A lánya halála előtt tett ígéretet, ezüstérmet nyert

Ferenci Gábor ezüstérmet szerzett a múlt héten Kazahsztánban megrendezett grappling világbajnokságon, Gi versenyszámban, a szeniorok 40-45 éves korosztályában, a férfiak 77 kg-os súlycsoportjában. A miskolci sportember egy fogadalom, egy ígéret miatt küzdött azért, hogy vb-induló lehessen, és miután kivívta a szereplés jogát, azon volt, hogy minél eredményesebb legyen.

– Ez volt az első profi világbajnokság, amelyen részt vettem. 2018-ban amatőrök számára rendezett világversenyen már tatamira léptem, de az teljesen más szint volt, más szabályokkal – mondta Ferenci Gábor, aki a versenyét így idézte fel: – A múlt héten csütörtökön volt a versenynapom, de szerdán meg tudtam nézni minden ellenfelemet, mert ők nem csak Gi-ben, a judo ruhás küzdelemben álltak rajthoz, hanem egy nappal korábban, NoGi-ben is. Itt nem judo ruhában küzdenek, hanem a felsőtesthez simuló felső, úgynevezett rashguard és rövidnadrág a kötelező öltözet. Ha a két kategória fordítva lett volna, vagyis a Gi van hamarabb, akkor én is elindultam volna a NoGi-ben, de az előbbi áll közel hozzám, erre készültem, és nem akartam megkockáztatni egy sérülést. Szóval láttam előző nap az ellenfeleket, hogy milyen a dinamikájuk, a mozgásuk, és ez alapján bizakodó voltam. Két spanyol és két hazai versenyző volt a súlycsoportomban. Az első meccsem, egy kazah fiú ellen volt, és annyira jól sikerült, hogy 3 másodpercen belül levittem az ellenfelemet a földre, amiért dupla pontot kaptam, és innen már fel sem álltunk, össze tudtam rakni két és fél perc alatt kopogtatásig, vagyis feladásig a küzdelmet. Aztán jött egy spanyol, aki ellen a levitelek jól sikerültek, én maradtam felül, pontokat is kaptam ezekért, ám ellenfelem ezt nagyon rosszul viselte, a végén a szabályokat feledve harapott, karmolt, csikart, úgyhogy véresen fejeztem be a küzdelmet. A fülemen még mindig ott van a fognyoma ennek az embernek, de a lényeg, hogy nyertem ellene. Aztán jött egy másik spanyol, akiről tudtam, hogy nagyon kemény lesz, mert előtte láttam, hogy nagyon jó, és a meccs előtt mondtam is az edzőimnek, hogy ha csak pontokkal győz le, és nem kell kopogtatnom, már akkor boldog leszek. Nem nyerhettem a magas szinten jegyzett ellenféllel szemben, nem volt esélyem, és ez a küzdelem során be is bizonyosodott, össze tudott rakni ellenem egy karfeszítést. NoGi-ben is ő nyerte a 77 kg-osok versenyét és persze Gi-ben is, és a honfitársával ellentétben, tőle barátsággal váltam el, megköszönte, hogy jó ellenfele voltam, és invitált, hogy ha valamikor Spanyolországban járnék, mindenképpen keressem meg, hogy eddzünk együtt néhányat. 

Nem tudott lábra állni

– Az utolsó meccsemet ismét egy kazahsztáni versenyző ellen vívtam, de kiment a térdem az első levitel után, és emiatt ellenfelem 4-2-es előnyt szerzett velem szemben. Aztán kaptam egy kis ápolást, jegelést, és megpróbáltam még egyszer, kétszer a felállást, de az álló küzdelmet nem tudtam folytatni. Az edzőm, és a szövetségi kapitány tanácsa az volt, hogy földön küzdjek, ott dolgozzak. Belevágtam, de őszintén szólva a meccs után nem tudtam visszaidézni, hogy mi történt ott velünk, minden kiesett, csak később, a videófelvételt megtekintve tudom, hogy mi zajlott, hogy az utolsó másfél percben hogyan sikerült megfordítani a meccset, és végül 7-4-re nyerni. Az ezüst nagyon nagyon szépen csillog, amiért kimentem, amiért ezt csináltam, azt teljesítettem, és erre az utolsó küzdelmemre azt mondtam az edzőmnek, hogy lehet, hogy egy állni sem tudó test volt a tatamin, amelyik harcolt, de két lélekkel.

Grappling csata: a másik lélek

Az egyik Ferenci Gáboré, a másik pedig...
– Dia lányom 2021-ben, 12 évesen ment el közülünk, és amikor még élt, megígértem neki, hogy kijutok egy világbajnokságra. Ezért becsülettel megdolgoztam, és fényesre, érmesre sikeredett a szereplésem, amire büszke vagyok, és tudom, hogy ő is az lenne – mondta a miskolci sportember, aki arra a kérdésre, hogy most, hogy teljesült a fogadalma, van-e folytatás, tudja-e, hogy hol lesz a következő évi grappling vb, így felelt: 

– A bal térdem nincs jó állapotban, most keresek egy orvost, aki meggyógyítja, és utána folytatom a sportolást. Azt még nem néztem meg, hogy jövőre hol rendezik a vb-t, egyelőre ott tartok, hogy megemlítettem otthon a feleségemnek, hogy 2025-ben a master c kategóriában, vagyis a 46-50 évesek mezőnyében én lennék a legalsó korosztály, de erre válasz még nem volt, 18 év után ismerem már, hogy ahogy rám nézett, ezt a kérdést nem most kell folytatnom, úgyhogy nincsenek szavak, részemről is csak annyi feléjük, hogy köszönöm. Köszönöm a családnak, aminél nincs fontosabb az életben, köszönöm a segítséget, a támogatást edzőimnek, a csapatomnak, amit kaptam tőlük. Köszönöm azoknak is, akik segítettek a három éve elkezdődött utam során. Most az jön, hogy regenerálódjak, pihenjek, aztán majd megyek a tatami felé, mert szeretem a sportomat, a grapplinget, amit természetesen folytatni fogok.