Gyászol a vármegyei sporttársadalom

Makai András szakosztályvezető és Gerzsényi Zsolt nekrológja:
,, Nagyon nehéz feldolgozni, hogy egy éven belül másodszor írok megemlékezést olyan sporttársamról, akivel nagyon sok közös élményben volt részem. Az pedig szinte felfoghatatlan, hogy családtagokról van szó. Zsuzsa - vagy ahogy szinte mindenki hívta, Zsuzsika - fiatalon, 11 éves korában csatlakozott a diósgyőri tájfutókhoz. Legnagyobb sikereit csapatban érte el, az 1988-as csapatbajnoki (N15), 2017-es váltóbajnoki (N145A) címe mellett rengeteg alkalommal volt dobogós vagy pontszerző helyen végzett csapat tagja. De leginkább mint szervező mindenes emlékezhetünk rá. Első komolyabb vállalása az 1989-es svédországi VB-re szervezett DVTK-s edzőtábor volt, melynek keretében sok diósgyőri tájfutó juthatott el az akkor még távolinak tűnő skandináv terepekre.
Arra pedig nem is emlékszem, hogy mikor rendeztünk utoljára versenyt nélküle. A szervezési feladatokat minden esetben úgy kezdtük, hogy jelentkeztetés, adminisztráció, a regionális versenyek SI feladatai: Zsuzsika. A 2009-es VB után vette át a diósgyőri tájfutás napi ügyeinek intézését, amit az utolsó pillanatig nagyon nagy odaadással, figyelemmel végzett. Ő volt a mi tyúkanyónk, a biztos pont, akihez bárhol, bármikor fordulhattunk ügyes-bajos dolgainkkal. Még akkor is, amikor 10 éve diagnosztizálták a betegségét. Nagy akaraterővel felgyógyult, és újra versenyezni kezdett, újra sikereket ért el. 2019-ben gyógyulttá akarták nyilvánítani, de sajnos ismét jelentkeztek rajta a betegség tünetei. Azonban ekkor sem adta fel, mindent megtett a gyógyulás érdekében. Tudta, hogy számít rá a diósgyőri tájfutó család, és természetesen a saját családja is, Tibi, Anka és Bence, akikkel együtt nagy lelkesedéssel próbált életet lehelni a miskolci sífutó és sítájfutó életbe is. Zsuzsika, mindent köszönünk, nagyon fogsz hiányozni! Nyugodj békében!"