Épp ilyen fesztivált álmodott húsz éve, mint amilyenné mára vált a CineFest

Szeptember 6-án, pénteken kezdődik a Cinefest Miskolci Nemzetközi Filmfesztivál, az idei immár a huszadik. Bíró Tibor fesztiváligazgatóval beszélgettünk.

Emlékszem a húsz évvel ezelőtti fesztiválra. Elevenen él bennem egy kép, a Kossuth mozi lépcsőjén ülve várakozunk kollégákkal egy vetítésre, a moziban fiatal filmesek rövidfilmjeit vetítik. Nem sokan voltunk, de határozottan megvolt a hangulata már akkor is a rendezvénynek. De hogyan emlékszik ön vissza a kezdetekre?

A fesztivál gondolata már korábban, felmerült, hiszen voltak előzményei. A II. világháború előtt Lillafüreden nemzeti filmnapokat rendeztek, majd a 60-as-70-es években rövidfilm- és televíziós fesztiválnak adott otthont Miskolc. Tehát filmszakmai berkekben és az idősebb generációkban erősen élt az az emlék, hogy Miskolcon filmfesztivál van. Innen az ötlet, de mi az első pillanattól kezdve más tartalommal szerettük volna megtölteni, hiszen az évtizedek alatt változott a mozis piac is, és a fesztiválok is gombamód szaporodtak országos és nemzetközi szinten egyaránt. 

 Ez akkor még a hazai filmeseknek szólt, és nem is verseny volt, csak egyfajta bemutatkozás, ahova az alkotók is ellátogattak. Sikeres volt, ez adott erőt és biztatást ahhoz, hogy egy nemzetközi filmfesztivállal jelenjünk meg. 

Hosszú építkezés kezdődött el, és körülbelül 10 év után értük el azt, hogy olyan nemzetközi ismeretségünk lett, hogy már a cannes-i, berlini, torontói filmfesztiválok győztes filmjei is eljönnek Miskolcra. Az elején volt egy 35 éves korhatár, aztán ahogy jöttek az idősebb alkotók, fel kellett oldanunk ezt. Változtak a 20 év alatt a bemutatott filmek is, korábban a nagyjátékfilmen kívül kisjáték-, dokumentum- és animációsfilm kategóriánk is volt, mára az animáció háttérbe szorult. A dokumentumfilmek tekintetében is áttértünk a hosszabb filmekre, azokra, amelyek egy-egy témát nagyobb mélységben fel tudnak tárni. Ezekre nagy igény van a mozikban is. Idén egyébként Miskolcon mutatjuk be a Bartók nyomában című vadonatúj magyar dokumentumfilmet, ami iránt már hatalmas az érdeklődés. 

Az idei fesztivál immár a huszadik lesz. Hogyan tükröződik ez a jubileum a programban? 

Több olyan esemény is lesz, amely az elmúlt évekre tekint vissza. Például egy kiállítás a fesztivál elmúlt húsz évéről, ahol régi plakátokat, emléktárgyakat szeretnénk bemutatni a Művészetek Háza kortárs galériájában. Az önkormányzat aulájában is lesz egy kiállítás, amely a 60 évvel ezelőtti televíziós fesztivál emlékeit idézi vissza. Lesz még egy harmadik tárlat, egy lelkes plakátgyűjtő Bogácson talált olyan plakátokat, amelyek a hajdani Heves Megyei Moziüzemi Vállalat egri központjából származhattak. Olyan festett, nagyméretű plakátok, amiket annak idején egy-egy mozi elé tettek ki, Miskolcon például a Kossuth és a Béke mozik elé. Hetente cserélődtek, és a vetített filmet reklámozták.

Meg sem őrizték őket, már a következő héten ráragasztották az újat, de néhány jobbat sikerült megmenteni. Nem tudjuk már kinyomozni, ki volt az alkotó, csak sejtéseink vannak. Talán Szalkai László, aki később a borsodi vállalatnál dolgozott, a dekorációs műhely vezetője volt. Már sajnos nem él. A plakátokat a Sub Rosa kávézóban tekinthetők majd meg a fesztivál idején.

Milyen versenyfilmek érkeznek az idei fesztiválra? 

