A harmadikban jött a három

A tegnap esti találkozóra felépült és játékra jelentkezett Magosi és Vojtkó, Wehrs, Miskolczi és Részegh viszont továbbra is hiányzott. A Macik gyakorlatilag három, a fővárosiak viszont négy teljes sorral álltak fel.

Sok kiállítás

A 4. percben D. Rodman emberelőnyben kapuvasat lőtt, aztán még mentek a távoli lövések, amelyek Bernardban haltak el. Stretch és Vas vitatkozott, kakaskodott, a bulinál összeszólalkozott, majd a mérges miskolci csatárt kicsivel később ki is küldték. Egy percig három a négy ellen szenvedtek a pirosak, de kibekkelték az időt. A 10. percben Terbócs az égből pottyanó korongot ütőjének tollával, csodaszép mozdulattal szelídítette meg. Bernard dolgozott sokkal többet, Rajna a holtidőket kortyolgatással töltötte. Az időről időre beiktatott reklámszünetek a diósgyőriek lendületét törték meg, Vandane lövőkedve azonban nem csökkent, középről, a kék vonalról állandóan suhintott, vesztére rendre a portásba bombázott. Gőz és Sofron is csépelést adott elő, helyesebb lett volna a jégen hagyni őket, de a játékvezetők a béke érdekében a kiállítás fegyveréhez nyúltak. Nagy játékot nem láttunk, a piros vonalnál egyszer azonban úgy odaszorították a játékszert, hogy csak ejtéssel lehetett újra műsorba iktatni. A 16. percben már a hetedik kisbüntetést jegyeztük fel, és ez jócskán meghaladta az átlagot.

Nem ment a játék

Lefülelt indítások és kölcsönös csapkodás után üdítőleg hatott Beauvillier jobb oldali, féltiszta helyzetből leadott bombája, amely a ketrec mögötti védőüveget kapta telibe. Galanisz előtt is adódott egy kecsegtető szög, a csatár azonban kevés célzóvizet ivott. Egy fokozatot emelt a sebességen a Jegesmedvék együttese és Magosiék letámadással is megpróbálkoztak. A játék minősége jócskán elmaradt a várttól, az emberfóros produkció sem ment, a kevergetések egyik oldalon sem jöttek be. A második szünet előtt Vandane felszabadító ütése elkapta az egyik vonalbírót, akit hordágyon vittek le, így három csíkos ruhás folytatta a bíráskodást.

Kórházba vitték

A holtidőben az öltözőfolyosón érdeklődtünk Soltés állapotáról: a játékszer a bordáját kapta el, ezért mentővel kórházba szállították, helyére Orolin lépett, a piros karszalagos pedig Snásel maradt. A 46. percben kettő az egy elleni rohamot rontottak a diósgyőriek, majd ezt pillanatok múlva megismételték.

A 47. percben tört meg a jég: Galanisz a bal oldalon lopta a távolságot, majd hat méterről elemi erővel bombázott a bal felső sarokba (1–0). Az Újbuda megpróbált újítani, de nem tudott. A hajrában Glen Hanlon, amikor csapata előnybe került, kért időt. Mindössze 40 másodperccel a vége előtt Valchar közelről a jobb alsóba kanyarított (2–0), és jött az ünneplés.

DVTK Jegesmedvék – MAC Újbuda 2–0 (0–0, 0–0, 2–0)

Miskolc, 911 néző. V.: Snásel, Orolin (Beniac, Soltés).

DVTK Jegesmedvék: Rajna – Gőz, Vandane, D. Rodman, Galanisz 1, Beach – Ross, Kiss D., Valchar 1, Vas, Beauvillier (1) – Láda B., Vojtkó, Magosi, Harrison, Ritó – Pá­terka, Kiss P. – Adorján (kapus). Vezetőedző: Glen Hanlon.

MAC Újbuda: Bernard – Busenius, Macaulay, Klempa, Stretch, Sofron – Carlisle, Bugár, Kreisz, Majoross B., Szigeti – Garát, Pozsgai, Szűcs, Nagy K., Terbócs – Lóczi, Blake Orbán, Brance Orbán, Pitt, Bodó – Halász (kapus). Vezetőedző: Majoross Gergely.

Kiállítások: 12, ill. 12 perc.

Glen Hanlon: – A MAC jól edzett csapat, nehéz ellene játszani. Mindkét csapatnak voltak nehézségei az emberelőnyös játékkal, aztán Galanisz gólja mindent eldöntött.

Majoross Gergely: – Akárcsak két nappal ezelőtt, most is szoros meccs volt. Mi nem tudtunk annyi energiát adni, mint amennyi most kellett volna. Lapos és szürke meccs volt, a DVTK vezető gólja előtt gyermeteg hibát követtünk el.