik emléke előtt, akik 68 évvel ezelőtt felkeltek egy zsarnoki rendszer ellen, amely elvette tőlük még a gondolkodás szabadságát is. Ők voltak az elsők, akik nyíltan szembe fordultak a Kelet-Európát gúzsba kötő szovjet nagyhatalommal, akik az első sebet ütötték rajta. A megemlékezésen Ózd város polgármestere, Janiczak Dávid mondott ünnepi köszöntőt.

Sorsfordító pillanat 

- Számtalanszor hallottuk, hogy a diákság utcára vonult, a diákság alatt többnyire az egyetemistákat értjük - fogalmazott Janiczak Dávid. - Valószínűleg az az egyetemista, aki 1956. október 23-án, kedden elindult, hogy beérjen az óráira, nem tudta, hogy a történelem részesévé, sőt alakítójává válik. Sodródott a tömeggel, a Petőfi szobornál fellelkesülten hallgatta Sinkovics Imre előadásában a Nemzeti dalt, ahol aztán társaival részt vehetett a szobor koszorúzásában. Láthatta, hogy a tömegnek igazából nincs vezetője, és tanúja lehetett annak is, hogy a sokaságból valaki kivágta egy nemzeti színű zászló közepéből a szovjet mintájú címert, amit hamarosan minden zászlóval megtettek. Éltethette a parlament ablakában megjelenő Nagy Imrét, aki reformokat ígért, és hazatérésre szólította fel az embereket. Valószínűleg ő is csalódott volt, és nem akart hazamenni, ő is szabadságot akart. Ez a nap már nem egy egyszerű nap volt az életéből, hanem egy sorsfordító pillanat.

Megőrizni, ápolni 

Janiczak Dávid kiemelte: történelmünk egész életünkön át elkísér minket. Az utókor feladata, hogy megőrizze és ápolja múltunk nagyjainak emlékét, hogy megemlékezzen a nagy történelmi személyiségekről. A mi dolgunk az, hogy megemlékezzünk azokról az emberekről is, akik nem kaptak helyet a történelemkönyvekben, de részt vettek az 1956-os eseményekben, felvállalva tettük minden következményét: a félelmet, a börtönt, a halálbüntetést. Ők azt kiáltották teli torokból azon a napon, hogy: Elég volt! Kezükbe vették az ország sorsát, ami példamutató tett volt az utódok számára.

- 1956. október 23-án csoda történt - folytatta Ózd polgármestere. - Akkor is, ha a reménykedés és felszabadultság 12 napja után a fegyveres erőszak legázolta a forradalmat. Nem a fiatalokon, a forradalomban részt vevőkön múlt, hogy ez akkor nem sikerülhetett. Mégis hatalmas részük volt abban, hogy ma, 2024-ben egy szabad, független Magyarországon élhetünk. Egy forradalom sikerességét nem abban kell mérnünk, hogy résztvevőinek sikerült-e kivívni a győzelmet. Egy forradalom akkor is nagy hatással bírhat, ha elbukik. Van, hogy akkor megy tévútra, amikor eléri a győzelmet, és az irányítás a forradalmárok kezéből a hivatásos politikusokéba megy át. 1956 jelentőségét abban látom, hogy annyi évtized keserű történelme után a nemzet megint kiegyenesíthette gerincét, ha csak egy pillanatra is. Az 1956-os forradalom és szabadságharc olyan történelmi esemény, amely több annál, mint egy fejezet a történelemkönyvben, vagy egy piros betűs ünnep a naptárban.

Ünnepi műsor, koszorúzás

Janiczak Dávid gondolatai után a történelmi egyházak képviselői könyörögtek, majd egy ózdi asszony, Bodnár Mária szemszögéből is megismerhették a résztvevők a 68 évvel ezelőtti eseményeket. Az ünnepi irodalmi műsort az ÓMI Zenés Színháza adta, a megemlékezés pedig koszorúzással zárult. Riz Gábor országgyűlési képviselő, az önkormányzat nevében pedig Janiczak Dávid polgármester és Zsuponyó Anett alpolgármester helyezte el a megemlékezés virágait. Ezután a városban működő pártok, civil szervezetek és magánszemélyek is lerótták kegyeletüket ‘56 hősei előtt.

Videós tartalmaink továbbra is megtalálhatóak a YouTube csatornánkon.