Veres Pál: „Megtiszteltetés volt a miskolciakat szolgálni!”

Sikerként éli meg a leköszönt polgármester - ahogy fogalmaz - a párbeszéd hangját, egy új modort sikerült megvalósítania a miskolciakkal szemben. Veres Pál kitér arra is, ha egy ügy balul sült el, akkor annak nem volt felelőse, „maradtam egyedül a közvetlen kollégáimmal ellapátolni, amit oda termeltek. Felelősséget valójában nagyon kevesen vállaltak”. Veres Pál arra is rámutat, hogy a pártlogika sokszor felülírta Miskolc, a miskolciak érdekeit. Példát is említ: a DK 2022-ben elveszítette az időközi választást, csökkent a többségünk, de a belső zsarolás megmaradt. 

- Ön egy ismert, és elismert pedagógus, iskolaigazgató volt, mielőtt „fejest ugrott” az önkormányzati politikába. Megérte?
- Erre nem egyszerű igennel vagy nemmel válaszolni. Ha csak a saját szempontomat nézem, azt mondom: lehetett volna sokkal könnyebb is az elmúlt öt év. Ha a közélet minőségét nézem: mindenképp megérte, hiszen megmutattam, hogy lehet emberibb stílusban is létezni a közéletben, lehet a pártok fölött, nagyobb összefogásban is gondolkodni és cselekedni. Azt hiszem egy új modort, egy új minőséget hoztam a közéletbe, egy higgadtabb, barátságosabb, emberközelibb városvezetést. Remélem, volt valami hatása, hiszen Miskolc utánam is hasonló programot hirdető polgármestert választott.

- Sokszor hangoztatta, hogy „nekem Miskolc a pártom”. Úgy tűnik, ez kevés lett…
- Vagy egyes pártoknak voltam én sok. Nézze, az én alapállásom nem változott 2019 óta. Azt mondtam: együtt akarok dolgozni mindenkivel, aki Miskolcért akar tenni, ezért voltam párbeszédben a kormányzattal, ezért segítem most az utódom munkáját, amiben csak tudom. Pedig a pártlogika épp az ellenfél akadályozását tanítja. De nekem Miskolc a pártom, én arra esküdtem fel. Aki Miskolcért akar tenni, az nekem a szövetségesem, jöjjön is bárhonnan.

Veres Pál szerint mindenkinek lenne fejlődni valója

- Mit gondol, a miskolci és az országos közélet/politika változni fog a következő ciklusban? 
- Továbbra sem kommentálnék országos politikai kérdéseket. Számomra az a jó kormány és a jó politikus, aki Miskolcnak segít. Ebben mindenkinek volna fejlődni valója, mármint a szavakon túl. Az lenne az igazi áttörés, ha a várospolitika és nem a pártpolitika lenne meghatározó az önkormányzatiságban és ebben a kormányoknak is felelőssége van.

- Ha visszatekint az elmúlt öt évre, milyen a szájíze?
- Attól függ, hova tekintek. Ha az eredményekre, akkor nagyon-nagyon sok dologgal elégedett vagyok. Természetesen van sok, amivel nem, de ez már csak ilyen. Ha azonban a pártpolitikai viszonyokat nézem, arról inkább nem beszélnék.

Felelősséget kevesen vállaltak

- Mi az, amit sikernek könyvel el, és mi az, amit bukásként?
- Mindenképp siker, hogy olyan polgármester voltam, aki az emberek között járt és nem egy elefántcsonttoronyban töltötte a napjait. Nyitott városházát hirdettünk és büszke vagyok arra, hogy közelebb vittük az emberekhez a városvezetést, és az embereket is közelebb hívtuk a városvezetéshez. Itt kell kiemelnem a részvételi költségvetést, a civilekkel való együttműködést is. Nagyon büszke vagyok a projektjeinkre, amiket 2019-ben igen alacsony készültségi fokon vettünk át, és verejtékes munkával be tudtunk fejezni. Büszke vagyok az Avasi kilátóra, Miskolctapolca-ősparkra, a Csengey-kertre, a Miskolctapolcai út felújítására, a kerékpárutakra és még sorolhatnám. De büszke vagyok arra is, hogy sok új, előkészített projektjavaslatot tudunk átadni az új városvezetésnek, és még nagyon sok mindenre. Bukásként a személyi és a felelősségi viszonyokat élem meg.

- Ezt hogyan érti?
- Nézze, az elmúlt öt évben a politikusoktól számtalanszor hallottam, hogy „legyen ez vagy az a döntés, majd én vállalom érte a felelősséget”. Aztán mikor balul sült el, maradtam egyedül a közvetlen kollégáimmal ellapátolni, amit oda termeltek. Felelősséget valójában nagyon kevesen vállaltak.

