Társasjáték reneszánsz

Johan Huizinga, a holland kultúrtörténész elmélete óta tudjuk: az ember lényege a játék, homo ludensek vagyunk. Mert egy társasjáték kikapcsolja az ember agyát, és még nevetni is tudunk, ha jó csapat jön össze egy Mars Terraformálásához vagy a Szkítia fosztogatóihoz.

A társasjáték meglepően jól tudja modellezni a valóságot. Olyan, mint az élet: villámgyorsan reagálunk az ellenfél lépéseire, váratlan megoldásokat kell kieszelnünk a problémák megoldására. Vannak kompetitív játékok, amikor versengünk egymással, máskor meg kooperatívak vagyunk, és összefogunk a többiekkel.

Már rég túlléptünk a Monopoly és a Gazdálkodj okosan klasszikus szabályain, egyre izgalmasabb játékokat tesztelnek a családok. Legyen szó űrháborúról, alpaka farm menedzseléséről, a római birodalom terjeszkedéséről, a lényeg ugyanaz: összejön egy klassz társaság, és egy-két órára garantált a jó hangulat. 

Ilyenkor már szinte mindegy, ki szerzi a legtöbb pontot, mert az egész család, az egész baráti társaság nyer.