Az összes versenykategóriában mintegy 44 filmet vetítünk. Ebből 16 nagyjátékfilm, 9 dokumentumfilm, a CineNews kategóriában 11 film látható majd, ez utóbbira fiatal magyar alkotók pályázatait fogadtuk. Az idén létrehoztunk egy új kategóriát East of Europe címmel, ahol kelet-európai vagy tőlünk keletebbre lévő országok filmjeit szeretnénk bemutatni. Ezek a filmek a magyarországi mozi vagy televíziós forgalmazásban szinte egyáltalán nem szerepelnek. Olyan filmeket választottunk, amelyek az adott országban a legnépszerűbbek voltak a saját gyártású filmjeik közül, úgy gondoljuk, hogy ezeket érdemes bemutatni a miskolci közönségnek. Most is igyekeztünk a nagy filmfesztiválok győztes filmjeit elhozni, olyanokat is, amelyek jelentős sikert arattak már külföldön. Számos magyar filmnek is itt lesz a premierje Magyarországon, például a vígjátékok közül a Lepattanó című vadonatúj magyar filmé.

Sok híres vendég járt Miskolcon a fesztivál húsz éve alatt. Csak néhányat említünk: Claudia Cardinale, Juliette Binoche, Franco Nero, Vanessa Redgrave. Várható-e, hogy az idén valakik megtisztelik a fesztivált? 

Idén is kiosztjuk az életműdíjat, amelyet Kardos Sándor operatőr vesz át. Ezen túlmenően nagyon sok vendég érkezik. A filmek túlnyomó többségéhez, és ezalatt a külföldi filmeket értem, vagy a rendező vagy a színész eljön, velük találkozni is lehet. Az úgymond nevesebb alkotók közül szeretnénk valakit az idén elhozni, nem mondanék nevet, mert még szervezés alatt van. A jövőre nézve arra gondoltunk, hogy mindamellett, hogy a filmművészet idősebb mesterei munkásságát életműdíjjal ismerjük el, a jövő évtől azokat az innovatív fiatal alkotókat is szeretnénk díjazni, akik a filmművészet jelenlegi történetében valamilyen újító szándékkal jelentkeznek, vagy olyan alkotást hoznak létre, ami újszerűnek számít.

Sok sok kísérő programja van a rendezvénynek. Mit ajánl a közönségnek?

Sok szakmai program van, ezek részben vetítések, részben szakmai előadások. Idén is megrendezzük az Otthonunk Miskolc sorozatot, amelyben három filmet láthatnak a nézők, ebből Kerényi László filmjét emelném ki, ami az avasi kilátóról készült. A programokhoz kapcsolódó vetítések egyébként ingyenesen tekinthetők meg. 

A fesztiválnak sokéves az együttműködése a Nemzeti Média- és Hírközlési Hatósággal. Ennek eredményeképpen tavaly egy sikeres programot valósítottak meg, amely az idén folytatódik. Egy konferenciát rendeznek szeptember 10-én a Miskolci Egyetem könyvtárában Médiatudatosság címmel, amely azt a témakört szeretné körbejárni, hogy a mai fiatalokat milyen veszélyek érhetik az online térben, a hazai tudományos élet jelentős szereplői számolnak be a legfrissebb kutatásokról a témában. Másnap két workshop is lesz fiatalok számára,  amelyek ezeket a problémákat vizsgálják közelebbről. Ehhez kötődik az is, hogy korábban pályázatot írt ki a fiataloknak a CineFest rövid videófilmek készítésére Veszélyek az online médiában címmel, ennek a pályázatnak most lesz a eredményhirdetése is.

A korábbi években belépett a Csengey-kert is a fesztivál helyszínei közé, amely főleg a fiatalok körében népszerű. Terveznek-e vele az idén is?

Lesznek programok a Csengey-kertben is a Miskolci Egyetem közreműködésével, Ott koncerteket és filmvetítéseket is tervezünk. Levetítjük például Hajdú Szabolcs két korábbi díjnyertes filmjét – a harmadik rész a fesztiválprogramban szerepel – ezek korábban a CineFest díjait is elnyerték. Vendégünk lesz Köbli Norbert forgatókönyvíró is, aki magyar sikerfilmek szerzője, ő workshopot is tart az érdeklődőknek. A fesztivál utolsó napján a Csinibaba című filmet vetítjük, amihez egy kis koncert tartozik a filmben szereplő dalokból.

Tíz éve van kapcsolata a fesztiválnak a Sanghaji Nemzetközi Filmfesztivállal. Érkeznek-e ők is az idén?

