Ha valamit megjavíthatatlannak érez, akkor nem fél rajta változtatni

"Az ilyen "vedlések" során jött az egyik fontos felismerés: már van bennem elég mersz, hogy ne bújjak a pusztán szórakoztatás kényelmes védőfalai mögé, hanem komolyabb,  aktuális társadalmi jelenségekkel kapcsolatban is véleményt fogalmazzak meg és kérdéseket vessek fel az olvasóban."

Nemcsak ír, olvas is

"Ehhez a fejlődési folyamathoz természetesen hozzájárul az is, hogy nemcsak íróként, de olvasóként is funkcionálok.

 Építő volt a vele végzett közös munka is, a Youtube-on hangoskönyvként hallgatható meg az az igen népszerű scifi szatíra, amit egy írói "játék" keretében alkottunk együtt, és tulajdonképpen ez a tapasztalat indított el engem egy egészen új írói vonalon. A Galaktika magazinnál megjelent novelláim már ennek fényében születtek, onnan egyébként két  elbeszélésemet is jelölték Monolit-díjra, ami igen színvonalas elismerést képvisel" - magyarázza.  

E-könyvlett a Kissé idegen

"A nemrég e-könyv formátumban megjelent Kissé idegen című kisregényem szintén az előbb leírt változások gyümölcse. Ebben az abszurd humorral tűzdelt történetben egy középkorú nő gondolatain keresztül élheti át az olvasó az emberi lét szépségét és visszásságait, azt a tökéletesség utáni vágyakozást, ami földi halandóként folyton kínoz minket, miközben valamennyi törekvésünk ellenére mégis örökre tökéletlenek maradunk. Ennél a történetnél az olvasó számtalan helyen felnevethet, közben azonban egy-egy fordulatnál összeszorult torokkal ismerhet rá a valóságból visszaköszönő ellentmondásokra, és elgondolkodhat, vajon tényleg ennyire  fura teremtmények vagyunk-e, mi földi halandók." 

Az írónő a Kissé idegen című munkájára nemcsak azért különösen büszke, mert egy kicsit önmagát, a saját világlátását, kétségeit, érzéseit is beleírta, hanem azért is, mert kiváló és építő ismeretségeket hozott számára. A József Attila-díjas, Márai Sándor-díjas, és még számtalan elismeréssel bíró Majoros Sándor írót például annyira megfogta a történet, hogy a saját irodalmi magazinjában jelentette meg, majd ő tördelte e-könyv formátumba, hogy a Regénytár nevű oldaláról letölthető legyen. 

"Szintén egy kiváló művészt ismerhettem meg Balogh Ildikó személyében, akinek a munkáival teljesen véletlenül találkoztam egy egri kiállításon, és szinte beleszerettem a Különc nő című festményébe. Amikor megkerestem, kiderült, hogy Ildikó szintén Ózdon él. Nagy örömmel járult hozzá, hogy borítóképként használjuk a festményét a kisregényemhez, ami egyébként az Irodalmi élet magazin Időtálló érték- díját is elnyerte."  

Újságíró (is) maradt

Kecskés Nikoletta természetesen az újságírást sem hagyta abba. 

 "Íróként előadásokat is vállalok, nyáron például rendhagyó irodalomórát tartottam hatodikos és nyolcadikos gyerekeknek az ózdi könyvtár felkérésére, a Kapj el című ifjúsági regényemhez kapcsolódóan. Mindezek mellett egyetemre járok, az ottani közeg és ingerek szintén fontos részei lettek az életemnek."  

"Szeretem a változatosságot, szeretek többféle dolgot csinálni,  és az elmúlt években szerencsére  bőven volt erre lehetőségem, nagyszerű szakmabeliekkel dolgozhattam együtt. Persze,  előfordult,  hogy valahol emberileg nem találtam azokat az értékeket, amik számomra fontosak, így onnan egyszerűen eljöttem. Azt hiszem, a kiegyensúlyozottságom egyik alapköve, hogy ha valamit megjavíthatatlannak érzek, akkor nem félek változtatni." 

A változtatás a magánéletben 

"Nagyon sokan az olvasók közül a párkapcsolati cikkeim kapcsán ismerték és szerették meg a nevem, és most is az ilyen írásaim  miatt követnek. Mindig fontosnak tartottam hangsúlyozni, hogy egy házasságban gyakran muszáj küzdeni az összetartozásért - ha viszont ez a küzdelem már végképp eredménytelen, akkor váltani kell. Úgy volt hiteles, hogy a saját életemben is eszerint cselekedjek, és mivel már nem éreztem javíthatónak a házasságomat, két éve elváltam. Most a 15 éves fiammal alkotunk egy csapatot, ő  ugyan egy egészen más életszakaszban próbálgatja a szárnyait, mint én, de mindketten igyekszünk egymást támogatni."