Hétből hét olimpián dolgozott a triatlon sikeréért

A tiszaújvárosi Márkus Gergely eddig egyetlen triatlonos olimpiáról sem hiányzott, így természetesen Párizsban is meghatározó szerepe volt az események sikeres lebonyolításában. A Nemzetközi Triatlon Szövetség (World Triathlon) Lausanne-ban élő és dolgozó sportigazgatójával beszélgettünk.

Szívből gratulálok az újabb sikeres, zsinórban már hetedik olimpiájához! Nem sokan lehetnek a jelenlegi kollégái közül, akik az ötkarikás debütálást jelentő 2000-s Sydney-i játékoktól kezdve ott vannak a tűzvonalban...
– Köszönöm szépen a gratulációt! Felemelő és megtisztelő érzés, hogy egy japán kollégámmal együtt mi ketten vagyunk azok, akik az elmúlt hét olimpián, ilyen-olyan minőségben közreműködhettünk a triatlon versenyek sikeréért. A közreműködésről jut eszembe, Párizsban, rajtam kívül négy kedves kollégám, Bazsó-Bodnár Györgyi a versenybírói csapat tagjaként, míg Csovelyák Zita, a World Triathlon sportágfejlesztési vezetőjeként, Jankov István szintén a sportágfejlesztési csapat tagjaként és Tóth Tamás, mint World Triathlon elnökségi tag képviselte Magyarországot.

A World Triathlon sportigazgatójaként melyek voltak a legfontosabb teendői, feladatai?
– Röviden megfogalmazva, a problémamegoldás volt az elsődleges feladatom. Általánosságban mindenki tudta és tette a dolgát. Én fő kapcsolattartó voltam a Párizs 2024 szervező bizottság, a sportszakmai teamek, a Nemzetközi Olimpiai Bizottság illetékesei és a nemzeti sportszövetségek között. Nem akarok panaszkodni, de leszámítva a 2016-os, cozumeli világbajnokságot, mentálisan még soha máshol nem fáradtam el annyira, mint most. A Covid-járvánnyal „színesített” tokiói olimpia ehhez képest sétagalopp volt.

Jól gondolom, hogy ez a rendkívül felfokozott mentális terhelés a Szajna vize okozta bizonytalanságból fakadt?
– Egy kicsit belelavíroztuk magunkat ebbe a dologba, de már nagyon régen nem tudtunk volna kihátrálni. Mi nem a végcél, hanem az eszköz voltunk abban, hogy – hosszútávú döntés alapján – a Szajnát megnyissák a fürdőzők előtt. Rengetegen dolgoztunk a versenyért, miközben tisztában voltunk vele, hogy sok a rizikó faktor. Elég csak azt megemlíteni, hogy egy metropolisz közepén, egy folyót kellett alkalmassá tenni a versenyzésre, miközben óráról órára változtak a körülmények. Mi csak adatokkal tudtunk dolgozni. Készítettünk egy protokollt arra vonatkozóan, hogy beengedjük-e a sportolókat a vízbe, vagy sem. Sajnos, a szerencse sem szegődött mellénk, mert a megnyitó alatt és után is sok eső esett Párizsban, és a Szajna vízgyűjtő területén, emiatt maradtak el az úszóedzések, és emiatt csúszott egy napot a férfiak versenye is. Minden tényező ellenünk játszott. A tavaszi esőzés akkora volt, hogy a környékbeli vízgyűjtők nem tudtak beállni a szokásos nyári állapotba, és nem tudták befogadni a hatalmas mennyiségű csapadékot. A magas vízhozam miatt, a tavalyi tesztversenyhez képest ezúttal több, mint kétszeres volt a folyási sebesség, a víz sodrása. Azért kellett egy napon rendezni a női és a férfi futamot, mert akkorra találtunk egy időablakot, az időjárás, a vízminőség és vízhozam tekintetében, mely bennünket igazolt. Le a kalappal a párizsi rendezők előtt, mindenki akarta, hogy sikerüljön megvalósítani a versenyt! Ehhez meg kellett hosszabbítani a lezárásokat, például a folyón, ahol nagyjából 5 percenként járnak a hajók. Ez utóbbi miatt napokon át, hajnalban megépítettük a pontont, majd 11 órára visszaadtuk a folyót a hajózásnak. Óriási stresszt jelentett ez az egész mindannyiunknak. Közben persze az is ott lebegett a szemünk előtt, hogy a versenyzőknek csak 4 évente van lehetőségük olimpián szerepelni, amely életük versenye. Egy héten keresztül napi 2 órát aludtunk, de végül sikerrel jártunk. A mix-váltók eredeti versenynapjára szerencsére megjavult a helyzet, így ott nem volt szükség módosításra.