Nem volt felhőtlen a kapcsolat

- Ezt kifejtené részletesebben?!
- Tudja mit? Ki. A politikusok, mikor egy pozíciót akarnak, azt egy-egy, vagy több terület felügyeletéért akarják. Egy terület, mondjuk a komplett városüzemeltetés, az egy nagy feladat, nagy felelősség. Csak aztán a gyakorlatban a munka túl sokszor nem lett elvégezve, a felelősséget pedig végül igen kevesen vállalták. Ha úgy tetszik, a végén minden bajt és gondot az én íróasztalomnál kellett kezelni és megoldani. Így a közbeszédben a hibák és a problémák folyamatos felemlegetése elnyomta az eredmények és a jó ügyek hírét.

- Mondana példákat?
- Az alábbi területeken ért a legtöbb kritika minket, különösen engem. Miskolc egyik kitörési pontja a 
turizmus. Megújult Miskolctapolca, a történelmi Avas, városmarketing díjat is nyertünk, mégis a terület valamiért hátrébb szorult itt helyben, pedig kiváló szakemberek dolgoztak, dolgoznak a területen. Kiváló ingatlanfejlesztési lehetőség a Hodobay-program, amelynek során a város és a piac együtt gondolkodhat, de egyelőre nem sikerült valódi áttörést elérni. Az önkormányzat és a Miskolc Holding kapcsolata sem volt teljesen felhőtlen, pedig az együttműködésnek, és ezen belül a gazdaságfejlesztésnek, ingatlankezelésnek felelőse is volt. Ezek a területek tartoztak Szopkó Tibor alpolgármester úrhoz.

- A legtöbb kritikát a tömegközlekedés kapta az elmúlt években. 
- Valóban. A közlekedésszervezésbe elismert szakembereket vontunk be, de valódi eredmények helyett sokkal inkább megoldatlan feszültségek generálódtak a Miskolc Városi Közlekedési (MVK) Zrt. vezetése, a dolgozók és az önkormányzat között. Egyik javasolt változtatás sem eredményezte az utasok elégedettségét, ugyanakkor sokba kerültek. Mindeközben az MVK az ország egyik legsikeresebb Zöld Busz programját valósította, valósítja meg. Más városokból, az MVM-ből (MVM Energetika, korábbi nevén Magyar Villamos Művek – a szerk.) jönnek tanulmányozni a töltőinfrastruktúrát, és többszáz millió forintot takarítanak meg az elektromos buszok. A megtakarításokat viszont elviszi a menetrendi változások forrásigénye. A terület felelőse Badány Lajos alpolgármester volt. 

Fiókban maradt kulturális tervek

- Másik problémás, kritikus terület a Városgazda tevékenysége volt a miskolci polgárok „szemüvegén” át. Hogy látja?  
- Sajnos nem sikerült rendszer- és szervezet szintű eredményeket elérni a cégekben dolgozó kollégák megfeszített munkája ellenére sem. Ez a terület is Badány Lajoshoz tartozott.
- A város a lehetőségeihez képest nem kezelte alul a környezetvédelmet, a zöld gazdaságot? 
- Ezt a területet az elmúlt években a középpontba helyeztük, bekerültünk a 100 klímasemleges város misszióba, ezek ellenére a zöld gondolatok mégis nagyrészt megmaradtak a munkacsoportok, elméleti projektek, civil akciók szintjén.
- A kulturális élet minőségével és mennyiségével mennyire elégedett? 
- A Covidot követően újra kellett gondolni a város kulturális életét, egy teljesen új programstruktúrára lett szükség, hiszen megváltoztak a kulturális igények. Az újragondoláshoz kívülről számos kezdeményezés érkezett, de ezeket a terület felelősei és a város közművelődési intézménye többségében nem fogadták el. Az újjáélesztett Kocsonyafesztivállal, a Miskolci Piknikkel, a Borangolással, a Kvaterkákkal, a Cinefesttel, a Miskolci Dixieland fesztivállal, az Ars Sacrával egészen kiváló irányba indult a megyeszékhely. Miközben ezeket a város közművelődési szervezete nem kezdeményezőként, legfeljebb közreműködőként követte végig. Ezekért a területekért Varga Andrea Klára alpolgármester volt a felelős, ahogy az előbb említett környezetvédelemért is. 

Áruló DK és szövetségesei 

- Miért nem avatkozott be, Ön nem felelős? 
- Abban van felelősségem, hogy nem megfelelő szigorral kértem számon az eredményeket. A beavatkozásokhoz pedig legtöbbször nem kaptam meg a politikai támogatást. Amikor szükséges volt a beavatkozás, akkor pedig a pártok, a pártos viszonyok miatt volt lehetetlen, a miskolci DK és alkalmi szövetségeseinek árulása ugyanis instabillá tette a politikai működést. 

Extrém nehéz helyzetben

- Mit csinálna másként, ha ma kezdhetné?
- A személyzeti politikát mindenképpen. De nem kezdem újra, senki se aggódjon!

