Újabb ünnep: újabb kupasiker

A DVTK történetében aligha volt mozgalmasabb időszak, mint az 1979 őszi szezon. Augusztus 25. és december 22. között a gárda 17 bajnoki mérkőzést, 6 UEFA-kupatalálkozót és 1 MNK-meccset játszott le. Ezen kívül többen szerepeltek az A és az olimpiai válogatottban, mindkét nemzeti csapat három olyan találkozón lépett pályára, amelyen legalább öt diósgyőri labdarúgó jutott szóhoz. Négy hónap alatt tehát összesen harminc tétmeccsen volt érdekelt a Diósgyőri VTK. Egymást követték a szerda-szombati fellépések, és ez az olyan jó fizikumú együttes erejét is felőrölte, mint a Diósgyőr. Az őszi szezon végére elcsigázódtak a játékosok, kifulladt a csapat. Nem csoda, hogy a Kaiserslautern elleni UEFA-kupa-párharcra már elfogyott az erő, és az sem meglepő, hogy a bajnokságban nem úgy szerepelt a gárda, ahogyan az előző két szezonban.

DVTK: viszonylag könnyen

A 13. fordulóig nem volt gond, addig mind a hét hazai meccsét megnyerte a csapat, és bár idegenben gyengén teljesített, a 6. helyen állt, ami ilyen sorozat terhelés mellett jónak minősíthető. Az őszi utolsó négy mérkőzését viszont elveszítette, ezért a táblázaton visszaesett a 13. helyre. Az Újpesti Dózsa elleni decemberi bajnokin a diósgyőri szurkolók egy csoportját annyira felbőszítette a kritikán alul bíráskodó Lauber játékvezető és a 2-1-es vereség, hogy néhányan kövekkel megdobálták a fővárosiak buszát...
,,Az őszi bajnoki szereplés csalódás volt mindannyiunk számára, de bíztunk abban, hogy tavasszal, amikor nem kell annyi fronton helytállni, feljebb léphetünk a táblázaton mondta Szabó Géza. Ráadásul az olimpiai válogatottnak ekkor még volt esélye kijutni a moszkvai játékokra, és az MNK-ban is versenyben voltunk. Sőt, úgy éreztük, hogy mivel a jó bajnoki szereplés már elúszott, a kupában van sanszunk kiugró eredményt elérni."
Tavasszal a bajnokságban valamivel jobban teljesített a DVTK, mint az ősszel, ám nagyot nem tudott előrelépni, mert amikor esély lett volna feljebb kapaszkodni a táblázaton a 23. fordulóban, az MTK elleni idegenbeli 4-1-es győzelem után például a 8. helyre jött fel a társaság, akkor becsúszott egy egy bosszantó hazai vereség, és a csapat végül a 12. helyen zárta a bajnokságot. Az utolsó meccsen a tartalékos Ferencvárost remek játékkal, Fükő, Tatár és Borostyán góljával 3-0-ra legyőzte, a szezonzárás tehát szépre sikeredett. A játékosok és a szurkolók azonban nem emiatt, hanem az MNK-szereplés miatt lehettek elégedettek, a kupagyőzelem gyógyírt jelentett a keserűségekre. A kupában viszonylag könnyen vette az akadályokat a csapat, a legjobb 32 közé jutásért a Bárnát búcsúztatta (6-1). A mérkőzéseket mindig az alacsonyabb osztályú együttes otthonában kellett lejátszani, és az NB I-es gárdák csak győzelem esetén léphettek tovább. Ha a kilencven perc alatt döntetlen lett az eredmény, akkor a kiscsapat volt a továbbjutó. Így mindjárt az első körben tíz (!) NB I-es csapat vérzett el, és a legjobb négy közé csak két első osztályú gárda, a DVTK és a Vasas került be. A Diósgyőr a Bárna után a Budafok (3-0), az akkor NB II-es Csepel (1-0), majd az Üllői SK (2-0) otthonában győzött, így került be az elődöntőbe. Még itt sem találkozott élvonalbeli együttessel, mert a Komló következett, és a DVTK 2-1-re győzött a baranyai bányászvárosban. A mindent eldöntő találatot a 18 esztendős Szlifka Miklós szerezte. A másik elődöntőben a Vasas Szombathelyen, a 87. percben szerzett góllal nyert 1-0-ra a másodosztályú Sabaria ellen, így a két NB I-es alakulat jutott be a fináléba.

A szélvédőnél a kupa

1980. május 21-én volt az MNK-döntő Veszprémben.
,,Nagyon készülődtünk a találkozóra, hiszen ez volt az egyetlen lehetőségünk arra, hogy újra nemzetközi kupában indulhassunk – emlékezik Szabó Géza. – A csapat jobban rá tudta magát hangolni a mérkőzésre, már nem nehezedett rá az előző félév fizikai és idegi terhelése. Sok szurkoló eljött biztatni a csapatot, jó hangulatú, izgalmas meccset játszottunk, igazi kupacsata volt." Tizenötezer néző előtt a következő összeállításban vonult ki a két tizenegy. DVTK: Veréb – Szántó, Salamon, Kutasi – Oláh, Kerekes, Görgei, Kádár – Borostyán, Fükő, Fekete. Vasas: Mészáros – Török P., Híres, Komjáti, Rácz – Birinyi, Hegedüs, Müller S., Zombori – Kiss L., Várady B. Mészöly Kálmán csapatában hat akkori válogatott labdarúgó szerepelt, de a Diósgyőrt sem kellett félteni, hiszen a piros-fehéreknél négy játékos volt – Szántó, Salamon, Kutasi, Borostyán –, aki pályára lépett már az A válogatottban. A Vasas a bajnokságban akkor a 3. helyen állt, a DVTK a 10. pozíciót foglalta el, a formák alapján az angyalföldiek tűntek esélyesebbnek. A meccsen azonban a Diósgyőr volt a jobb. Kutasi László bombagóljával szerzett vezetést a DVTK, majd a szünet után Fekete László volt eredményes. A Vasas nagy erőkkel rohamozott, a diósgyőri védelem azonban állta a sarat. Már csak nyolc perc volt hátra, amikor Kiss László szépített – ekkor felcsillant a remény a fővárosiak előtt. Ám a 89. percben a Fekete helyett csereként beállt Szalai István bevette Mészáros „Bubu" kapuját, így 3-1-re nyert a Diósgyőr. A győztes csapatban Teodoru Vaszilisz kapott még szerepet, ő Borostyánt váltotta. Óriási volt az öröm, a játékosok boldogan emelték a magasba a kupát, és önfeledten ünnepelték a sikert.
„Felejthetetlen élmény, nemcsak a pályán történtek miatt – idézte vissza az eseményeket Szabó Géza. – A meccs után hazafelé tartva az M7-es autó- pályán, ,,versenyeztünk" a Vasas buszával, majd amikor beértünk Budapestre, Salamonék kirakták az autóbusz elejére, a szélvédőhöz a kupát, sofőrünk, Rozmán László meg végig nyomta a dudát. El lehet képzelni, hogy szólt ez a Lánchíd előtti Alagútban. A hetvenhetes győzelem színhelyén, Hatvanban volt az ünnepi vacsora, már vártak minket a vendéglőben. És zúgott a ,,Kupagyőztes, kupagyőztes rigmus!"
Ehhez csak annyit tehetünk hozzá: a DVTK fennállásának 70. évfordulóját ennél szebben nem is lehetett volna ünnepelni…