Tervszerűen és eredményesen gazdálkodnak

Rendben beindult az évük?

Igen. Szó szerint rohamosan, nagy gázzal.

Munkájukat hátráltatta-e a korona vírus járvány?

Szerencsére nem. Volt olyan dolgozónk, aki karanténba került, de a pandémia elkerült bennünket, mindennapi tevékenységünket nem hátráltatta.

Az időjárás azonban, hogy finoman fogalmazzunk, nem könnyítette meg a dolgunkat idén sem...

Az elhúzódó tél, majd a kora tavasz valóban sok gondot okozott az agráriumban érintett vállalkozások számára. Bőséges csapadék esett, sőt, már túl sok is volt az égi áldásból, amely társult a tartós hideggel, ezek pedig együttesen kitolták a mezőgazdasági munkák kezdetét. Lopva lehetett egy-egy napon szántóföldi munkákat végezni. A májusi időjárás az áprilisit idézi – itt említem meg, hogy áprilisban komoly mennyiségű hó esett –, így majdnem minden egy hónappal eltolódott. A fák május elsején még nem zöldelltek, a természet késésben van. A kökény virágzása is elhúzódott májusra, ebben az esetben három hetes az eltolódás.

Ismeretes, hogy csírázáshoz megfelelő talaj hőmérsékletre van szükség, a föld azonban hideg volt. Ez hátráltatta a vetést?

Az az örök igazság, hogy 10 fok alatti talajba nem szerencsés kapás kultúrákat vetni. Hazárdírozni persze lehet, kiváltképpen akkor, ha melegedő „vágányon” vagyunk, akkor a 8-nál is megpróbálhatjuk. A növények a 12-14 Celsius fokú talajból tudnak robbanásszerűen fejlődni. Ez bármelyik növényre elmondható, de vannak hidegérzékenyek is. Kell a talaj hőmérséklet, ez pedig nem volt meg. Márciusban a tavaszi zab, a borsó, és tavaszi árpa vetésére két napunk volt, azért vethettük a hidegebb talajba, mert ezek a növények kevésbé hőigényesek. Aki tehát résen volt, és pár napig látta a napot, ebben az időben munkához látott. A kapás kultúrák vetésére egy hónapot vártunk, egészen április végéig: a napraforgóval kezdtük, a kukoricával folytattuk, majd a szójabab és a szemes cirok vetése következett május első, és második hetében. Kis melegedés után ismét visszahűlt a talaj, de már újra a melegedés felé haladunk.

Volt-e részük bel- és árvízben?

Ebből is kijutott a földjeinknek. A tíz százalékot jócskán meghaladja szántó területeinket elárasztó víz: a Bódva például több mint száz hektárt borított el csak a Szendrői határban. A szellő és a napos idő szárítja a földet és mivel a nyár felé megyünk abban bízunk, hogy nem lesz a csapadéknak túlzott utánpótlása. Amennyiben az elkövetkezendő napokban nem esik komoly eső, a belvíz foltok eltűnnek, az árvíz levonul. Az fontos, hogy minél kevesebb problémával álljunk szemben.

A mondás szerint a májusi eső aranyat ér. Az égi áldást illetően mit kíván az elkövetkezendő hetekre?

Amennyiben én irányítanám az időt, akkor május első és utolsó dekádjában mindig csendes, áztató eső esne, egyszerre 20 milliméter, mert ez az optimális. Ennek kellene társulnia a napsütéses órák kellő számával, hőmérséklettel, a széllel, ami kell és szükséges, de ez az idilli állapot együttesen ritkán adatik meg. Most lejött 100, de volt, ahol 150 milliméter hirtelen eső, sokszorosan kaptuk, töményen, egyszerre, ez okozta az árvizet és a belvizet. Ez még mindig jobb, mint az aszály, amelytől rosszabb nincs. A jelenlegi víz helyzet viszont az utómunkákat meg nehezíti, sok esetben ellehetetlenít, mint például a növényvédelmet is.

Bérmunkában végeztek-e vetést?

Szolgáltattunk a meglévő ügyfél körünknek és a barátainknak. A saját munkáinkhoz képes a bérmunka aránya 15-20 százalékra rúgott. Igény volt rá, a szélsőséges időjárás megkövetelte az ütőképes technológiát, a talajművelési eljárásban pedig voltak kanyarok. Felborultak a bevett szokások, a stabilan működő termesztés technikák, talajművelési rendszerek, amellyel rendelkezünk. Kapacitásunk volt a bérmunkára, így a jó időben megbízóinknak segítettünk a vetésben, tápanyag utánpótlásában.

Nem olyan régen úgy fogalmazott, hogy a vetést gazda- és vadász szemmel is végzik.

