Ex-DVTK-s barátok egymás ellen, a megye I-ben

A labdarúgó vármegyei I. osztály 7. fordulójának egyetlen vasárnapi mérkőzésén, – némi meglepetésre – az MVSC-Miskolc hazai pályán 2-0-ra kikapott az Emődi ÁIDSE gárdájától, úgy, hogy a 28. perctől emberelőnyben játszott a miskolci együttes egy vendég kiállítás miatt. Igaz, akkor már egy góllal vezetett az Emőd, de az egyenlítés nem jött össze a Vasútnak. A vendégek kapusa, a most 34 éves Giák Tamás, aki a DVTK utánpótlásában nevelkedett, kapott gól nélkül hozta le a meccset – amelyen ex-DVTK-s játékosok csaptak össze, – és csapatával őrzi a veretlenséget, 7 forduló után 4 győzelemmel és 3 döntetlennel a 3. helyen állnak a tabellán.

– A mérkőzés elején sikerült gólt szerezni, és ezt követően a saját játékunkat játszhattuk, a bunkerfocit. Szégyen vagy sem, de így történt – idézte fel a vasárnapi meccset Giák Tamás. – A két belső védőnkkel együttesen több mint 100 évesek vagyunk, de a két szélső védőnk sem számít kiscsikónak, Gáll 34 esztendős, de Varga B. is elmúlt már 27. Vagyis a védelem átlagéletkora 30 felett van, és ezen a meccsen betoltuk a buszt a kapu elé, így hoztuk le rutinnal a meccset, miközben kétszer elszaladtunk, amiből két gólt szeretünk. A Vasút próbált focizni ezen a mérkőzésen, Jordán András, az MVSC edzője – nagyon helyesen – ezt kéri fiatal csapatától, de ez most nem jött nekik össze. Kétségtelen, hogy több ízben is szerencsénk volt, de néha ez is kell a jó eredményhez.

Ex-DVTK-s párharc

Kíváncsiak voltunk arra, hogy az emődiek kapusa szerint minek köszönhető az eddigi jó bajnoki szereplésük.

– Úgy gondolom, hogy jó a csapategység, jól összeállt a védelem, Nagy P. és Czető remekül kiegészíti egymást, és ezen túlmenően csapatként funkcionálunk, mindenki egy irányba húzza a szekeret, élvezzük a focit, egymás társaságát – mondta Giák Tamás. – Nincs rajtunk nyomás a vezetőség részéről, célként csupán annyit fogalmaztak meg irányunkban, hogy a tavalyi hatodik helynél ne végezzünk rosszabbul. Most a 3. helyen állunk, és ez azért is értékes, mert mindössze egy meccset játszottunk otthon, az emődi pálya felújítása miatt. Mivel a gyeptéglázás, az öntözőrendszer kiépítése miatt egész ősszel nem tudunk hazai környezetben játszani, ráadásul az edzéseket is csak kispályán, műfüvön tudjuk megtartani, heti kétszer, mert Emődön nincs másik nagy méretű pálya, az eddig megszerzett pontoknak nagy jelentőségük van.

Az ex-DVTK játékost, aki jelenleg beszállító minőségbiztosítási mérnökként dolgozik a maklári Bosch gyárban, a vasárnapi, baráti, ,,testvéri” csatájáról is kérdeztük.

– Takács Petivel gyerekkorunk óta, közel 30 éve vagyunk barátok, együtt kezdtünk a Diósgyőr utánpótlásában, most viszont egymás ellen játszottunk – mondta Giák Tamás, majd így folytatta: – De ő nem bírta sokáig, már nem a régi, egy félidőt volt csak a pályán. Meg sem várta a meccs végét, angolosan távozott, biztosan azért, hogy ne kelljen nekem gratulálnia… Persze a viccet, az egymás közötti örökös zrikálást félre téve, tudom, hogy dolga volt, ezért ment el a szünetben, ezért tudott csak egy félidőt vállalni, mert valamilyen képzésre kellett neki menni. Örökké jár valamire, de rá is fér, mert le van maradva...