Igen, az övék egy A kategóriás fesztivál, az ázsiai régió egyetlen ilyen fesztiválja. Ők  minden évben az adott év terméséből kínálnak válogatást számunkra. Ez kölcsönös kapcsolat, a Magyarországon megjelent filmekből ugyanis mi ajánlunk nekik, 1-2 minden évben bekerül a sanghaji fesztivál programjába. Volt olyan év, hogy díjat is hozott el az általunk ajánlott film. Az idén is érkeznek alkotók és egy kínai filmes delegáció. Az viszont eseti együttműködésen alapul, hogy Török napok címmel keresztmetszetet szeretnénk mutatni a török filmművészet legkiemelkedőbb kortárs alkotásaiból is. Ezt misszióként vállaljuk, és ezek a filmek is csak itt, és csak most lesznek megtekinthetők, minden filmhez érkeznek alkotók, akikkel el lehet majd beszélgetni.

Kicsit visszakanyarodva fesztivál eredőjéhez, a 20 évvel korábbi évekre. Ilyennek képzelték a fesztivált, amilyenné mára vált? 

Egyértelműen igen, ez volt az elképzelés. Sokan feltették az elmúlt 20 évben a kérdést, hogy mikor akarunk olyan szintű fesztivál lenni, mint a nagyok. 

A világpremiereket olyan fesztiválokra viszik, amelyek 50-60 éve működnek. annak tehát nincs realitása, hogy A kategóriássá váljunk. Azon kell dolgozni, hogy a mostani pozíciót megőrizzük.

Merre lehet még továbblépni? 

Azt gondolom, hogy egy filmfesztivál olyan, mint egy bolt termékkínálata,  nem tudja az ember előre, hogy jövőre milyen filmek születnek. Ha mozis szempontból nézem – mert az Uránia és a Béke filmszínházakat egész évben üzemeltetjük, tehát a világpiac filmkínálatával mi ott is találkozunk – a filmkínálatra eléggé jellemzőek a hullámhegyek és hullámvölgyek. Úgy gondolom, hogy az elmúlt 10 évben sosem kellett szégyenkeznünk a kínálat miatt, mert ha nem voltak európai filmek, amikkel fel tudtuk volna tölteni a programot, akkor jöttek ázsiai filmek, dél-amerikai filmek. 

 És van olyan film is, amit mi hívunk, hogy szerepeljen a versenyprogramban. Azt kell mondjam, hogy az elmúlt 5 évben soha senki nem utasította vissza, ha meghívtuk a fesztiválra akár a verseny-, akár a kitekintő programban.

A fesztivál olyan, mintha a gyermeke lenne. Van-e olyan, amire az elmúlt 20 évben a legbüszkébb?

 Ez is pozitív visszajelzés számunkra, hogy ennyire tisztelnek és ragaszkodnak hozzánk a magyar alkotók. És volt olyan eset is, talán 3 vagy 4 évvel ezelőtt, amikor valamely kisjáték- vagy dokumentumfilm kategória győztese, amikor feljött a színpadra és átvette a díjat, azt mondta, az ő filmkészítői pályafutása itt kezdődött: 20 évvel ezelőtt az első fesztiválon volt egy celluloid workshop, ahol épp olyan fiatalokat gyűjtöttünk össze, akik a jövőben filmkészítőkké szerettek volna válni. A díjazott elmondta, hogy itt indult el a karrierje azon a celluloid workshopon, most pedig már a fesztivál egyik kategória díját vihette el.

Sok éven át ingyenes volt a fesztivál a nézők számára, mára bevezették a jegyet. Mennyire fogadták el a nézők ezt a változást? 

Ez elkerülhetetlen volt, több mint 10 éven át ingyenesek voltak a vetítések. Ez a kezdeti időszakban nagy segítségünkre volt, mert olyanokat is bevonzott az előadásra, akiknek egyébként eszük ágában nem volt mozijegyet váltani. Belőlük később mozinézők lettek, merthogy évről évre egyre többen és többen jöttek. 

 És sajnos azt kellett látnunk, hogy a fele fog beférni az előadásra. Olyan visszajelzések is voltak, hogy valakik a szomszédos vármegyékből, esetleg Budapestről vagy a Dunántúlról érkeztek, és nem jutottak be a moziba. Nem akartunk ezzel bosszúságot okozni. Azt gondolom, hogy jelen pillanatban 1200 forint a jegyár, ennyiért ma nem lehet máshol mozijegyet venni.

Apropó: bevétel. Korábban volt egy főszponzora a fesztiválnak. Hogyan működik most ez a dolog? 

A fesztivál legfőbb támogatója a Nemzeti Filmintézet, a költségvetés körülbelül a hatvanöt százaléka tőlük származik. A miskolci önkormányzat támogatásán túl a korábbi években kisebb támogatók csatlakoztak hozzánk, cégek, miskolci vállalatok vagy éppen budapesti cégek, de miskolci érdekeltséggel. 

 Ez azt kell, hogy mondjam, az eddigi legnagyobb támogatás számunkra.