A kutyáknál gyakran a „szebbik nem” válik dominánssá

A kutyáknál viszont a dominancia nem egy jellemvonás, hanem két egyed kapcsolatának jellemzője. Ez főleg a szaporodásért és az életben maradásért vívott harcban kerül előtérbe a kutyák között.

Kubinyi Enikő és Lisa Wallis azt vizsgálták az ELTE etológiai tanszékén, hogy a háztartásban élő kutyáknál vajon megmarad-e a dominancia – írja a Qubit.hu.

A civilizált kutyáknál már nem annyira éles a versengés

Kubinyi szerint a több kutyával rendelkező családokban mindig van egy kis versengés a kutyák között. Ez a legtöbbször azonban arra vonatkozik, melyiküket kényeztetik több simogatással, szeretgetéssel, ki kap több maradékot a vacsorából a gazdájától, vagy melyik blöki szállhat ki elsőként az autóból.

„Több mint 700, közös háztartásban élő kutyapár gazdáinak véleményét összegezve először is meglepődtünk, milyen sokan jelölték meg az egyik kutyájukat dominánsnak. Tíz gazdából csak egy állította azt, hogy a kutyái közt nincs rangsor. A dominánsnak tartott kutyák jellemzően elsőként férnek hozzá bizonyos erőforrásokhoz, vagyis megszerzik a jutalomfalatokat. Ha tehetik elsőként esznek, elfoglalják a jobb pihenőhelyet. Sajátos személyiségük van, mivel képezhetőbbek, agresszívabbak, impulzívabbak, mint a párjuk. Emellett igyekeznek védelmezni a csoportjukat, többet ugatnak, séták során elöl járnak" – írta a Qubiten a tanulmány ismertetésében a kutatást vezető Kubinyi Enikő.

A szukák gyakran válnak dominánsabbá

A dominanciának megvannak a maga jelei a kutyák között: ők nyernek a fizikai összecsapásokban, „felüljelölik” a másik kutya vizeletét. Az összecsapásokban alulmaradó kutya pedig rendszerint csak nyalogatja a száját, ami Kubinyi Enikő szerint a behódolás egyik jele. A kutatásban vizsgált kutyapárosok 1/3-ánál viszont nem volt se szájnyalogatás, se verekedés.

Az etológusok rávilágítottak egy szokatlan összefüggésre: nem feltétlenül a nagyobb és erősebb kutyák válnak dominánssá. Érdekes módon a szuka és kan kutya együttélésekor az elemzések szerint igen gyakran a szuka kerekedik felül, ő lesz a domináns. A másik kutató etológus, Lisa Wallis szerint ennek az lehet az oka, hogy a szukákat gyakran ivartalanítják, és ez jelentősen növeli az agresszivitásukat.

A kutya nem falkavezérként tekint az emberre

A kutatók szerint téves az a nézet, hogy a kutya és gazdája közös falkát alkot, amelyben a blöki falkavezérnek látja a rátermett embert. Kubinyiék kutatása szerint teljesen máshogyan működik ez a viszonyrendszer. A kutya ugyanis a mai civilizációs körülmények között függő helyzetben van az embertől, egyáltalán nem egyenrangú a viszonyuk. Az ember határozza meg, hogy a kutya mennyit kap az erőforrásokból, mikor mehet enni, sétálni, pihenni vagy szaporodni.

„Mi, emberek korlátozzuk a kutya mozgását, szabályozzuk az ellátását, szaporodását – ezért is nevezzük a kutyát háziállatnak˝ – fogalmaz Kubinyi Enikő.

És a kutyák elfogadják ezt a helyzetet, mert genetikailag felkészítették rá őket az elmúlt évezredek.

Az etológus rávilágított: a kutya ezzel szemben egyáltalán nem képes ellátni az embert, nem tudja uralni őt. A kutyának ezért érdeke, hogy szót fogadjon a gazdájának, mert így tud életben maradni. A kutya nem is akarja az ember vezető szerepét megkérdőjelezni, nem akar falkavezéri vagy alfa pozícióra törekedni.

A kutya Kubinyi Enikő szerint csak akkor „lázad” az ember ellen, ha nem tanították meg kölyökkorában a helyes viselkedésre, csak ebben az esetben nőhet a gazdi fejére.