Akiknek a DVTK létrejöttét köszönhetjük: Pavlánszky, Ihring, Waisz és a többiek

Azt szinte minden DVTK szimpatizáns tudja, hogy a klubot hivatalosan 1910. február 6-án alapították, Diósgyőrben. Az előzmények azonban kevésé ismertek, pedig dr. Zádor Tibor 1962-ben, megjelent könyvében, amely Az 50 éves DVTK címet viseli, valamint a dr. Nagy János, Sike Gábor, Berecz Csaba szerzői hármas által írt, 2010-ben kiadott, DVTK centenárium címet viselő könyvben részletesen lehet erről olvasni.

Mi ez utóbbi könyvből idézünk, abban a reményben, hogy a klub első elnöke, Vanger Vilmos személye mellett kirajzolódnak azoknak a tizenéves fiataloknak az alakjai, akik tényleges alapítói, indikátorai voltak a 114 évvel ezelőtt létrejött sportszervezetnek.

Amin akár azzal is lehetne segíteni, hogy a Diósgyőrben a futballt tizenévesként meghonosítók, a diósgyőri stadion egy-egy szektorának névadóivá válnak.

A DVTK Centenárium könyvben ez olvasható a vasgyári klub alapításáról: 

Az elődök

Diósgyőr-Vasgyárban a foci kezdeti szárnypróbálkozásai után, 1907 augusztusára fordult ,,komolyra” a helyzet. Azzal, hogy a fővárosból a Vasgyárba került Bende Antal vasesztergályos labdát rendelt Budapestről, majd szabályismeretével a foci iránt érdeklődő fiataloknak új és járható utat mutatott. Bende Antaltól – Budapestre távozása után – Loukota Ernő vette át az irányítást, aki nem csak átszervezte a csapatot, hanem névadóra is hívta az együttes tagjait, így létrejött a Diósgyőri Ifjúsági Kör (DIK), akik a fehér színt választva, a vasgyári Kerek-domb aljában elterülő réten játszottak. De mivel ez a földterület akkoriban legelő volt, a legelőtársulat tagjai nem vették jó néven, hogy a lelkes fiatalok széttapossák a füvet, így gyakran előfordult, hogy nem csak a labda után, hanem a föld jogos használói elől is futni kellett…

A DIK példájára, 1908 tavaszán, Ihring Antal vezetésével, egy másik vasgyári tanonctársaságból még egy futballcsapat alakult. Ezek a fiatalok előbb Soltiszek Árpád nagyobb méretű gumilabdáját kezdték rugdosni a vasgyári fiúiskola melletti legelőn, majd nem sokkal később ők is nevet és csapaszínt választottak: a Diósgyőr-vasgyári Labdarúgó Ifjúság (DVLI) együtteseként a piros-fehér színkombinációra szavaztak.

Miskolciak diósgyőriek ellen 

1908-ban létrejött az első olyan meccs, amelyet miskolciak vívtak diósgyőriek ellen, ugyanis előbbiek kihívták a vasgyári fiatalokat egy mérkőzésre. A korabeli újság így harangozta be ezt a találkozót:

A Huszár laktanya mögötti gyakorlótéren, a Halickán lejátszott összecsapáson a vasgyári fiatalok 2:1-re győzték le a miskolciakat. Ezen a mérkőzésen a vasgyári gárda, amely a két tanonccsapat (DIK, DVLI) játékosaiból állt, a következő összeállításban szerepelt: 

A sporttörténeti mérkőzést több száz néző látta, akik közül többen a vendégekért szorítottak. Ugyanis a vasgyári szülők körében is hamar népszerű lett a labdarúgás, köszönhetően annak, hogy fiaik idejét lekötötte. Mert az 1900-as évek elején az elemi iskola 6 osztályának elvégzése után, a 12 éves gyerekek közül középiskolába csak kevesen kerültek, gyári tanoncnak pedig csak 14 éves korukban jelentkezhettek. Az iskolát elvégző, a tanonckort még el nem érő fiúk idejének nagy részét a csellengés helyett immár a futballjáték kötötte le, és persze a nagyobb fiatalokét is, akik tanoncidejük során, a gyárkapun kilépve nem haza, hanem a focipályaként szolgáló legelő felé indultak.