Testközelből figyelhette „földijének”, Tiszaújváros első saját nevelésű felnőtt triatlonos olimpikonjának, Lehmann Csongornak a versenyzését. Hogyan tudta függetleníteni magát és csak a feladatára koncentrálni?
– Az úszásnál végig a pontonon álltam, Thomas Bach-nak, a Nemzetközi Olimpiai Bizottság elnökének és Párizs polgármester asszonyának a társaságában. Nagyon aggódtam Csongiért, főleg, amikor láttam, hogy szemüveg és sapka nélkül, a tőle szokatlan helyen jön ki a vízből. Mivel úszás közben, ha minimális időre is, de elhagyta a pályát és nem ugyanazon a helyen tért vissza oda, a szabály kizárást ír elő. Többen is hasonlóan jártak a mezőnyben, de a körülményekre való tekintettel a vezető versenybíró azt a döntést hozta meg, hogy senkit nem zár ki. Ehelyett az enyhébb időbüntetéssel szankcionálta a versenyzőket, így jött a 15 másodperces kiállás a futás alatt. A kerékpáros pálya mellett, Lehmann Tiborral, Csongor edző-édesapjával követtük a történéseket és hatalmas tehetetlenséget éreztünk. Mindketten tudtuk, hogy Csongi nagyon jó formában volt. Azzal is tisztában voltunk, hogy e mögött mekkora hatalmas és áldozatos munka, edzés-teljesítmény áll. Sportban nincs helye a ha kezdetű mondatnak, de Csongi így is maximálisan bizonyított mindenkinek.

A triatlonon kívül milyen emlékeket, érzéseket, impulzusokat raktároz el az idei olimpiáról? 
– A megnyitó ünnepség óriási vállalás volt a szervezők részéről! A Szajna partján egy 7 kilométeres szakasz már reggeltől hermetikusan le volt zárva. A ceremóniát érzésem szerint kicsit túlvállalták, mert sok erőforrás és energia ment el rá, de az vitathatatlan, hogy technikailag egyedülállónak bizonyult. A versenyek helyszíneivel is varázsoltak a helyiek. Sok más mellett, az Eiffel-torony, a Concorde tér, a Champs-Elysees, a Diadalív, a Grand Palais és Versailles szolgáltatta a csodálatos díszleteket. Azt gondolom, hogy az eddigi hét olimpiai helyszín közül – adottságainak bemutatását tekintve – Párizs hozta ki a legtöbbet! Nagyon nehéz lesz ezt felülmúlni. Legnagyobb örömömre, feleségem és a kisebbik fiam is ki tudott jönni néhány napra, így eljutottunk az atlétika, a kézilabda, a strandröplabda, a torna, az úszás, a vívás egy-egy eseményére. Az is emlékezetes marad, hogy láthattuk a tenisz-legenda Rafael Nadal minden bizonnyal utolsó profi mérkőzését a Roland Garros pályáján.

Azon szerencsések közé tartozik, aki visszatérhet Párizsba, ezúttal a paralimpiára, ahol hasonló feladatok várnak önre, mint pár héttel ezelőtt. Mi a program?
– Szeptember 1-én és 2-án rendezzük meg a versenyeket a különböző kategóriákban. Mivel a para sportolók fizikai adottságai korlátozottabbak, mint az épeké, azt tervezzük, hogy a Szajna erős sodrásától megkíméljük őket. Ennek alapján tervben van egy olyan B-verzió is, hogy nekik nem egy kört kell teljesíteni, hanem A-pontból, B-pontba eljutni. Nagyon bízom benne, hogy a körülmények az eredeti terveknek megfelelően alkalmasak lesznek és szeptember 2-án gond nélkül lezárhatjuk a párizsi triatlon versenyeket.