Az agrárkörnyezet most jó helyzetben van, a kitettsége azonban jelentős

- Tavaly is négy ágazatot működtettek?

- Igen. A fő profilunk a szántóföldi növénytermesztés, aztán a továbbiak, fontossági sorrendben: mezőgazdasági szolgáltatás, állattenyésztés és bérfőzés.

- Könnyen, vagy nehézségekkel vészelték át a koronavírus-járvány okozta legnehezebb hónapokat?

- Elkerült minket a pandémia. Ez nemcsak a teljes brigádunkra, hanem térségünk mezőgazdasági ágazatának egészére is vonatkozik. Ugyan voltak, akik karanténba kerültek, de a néhány napos mulasztásuk csupán átmeneti gondokat szült, az elmúlt esztendőre így nem lehetett különösebb panaszunk. A krízist a juhágazatunkban egy hónapig éreztük, ugyanis a határok lezárása miatt megcsappant a kereslet, nem volt, aki Olaszországba szállítsa a bárányokat, a kereslet csökkenése pedig a piacgazdaságban kihat az árakra.

- Milyen irányba mozgott a keresleti és a kínálati piac, továbbá hogyan alakultak az agrárium értékesítési árai?

- Amikor nálunk is „beindult” a Covid, átmeneti nehézségeket tapasztaltunk a beszállítói oldalon. Mivel cégünkhöz sok minden Olaszországból jött – például műtrágyák és vegyszerek –, rendeléseinket nem igazolták vissza időben, vagyis előfordultak késések, de erre is berendezkedtünk. Tartalékot képeztünk, idejében gondoltunk az importbeszerzésekre, azaz – nem éppen irodalmi nyelven fogalmazva – idejében beraktároztunk. Előre láttuk, vagy inkább sejtettük, hogy átmeneti problémáink keletkezhetnek, ezért hamar léptünk, és ezt jól tettük. Már november-decemberben megvásároltuk az általunk később, a kalászos kultúráinkban

fejtrágyaként felhasználandó műtrágyamennyiséget. A járvány a terménypiacon okozott kilengést: igencsak mozgott a tőzsde, csökkentek az eladási árak. Aztán a piac önmagát korrigálta, az év végére felmentek az értékesítési árszintek, amelyek most kellően magasak.

- Az agráriumban dolgozó szakemberek szerint ez az ágazat volt az egyik nyertese a vírusok támadásának.

- Ezzel részben azért értek egyet, mert a dinamikusan bővülő termelés nem követi a népesség növekedését. Utóbbi többnyire valóban nő, viszont van, ahol csökken, például nálunk. Helyenként túltermelés tapasztalható, aztán régiónként változik a kereslet, de ez a piaci manipuláció része, tehát nevezhetem kereskedelmi és tőzsdei fogásnak is. Az vitathatatlan, hogy a 2020-as év sikernövénye a kukorica volt, de csak azon gazdák esetében, akik be tudták takarítani, ugyanis az időjárás viszontagságai miatt sok termelőnél még lábon van.

- Az egészségügyi krízishelyzetet a vállalkozások egy része arra használta fel, hogy fejlesztésekbe kezdett, így előre menekült. Ez a megállapítás az Agroszan Bt.-re is igaz?

- Igen, de döntő részben nem a járvány miatt. Esetünkben a 2016os évben indított pályázataink értek be, éppen most tetőztek a

beruházásaink. Akkor természetesen még nem tudtuk, hogy mi vár majd ránk és a világra 2020-ban. Az agrárium ráadásul nem azonos a turizmussal és a vendéglátással, hiszen ha mondjuk a wellnesságazat nem tud vendéget fogadni, akkor bevételre sem tesz szert. Nálunk ez természetesen nem így volt, nálunk minden folyamatosan működött – gondolok a termelésre, a betakarításra és az értékesítésre.

- Tervezik-e újabb ágazatok kialakítását? Gondolunk például tészta- és savanyítóüzemre vagy csirkenevelésre és sertéstenyésztésre, esetleg a jól fizető, de kockázatos méhészetre.

- Mivel bátrak vagyunk, ötleteink voltak, vannak és lesznek is. Ezek megvalósítása azonban több akadályba ütközik. Tudomásul kell vennünk, hogy a piacon munkaerőhiány van. Az állattartásunk felfuttatását az akadályozza, hogy nincs szakmunkás, és ez nem csupán szendrői vagy megyei probléma, országos jelenség. A juhágazatunk jövőjét éppen ebből kiindulva például egyszerűen nem látom öt évnél távolabbi perspektívában, jelenlegi szakembereink ugyanis nyugdíjasok lesznek. A komolyabb beruházások esetén persze tőkeprobléma is adódhat, hiszen gondolni kell a folyamatos finanszírozásra, a kamattörlesztésre, bár itt megjegyzem, hogy cégünknek jó a banki elbírálása, egyébként is alacsony a hitelállományunk. Ami a forgótőkét illeti: átmeneti nehézségeink – mint szinte mindenkinek – nekünk is voltak, de gondolkodtunk, átcsoportosítottunk, és szerencsénk is volt, de ez is kell egy vállalkozáshoz.

- Említette a szakemberhiányt. Ezen akár erőltetett ütemű képzéssel sem tudnak segíteni?