Klub születik

1909. szeptember 5-én bejegyezték a Miskolci Sport Egyesületet (MSE), amelyben több vasgyári labdarúgó is helyet kapott. Az MSE ellen még abban az évben három meccset is játszott a Diósgyőr-Vasgyári Labdarúgó Ifjúság csapata (DVLI – MSE 4:2, MSE – DVLI 5:1, MSE – DVLI 1:2). Ezen találkozások során érlelődött meg a vasgyári fiatalokban az az elhatározás, hogy kialakítsák a diósgyőri labdarúgás szervezeti kereteit. 

Leltározás

Pavlánszky Károly a Vasgyári Jószerencse Dal- és Önképző Kör alapszabályának megszerzése után elkészítette az alakítandó sportegyesület alapszabályának tervezetét, majd sportszereikről és felszereléseikről leltárt készítettek, végül lezárták pénztárkönyvüket is. Ezek után az általuk megválasztott háromtagú bizottság (Ihring Antal, Waisz Árpád, Fischer József) 1909. december elején az előkészített anyaggal felkereste Vanger Vilmost, és kérték, hogy vállaljon szerepet terveik megvalósításában. Volt tanítójuk ugyan nem zárkózott el a felkérés elől, de ekkor azt mondta, hogy december 28-án keressék fel újra. Ezen a napon már egy öttagú bizottság (Ihring Antal, Waisz Árpád, Petrich Andor, Pavlánszky Károly, Soltiszek Árpád) indult Vanger Vilmoshoz, és a beszélgetés végén a tanító elvállalta az alakítandó egyesület elnöki tisztségét, és ezzel együtt azt is, hogy az illetékeseknél a szükséges engedélyek megszerzésében intézkedik. 

1910. január harmadik hetében a belügyminiszter értesítette Vanger Vilmost, hogy a vasgyári sportegyesület működését engedélyezi, és az alakuló közgyűlés időpontjául 1910. február 6-át jelölte meg. A tanító ezek után az engedélyt bemutatta a vasgyár igazgatójának, és az alakuló közgyűlés összehívására elkérte a munkás éttermet.

Alakuló közgyűlés

A jelenlévők egyhangúlag elfogadták azt a javaslatot, hogy a megalakuló sportegyesület a Diósgyőr-vasgyári Testgyakorlók Köre (DVTK) nevet veszi fel, és azt is, hogy a csapat színe piros-fehér lesz.

Az új vasgyári egyesület tisztikarába és választmányába a következőket választották: Vanger Vilmos (tanító) elnök, Ihring Antal (lakatos tanonc) és Waisz Árpád (vasöntő tanonc) alelnökök, Hamza István (tanító) pénztáros, Erdélyi Andor (vasgyári tisztviselő) titkár, Sárossy Lajos intéző, Sebestyén Antal ellenőr, Molnár Gyula edző. A választmány tagjai lettek: Baczur József, Fischer József, Kardos Imre, Vacsók Emil, Venczel Károly, Bartusek Ferenc, Jászberényi Ferenc, Erdélyi Ferenc, Waisz Béla, Marek Ferenc. Kellékesnek, mai nevén szertárosnak Rozlozsnik Józsefet választották.

Az új egyesület alaptőkéje a megalakuláskor 37 korona 88 fillér volt. A közgyűlés eldöntötte azt is, hogy a rendes tagoknak havi 50-, a működő tagoknak (a csapat játékosainak) 60 fillért kell fizetni.

A DVTK bemutatkozása

A DVTK első edzője Molnár Gyula lett, aki Budapestről érkezett Diósgyőrbe, jól futballozott és jóval idősebb volt a keretet alkotó 2-3 tucatnyi játékosnál. Felkészítése mellett, szűk három hónap után,