2024.07.25. 17:30
Rémálommá vált a nyaralás a hernádnémeti család számára (fotók)
A nyaralás az élménygyűjtés, a feltöltődés időszaka. Az idei nyáron a repülős utazások könnyen rémálommá válnak. Így történt ez Pipolyné Egri Friderikával és családjával is, amikor a hazautuk Albániából egy óra helyett közel huszonnégy órás tortúra lett.
Friderika a férjével és a kisfiával a reptéren próbált aludni
Forrás: Olvasónktól
Július 15-én indultak Albániába és a tervek szerint július 19-én, pénteken tértek volna vissza Magyarországra a tiranai repülőtérről. Az odaút problémamentes volt, de a visszaút rémálommá változtatta a nyaralás végét. A gép indulását 14 óráról először 15.30-ra, majd 16 órára tették. Végül 17 óra körül felszállították az utasokat egy gépre.
Ötven percet ültek a gépen, majd leszállították őket
Mindenki nagyon örült, hogy ha három óra késéssel is, de elindulnak. Közel egy órát ültek a repülőgépen, amikor a személyzet azt mondta, hogy lejárt a munkaidejük. Azon a napon egy világszintű informatikai leállás sok más helyen is problémákat okozott, a dolgozók ezzel indokolták a késést. Elmondták, hogy ők már kicsúsztak a munkaidőből, nem tudják őket hazaszállítani. Bár ki volt írva, hogy másfél órás az út, az odaút mindössze ötven percet vett igénybe.
Friderika és a többi utas szerint az alatt az ötven perc alatt, amíg ültek a repülőgépen és látták, hogy sorra engedik fel előttük a járatokat, már haza is ért volna a gép Magyarországra. Amikor végleg törölték a járatot, senki nem kapott semmilyen tájékoztatást. Azt kérték tőlük, hogy legyenek türelemmel, a földi vezérlés fog információt adni számukra. Ennek ellenére bárkit kérdeztek, nem kaptak tájékoztatást.
Volt a reptéren egy pilóta is, aki utasként volt jelen, meg akarta kérdezni, haza viheti-e a gépet.
A poggyászuk is elkeveredett
A gép indulását délután átrakták másnap reggel 6 órára.
Amikor leszállítottak minket a gépről, volt, akinek azt az információt adták, hogy a 11-es kapuhoz kell csekkolniuk, volt, aki azt az információt kapta, hogy mehet a feladott poggyászáért.
Friderikáék poggyásza el is kavarodott a zűrzavarban, hiszen ő a két éves kisfiával foglalkozott. Másnap hajnal négytől reggel kilencig keresték a bőröndjüket, amiben számukra szükséges dolgaik – például pelenka a kisfiúnak, bébiétel – voltak.
Hajnali három körül a többi magyar utastársuk annyit intézett, hogy két buszt indítottak. Az egyik busz az utasok egy részét elvitte egy szállodába, ahol azonban három óra után kitették őket, taxival, saját költségen mentek vissza a repülőtérre.
Egy éjszaka megalázó körülmények között
A másik buszon ülők másfél órát várakoztak, amikor a sofőr közölte, szálljanak le a buszról. Friderika a férjével és a kisfiával az emeleti váróban töltötte az éjszakát székeken, földön.
Megalázó volt. A mai napig a sírás kerülget, ha arra gondolok, hogy a két éves kisfiamnak egy pelenka volt a kézipoggyászban és azon gondolkoztam, hogy melyik ruhadarabommal fogom bepelenkázni. Erre végül nem volt szükség, mert hajnali négy óra körül egy rendőr megszánt és segített kicsekkolni a repülőtérről, így tudtam pelenkát és ennivalót venni a gyerekemnek, aki nem ette meg a bent kapható méregdrága szendvicseket és cézár salátát.
Reggel kaptak egy étkezési utalványt, amiből egy fánkot és egy vizet tudtak venni.
A járat péntek 14 óra helyett szombaton 10.45-kor indult el végül Magyarországra. A Wizz Air egyelőre elutasítja az utasok panaszait.
Friderikáék kötöttek utasbiztosítást, így talán kapnak majd valamennyi kártérítést. Akiknek nem volt utasbiztosítása, lehet, hogy semmilyen kártérítésre nem tarthat igényt.
Nem nagyon tudom, hogy mikor fogok újra repülővel utazni, mert a hideg kiráz, ha meghallom egy repülőgép hangját.
– mondta Friderika, aki tisztában van azzal, hogy probléma előfordulhat bármikor. A tájékoztatás és a megfelelő elhelyezés hiánya az, amit megalázónak érzett.
Friderika egyik utastársa, Rózsa Gábor is beszámolt a történtekről:
Többszöri könyörgésünk ellenére sem kaptunk segítséget és információt arról, hogy mi lesz velünk azon a napon, hogyan jutunk haza. Többszöri felszólítás után, 21:00 órakor azt az ígéretet kaptuk, hogy minden utast szállodába visznek és ellátást is biztosítanak, majd reggel 06:00-kor késve indítják a járatunkat haza, és transzferrel vissza is hoznak minket a gép indulására. Ezt maga a supervisor ígérte. Mintegy 60 fővel elindult az első csapat a lefoglalt hotelbe, ígéret szerint másik busszal viszik majd a többi utast is a szállásra. Az első buszon utaztunk feleségemmel, ezt követően szobát kaptunk egy a reptértől fél órára lévő hotelben. Étkezést viszont nem, ekkor már 12 órája talpon voltunk a repülőút miatt. Azt ígérték nyugodtan pihenjünk, mert a recepciósok szólni fognak, mikor indulunk vissza a reptérre a Wizz Air által biztosított transzferrel. Nos, egész éjjel vártuk a hívást, de ismételten senki sem jelentkezett. 2.5 óra alvást követően, le szaladtam a recepcióra megkérdezni, mikor jön a transzfer értünk. Azt a választ kaptam, hogy senki nem jön, nem kapunk enni és jussunk vissza, ahogy akarunk, de a szállásból azonnal mindenkinek ki kell költöznie! Meg lettünk alázva, ki lettünk nevetve, meg lettünk hurcolva gyerekekkel, nőkkel és öregekkel együtt. Éhen, szomjan összeszedve a maradék pénzünket, taxikat kértünk és azt remélve, hogy végre haza jutunk, ki mentünk a reptérre. Ekkor jöttünk rá, hogy a fennmaradó több, mint 120 fő a reptéren aludt a földön. Azok, akiknek szintén ígérték a szállást és ellátást. További rossz hírként kaptuk, hogy már reggel 6-kor sem megyünk haza, mert már azon is toltak további 5 órát. Időközben a maradék pénzünket is fel éltük, majd e-mailben kaptunk kuponokat, melynek összege nagyon szánalmas, 426 LEK volt fejenként, hogy ne éhezzünk.