- Vannak korlátaink, például mindenre nincs időnk. Heten vagyunk, köztük két nyugdíjas, és alvállalkozónk is van másodállásban. Valljuk, hogy belefoghatunk új dolgokba, ezek iránt érdeklődünk, elhivatottságban sincs hiány, de amihez nem értünk, azt nem kell erőltetnünk. Inkább a már meglévő üzletágainkat kell fejlesztenünk és a munkánkat még jobban végeznünk, tevékenységünkben ugyanis van tartalék. Nézzük az emberi tényezőt: a 110 százalék helyett 120-on is lehet dolgozni, nem is beszélve a technológiai fejlesztésről: a megtermelt javakat fel lehet dolgozni és kiszerelve értékesíteni. Területünk van, a beszállítói oldallal azonban már gondjaink lennének, hiszen ebben a kistérségben nincs zöldségtermelés. Jelenleg nincs gasztronómia, az éttermek zárva vannak, a vendéglátóipar nem jelent komoly felvevőpiacot. Ennek következtében most csak küszködnénk az említett savanyító- vagy tésztaüzemünkkel, már ha lenne. Itt kell még megemlítenem azt, hogy a versenypiacon nem állja meg a helyét a kis termelési volumen.

- A szakemberhiánnyal kapcsolatban állandóan azt halljuk, hogy kimaradt egy korosztály... Tizenöt vagy inkább húszéves ez a bizonyos lyuk. Az agrárium iránt most érdeklődő fiatalokat először az alapdolgokkal kell megismertetni: először szeressék meg azt, amit csinálnak, majd tanulják meg a szakma összes csínjátbínját, utána vehetik át a marsallbotot. A jövő szempontjából akár a közmunkások egy része is megoldást jelenthet, hiszen aki hozzánk és közénk vetődik, azzal tökéletesen tisztában lehet, hogy biztos megélhetést adó területre vetődött. Vagyis teljes mértékben egyetért azzal, hogy az agráriumé a jövő?

- Azért van létjogosultsága és alapja, mert létszükségletet szolgál ki, alapanyagokat állít elő. Az agrárkörnyezet most tényleg jó helyzetben van, a kitettsége azonban jelentős. Inkább az a baj, hogy az Európai Unióban nincs esélyegyenlőség. A versenyképesség szempontjából mi hátrányból, a fejlett nyugati termelők pedig gazdasági előnnyel indulnak. Mégis hangsúlyozom, hogy most jó pályán van a hazai agrárium, ezért bátran kijelentem: mi nem a támogatásért dolgozunk.

- Annak bizonyára örül, hogy télen kevesebb a fizikai tennivaló. Így valóban többet pihenhet?

- Összemosódnak a szezonok. Most sok az ügyintézés, az adminisztráció, az ilyen irányú kötelezettség, ráadásul a mostani sajátos időjárás miatt jelenleg is kukoricát szárítunk partnereinknek. A következő szezon előkészítését végezzük, fogadjuk a napraforgó-, a kukorica- és a szójavetőmag-forgalmazókat, promotereket, közben arról döntünk, hogy miből milyet és mennyit vessünk. Előre kell gondolkodnunk, mert tavaly októberben például még egy hektár kukoricát sem vágtunk, nem kerültek még betakarításra-bemérésre kísérleti fajtasoraink sem, de a nagy nemesítőházak már kijöttek az áraikkal, előszezoni akcióikkal. Nekünk akkor és úgy kell előre tekintenünk, amikor még sok esetben nincs eredményünk. Felgyorsult a világ, a szakma, ami miatt a csendesebb időkben is komoly munkát kell végeznünk.

- Szóval a tél is a szabadidő „megrontója”?

- Nekünk ilyenkor is dolgoznunk kell: jönnek az e-mailek, zajlanak a tárgyalások, a szakmai rendezvények, így nekünk még egy hosszú hétvégére is ritkán van időnk… Most éljük az előrendelési akciót, ilyenkor gyorsan elkelnek az anyagok, futnak az akciók, a különböző kedvezmények, így érdemes ezekkel foglalkozni. Ez a bizonyos 360 fokos kör esetünkben csak kicsit szűkül. A vetés és a betakarítás ideje nem változik, minden más eltolódik manapság, ez pedig beárnyékolja a telünket, én például hat óra után már akkor sem tudok aludni, ha reggel nem kell időre mennem.

- Manapság megkerülhetetlen a hírközlés, de kötelező-e a média által ontott hírekre figyelniük?

- Tetszik, vagy sem, de muszáj. A nyomtatott és az elektronikus sajtó terhére azonban egyre erősebb az online tér, bár a tartalmas folyóiratok és szaklapok máig megkerülhetetlenek. Viszont elárulom: amit mondanak vagy írnak, azokról mi már régen tudtunk. Nem a televízióból fogjuk megtudni, hogy mondjuk a búza tonnánkénti értékesítési ára 67 ezer forint. A sajtó például a technológiafejlesztésekről tud nekünk újat mondani, de amióta világ a világ, saját magunk is kísérletezünk.

Családi vállalkozás

A Szendrő határában 450 hektáron gazdálkodó Szaniszló Máté 1987-ben született Kazincbarcikán. Agrármérnök édesapját követve számára is egyértelmű volt, hogy ezt a pályát választja. Már kisiskolásként nagyapjával járta a határt, és kivette részét a mezőgazdasági munkafolyamatokból. Már évek óta nagy szakértelemmel irányítja az Agroszan Bt.-t, melyből fáradtságot nem ismerve igyekszik kihozni a maximumot, közben állandóan azon töpreng, hogy az elkövetkezendő években milyen irányba fejlesszék a családi tulajdonban lévő vállalkozásukat

Borítóképünkön: Szaniszló Máté

(PR cikk)