- Sok félbehagyott munka maradt?
- Éppen ellenkezőleg. Mi voltunk az a városvezetés, amely befejezte a projekteket. A mi dolgunk, vagy ha úgy tetszik, a mi sorsunk az volt, hogy egy extrém nehéz helyzetben hozzunk tető alá megkezdett, vagy még meg sem kezdett projekteket. Jelentem: szinte tökéletesen elvégeztük a feladatot. És ne feledkezzünk meg a beruházásokról sem, hiszen az elmúlt öt évben számos befektető választotta székhelyül Miskolcot. Elsők között a Xanga cégcsoport vásárolt ipari területet, de Miskolcot választotta az LG Magna is. A már meglévő gyáraink pedig bővítettek, a Robert Bosch és a Sanofi is. Ha szétnéz a városban, láthatja. Sok-sok dolog maradt még, amit meg szerettünk volna oldani, de egy Coviddal, elvonásokkal, rezsiárrobbanással nehezített öt évbe ennyi fért bele. És még eközben olyan, ciklusokon átívelő folyamatokat is elindítottunk, amelyek jelentősen átalakíthatják a város arculatát.

- Miskolc hogyan, mivel tud végre felkerülni arra a „térképre”, ahová való?
- Akkor tudunk felkerülni arra a térképre, ha nem csak mi, a miskolciak, hanem mindenki észreveszi, hogy Miskolcban milyen brutális lehetőségek vannak. Már most is fantasztikus eredményeket értünk el a sztereotípiák ellenére. 

Az elmúlt években elég sokat haladtunk előre, pedig ellenzéki városként könyveltek el minket. De Miskolc nem ellenzéki és Miskolc nem kormánypárti. Miskolc egy fantasztikus adottságú, tehetséggel teli, szorgalmas város, amely boldogulni szeretne. Ennyire egyszerű.

Miskolciak összefogása 

- Idegenforgalom és/vagy ipar?
- És. Kizárólag „és”. Miskolc ugyanis a turizmusban és az iparban is kiemelkedő lehetőségekkel rendelkezik, amiket vétek nem kiaknázni, és ez a város már nagyon-nagyon megérdemli a sikert. Mert Miskolc ma már több, mint az egykori acélváros, ma már egy innovatív iparváros, vonzó turisztikai célpont, kulturális központ. Ezen az úton kell tovább menni. 

- Leégett a Miskolctapolca Barlangfürdő. Azt nyilatkozta, hogy a tragédia kapcsán megmozdult Miskolc, rengetegen segíteni akarnak. Milyen felajánlások érkeztek?
- Tóth-Szántai József megválasztott polgármesterrel már az oltásnál is mindketten a helyszínen voltunk és mindent megteszünk azért, hogy a fürdő mihamarabb újra kinyithasson. Öröm volt látni, hogy Miskolc, a miskolciak újra bebizonyították, ha baj van, képesek összefogni: a tűzeset után ugyanis számos megkeresés érkezett hozzánk vállalkozóktól, civilektől, miskolciaktól, hogyan tudnák támogatni a fürdő mielőbbi helyreállítását. Voltak, akik kétkezi munkájukat, szakértelmüket ajánlottak fel az újjáépítéshez, voltak, akik pénzzel szeretnének segíteni. Mindenre és mindenkire szükség lesz. De kormányzati segítség nélkül nagyon nehéz lenne a Barlangfürdőt hamar újranyitni.

Lehoczki László a politika játékszere 

- Lehoczki László és csapata nemrégiben a városháza előtti téren demonstrált azt állítva, hogy őt sérelem érte. Hogy látja a helyzetet?
- Szomorúan. Szomorú látni, amikor egy olyan köztiszteletben álló személyt, mint Lehoczki László, politikai célokra használnak, szomorú látni, amikor egy ember példaértékű életútja, munkássága, megkérdőjelezhetetlen szakmai eredményei a napi politika játékszerévé válnak. Bárki, bármit is mond, Lehoczki László Miskolc örökös díszpolgára és az is marad. Ezt a címet a miskolciak akaratából, a miskolciak elismerését és tiszteletét kifejezve ítélte oda neki a közgyűlés, vagyis ez nem egy városvezetés által kapott plecsni, hanem a miskolci emberektől kapott legnagyobb elismerés. Laci Miskolc hőse, ezen semmi soha nem változtathat, még ő maga sem.

Irány az oktatás

- Mit gondol merről fúj a politikai szél?
- Ezt mindenki döntse el önállóan.

- Mivel töltötte az utolsó hivatali napját?
- Voltak nehéz pillanatok.

- Merre felé veszi az irányt, mivel fog foglalkozni?
- Szeretnék részben visszatérni a régi pályámra és oktatással, oktatásszervezéssel foglalkozni. Az oktatás az életem, a szakmám, a szenvedélyem, mindenképp annak a környékén maradnék.

- Mit gondol, 30, 50 vagy 100 év múlva lesz Veres Pál utca Miskolcon?
- Nem szeretem a személyi kultuszt. És a köszönet ráadásul tőlem jár Miskolcnak és a miskolciaknak, nem pedig fordítva. Köszönöm a bizalmat, köszönöm a lehetőséget. Megtiszteltetés volt öt évig Miskolcot, a miskolciakat, Önöket szolgálni!