Ilyen is a boksz

Erdei Zsolt a múlt héten lemondott a Magyar Ökölvívó Szakszövetség szakmai társelnöki pozíciójáról, és ez egy nagyon szomorú történet. Mert ki kell mondanunk, hogy amit az ezredforduló talán legőszintébb és leginkább szerethető magyar sportembere úgy isten igazából szeretett volna elérni a sportágában, abból semmi sem valósult meg.

Azt persze senki sem veheti el Madártól, hogy 1997-ben, éppen Budapesten, a középsúly döntőjében a kétszeres olimpiai bajnok kubai Ariel Hernándezt legyőzve lett világbajnok, három évvel később azonban a sydney-i ötkarikás játékokon be kellett érnie a dobogó harmadik helyével. Az elődöntőt betegen, legyengülve bokszolva bukta el…

Profiként a hamburgi Universum színeiben több mint öt évig volt a WBO félnehézsúlyú világbajnoka és megszerezte a WBC cirkálósúlyú világbajnoki övét is. Harmincöt mérkőzéséből 34-et megnyert, csak az utolsó előttit bukta el – csúnyán lepontozták egy monte-carlói gálán, még Albert herceg, a monacói uralkodó sem értette, hogyan fordulhatott elő. Erdei utolsó meccsére, amelyet Kecskeméten vívott, nem is érdemes szót vesztegetni, csak azért volt rá szükség, hogy ne vereséggel vonuljon vissza.

Az ígéret földjére, Amerikába nem tudott betörni, mert hiába a tűpontos balegyenesek, a közönség sokkal inkább letaglózó erejű mészárosokat akar látni, vagy ha az nincs, táncoljon úgy az illető, mint Fred Astaire. A galamblelkű Erdeitől képtelenség lett volna azt várni, hogy a mérlegelésnél azt lássuk, legszívesebben rögtön átharapná az ellenfele torkát, és akár még dulakodásba is keveredik. Ez nem az ő világa volt. Persze profiként is akadtak nagy győzelmei, nyert törött bordával, és az is megesett, hogy szívszorongva vártuk, legyen már vége a tizenkettedik menetnek, mert pontozással ő győz – ha addig nem ütik ki.

Nem kevésbé féltettük, amikor 2017 áprilisában a minden hájjal megkent, húsz éven keresztül regnáló Csötönyi Sándort váltva a Magyar Ökölvívó Szakszövetség elnökének választották. Sajnos el is tévedt a kamarillapolitika útvesztőjében, rossz súgókra hallgatott, és a számlák tengerében sem igazodott ki, a 2018-as ifjúsági világbajnokság megrendezése a Duna Arénában anyagilag a csőd szélére sodorta a szövetséget. Madár tavaly szeptemberben az elnöki pozícióba emelt Bajkai István mellett társelnök lett, esetében szörnyű poén, hogy afféle díszpinty.

Még ha valahol megkönnyebbülés is, fájdalmas lehet így bedobni a törölközőt.

De ilyen is a boksz.