Valóban így van. Tervünkben szerepel például az, hogy a bel- és az árvíz miatt eddig nem művelt foltokat, valamint az erdők körüli, a vadak által kedvelt, ebben az értelemben frekventált táblákat vadföldként kívánjuk bevetni. Gondolni kell a vadállomány takarmányozására, hiszen ezzel részben ott tartjuk a vadat, kevésbé húzódnak le a szántóföldi kultúrákra. Ezeket a táblákat szándékosan később vetjük be, a termést pedig kint hagyjuk az apró- és nagy vadaknak a téli takarmányozására, élőhely fejlesztési céllal.

Munkájukat hátráltatták-e a műszaki tényezők?

Alapvetően jól karbantartott a gépparkunk, átlag életkorukat tekintve középkorúak, de vannak új és idős erő- és munkagépeink is természetesen. Megfelelő karbantartással ezeket üzemkész állapotban tartjuk, ennek következtében stabilan mentek a munkák, fennakadás nem volt. Napi gondok persze mindig akadnak, megesnek, már csak azért is, mert nem lehet mindenre felkészülni. Magunknak javítunk, olyan emberekkel dolgozunk, akik ezt szakszerűen el tudják végezni. Nálunk ritka, sőt szinte nincs is emberi mulasztás.

Hogy állnak a tavalyi termés értékesítésével?

Minden elkelt. Jellemző ránk és szokásunk is a hosszabb távú tárolás, a kukoricát például rendre a következő évi értékesítésre hagyjuk. A nyári betakarítású növényeket ősszel értékesítjük, mert szükség van az őszi munkákhoz a tőkére. Egyébként jó a tároló kapacitásunk, de mindent nem tudunk tárolni. A közelmúltban értékesítettünk egy nagyobb tétel kukoricát, és megjegyzem, hogy szélsőséges terményárakat éltünk meg. Az átlagot jóval meghaladó, rekordáron kelt el, mert globálisan hiány van, nagy a kereslet és már nincs mit értékesíteni. Akinek volt tőkéje és tároló kapacitása, valamint „vagány” volt és kivárt, most jól járt, de azért nehéz okosnak lenni. Mi a terményeinknek a kétharmadát a tárgyévben, de nem betakarításkor, hanem betakarítást követően mintegy negyed éven belül értékesítjük, általában nincsen rögtönzött eladásra kényszerünk – az egyharmaddal pedig kivárunk. Az tény, hogy idén mi is jól jártunk, de abból kell kiindulni, hogy az olcsó terményből lehet drágább, a drága azonban nem nagyon fog még jobban drágulni. Ezen kívül nehéz örök igazságokat találni ebben a szegmensben.

Juhágazatuk hozza-e az elvárt eredményt?

Stabilan, a maga instabil környezetében és valóságában. A stabilitás azt jelenti, hogy emelkedtek a felvásárlási árak: most a pecsenye báránynak viszonylag jó ára van, ez meghatározza az ágazat jövedelmezőségét, a mi mérlegünk is pozitív. Végezzük a dolgunkat, nincsenek gondjaink, járványok nem voltak, jók az állategészségügyi mutatóink. Viszont kopik az ágazat szereplőinek száma, szakemberhiány van, aztán csökken az anyajuhra tartott állatok száma. Az egy juhra eső állat jóléti támogatás így nőtt, de mi nem erre számítunk, nem ezt tartjuk magunk előtt. Amennyiben az idő helyre billen, jó lesz az első kaszálás, lesz kellő mennyiségű takarmány is. Mi persze raktározunk szálas takarmányból is, így bármilyen idő van, az életünk nem áll meg, a megszokott minőségben szolgálhatjuk ki az állatainkat.

Az elmúlt hónapokban csúcsra járt a pálinkafőzőjük?

Csúcsra azért nem járt. Térségünkben, de az ország nagy részén lefagytak a gyümöcsfák, így nem volt olyan cefre mennyiség, ami lehetett volna. Itt kell megelítenem, hogy a 2020-ban készített cefréket a kedvező adózás miatt sokan áthozták az idei évre, hiszen nem mindegy, hogy szimpla, vagy dupla áron tudnak főzetni. Volt és van munkánk, de túlpörgésről nem beszélhetünk.

Emelkedtek az üzemanyagárak, drágultak a növényvédő szerek, a termés növelő anyagok, műtrágya és a vetőmag is...

A legnagyobb mértékű drágulás a technológiát érintette: az erő- és a munkagépeket, a terménykezelő- és raktározó berendezéseket, és az épületeket. A pár évvel ezelőttihez képest akár száz, de százötven százalékos drágulás is történt bizonyos szegmensekben. Egy 300 lóerő feletti komoly erőgép ára akár 100 ezer euróval emelkedett a korábbi esztendőkhöz képest, továbbá általános, hogy 50 millióról 75-80 millióra drágultak egyes gépek árai. A kombájnok, az önjáró gépek, a traktorok, a csarnok építések, a tároló- és az állattartó épületek bekerülési költsége esetén horrorisztikus emelkedések történtek, így olykor a kedvező mutatójú pályázatok is kedvezőtlenné váltak, ez pedig árnyékot vetett erre az „intézményre”. Számolni és tervezni kell, jobban mint eddig bármikor.

(PR cikk)