„Pályázatunk a modernségről szól”

Miskolc - Aczél András megérti a zenekart, de szerinte nyitásra lenne szükségük. Interjú Aczél András zenei szakemberrel.Aczél András kiszállt a Miskolci Szimfonikus Zenekar ügyvezető igazgatói posztjáért folyó harcból. Úgy érzi, a zenekar nem fogadta el őt és karmesterjelöltjét, mert rendkívül ragaszkodnak Kovács Lászlóhoz, aki 28 éve áll karnagyként a társulat élén.

- A történtek után adódik a kérdés, miért vonta vissza a pályázatát? Azért, mert a zenekartól a szimpátia-szavazáson csak 5 szavazatot kapott, vagy azok miatt az aggodalmak miatt, melyeket a társulat a nyilvános meghallgatáson megfogalmazott?

Aczél András: Hétfőn a zenekar nem Szabó Péter és Aczél András között döntött, itt sokkal inkább a művészeti vezetők, Kovács László és Silló István volt mérlegen. A tegnapi eredmény nem azt jelenti számomra, hogy a társulat nem hisz el nekünk semmit, és nem hiszi, hogy Silló István komoly művész és felkészült szakember. Úgy látom, számukra az az elsődleges, hogy eddig mit szoktak meg. A Miskolci Szimfonikus Zenekar nagyon jó zenekar, kemény és erős közösség. Amiket mi elmondtunk, azt gondolom, nagyon sokat segített volna a társulatnak, mert a pályázatunk modern, mai gondolkodást tükröz.

- A visszalépés oka tehát?

Aczél András: - A zene, a művészet hihetetlenül érzékeny dolog, és azt feszültségben, vitában, rossz érzésekkel eltelve nem lehet művelni. A zenekar tagjai nem fogadtak el minket, abban bíztak, hogy a jelenlegi vezetés magas színvonalon tovább tudja őket vinni. Ami a mi félelmünk volt, és amit meg is fogalmaztunk, azt továbbra is fenntartom, hogy egyfajta nyitásra lenne szükség. Mert a jelenlegi gazdasági helyzet, ami nagyon erősen kihat az emberek gondolkodására, azt eredményezi majd, hogy lassan elkopik a közönség a koncerttermekből. A másik ok, amit egyébként tökéletesen megértek, hogy a zenészek ragaszkodnak Kovács Lászlóhoz. Ő az, aki 28 év alatt felépítette az ország legjobb vidéki zenekarát. Kovács László személye biztosíték arra, hogy ez a zenekar magas színvonalon működjön tovább. Az azonban nagy hasznára vált volna a zenekarnak, ha sok vendégkarrmesterrel és vendégművésszel dolgozik együtt (ahogy mi terveztük), mert a megszokás mindenkit lelassít, visszahúz kicsit.

- Mit gondol, nagyobb esélye lett volna, ha nem Silló Istvánt nevezi meg pályázatában vezetőkarmesterként? A legtöbb kritika azért érte őt, mert elsősorban a színpadi művek világában van otthon, és mert nincs diplomája.

Aczél András: - Elképzelhető, hogy sikeresebb lett volna a pályázat, ha egy nagy nevű, klasszikus karmesterrel jövök, de miután a mi pályázatunk kimondottan a modernségről, az együttműködésről szólt, azt gondolom, hogy egy olyan gondolkodású és kvalitású emberre volt szükség, mint Silló István, akiben szakmailag és emberileg is maximálisan megbízom. Silló Istvánnak, a hírekkel ellentétben fiatal kora ellenére komoly szimfonikus zenekari gyakorlata van. Két éve vezeti a Danubia Zenekart, az egész országot végigvezényelte már, mindenütt szívesen látják. Robbanékony, energikus. határozott, de a zenében és civilben is nagyon jó humorral rendelkezik. Kiváló vezető. Sajnálom, hogy ezt most nem bizonyíthatja be a miskolci zenekarnál. A színháznál természetesen fogja. Az, hogy neki nincs diplomája, az támadási felület. De a zenészt nem az határozza meg, hogy van-e diplomája vagy nincs. Ő elkezdte a zeneakadémiát, de személyes okokból távozott onnan, nem szakmai okokból. A diplomája azonban „készül”, újra jár a zeneakadémiára.

- Mit gondol, ha nem lép vissza, esélye lett volna a közgyűlésben a szavaztok többségét megszerezni?

Aczél András: - Nem tudok esélyeket latolgatni. A közgyűlés politikai szervezet, melyben egy bizottságon belül vannak művészethez értő emberek is, de nem hiszem, hogy ez ügyben bármilyen esélylatolgatásba belemehetnék. Ugyanis nem ismerem azokat a magasabb érdekeket, amelyek ilyen döntéshez vezetnek. Én azt gondolom, hogy ha pusztán a szakmai érveket nézzük, akkor lett volna esélyünk.

- Mihez kezd ezután?

Aczél András: - Nekem megvan az életem. Külföldről jöttem most is haza, előtte 22 évig az operaházban és a operettszínházban tevékenykedtem, március végén visszamegyek Szentpétervárra, aztán jövök a miskolci operafesztiválra.

- Mi lesz a dolga az operafesztiválon?

Aczél András: - Azt hadd mondjam el akkor, amikor realizálódik.

- Gondolkodik még azon, hogy egyszer Miskolc kulturális életében komoly szerepet tölt majd be?

Aczél András: - Semmi akadálya. Egyrészt nem titok, hogy az operafesztiválnál nagyon számítanak rám, Kiss Csaba színházigazgató szintén. Szívesen jönnék, mert nagyon sok barátot szereztem Miskolcon, jól érzem itt magam. Sokat fejlődött a város, és azt látom, hogy olyan politikai vezetése van, amely komolyan gondolja, hogy a kultúrára szükség van. Ebben szinte egyedülálló jelenleg Magyarországon. Majd meglátjuk. Hívnak vissza külföldre is...

- Hegyi Erika -