Góré Szabina festményeiből nyílt kiállítás Miskolcon (fotókkal, videóval)

Képeimen többségében gyermekek szerepelnek, amelyek mindannyiunk kis alteregói is lehetnének akár. A fiatalkorban ért ingerek jelentősen befolyásolják a kialakulófélben lévő személyiséget, hatásuk meg nem jövendölhető. Paradox módon egyszerre gyermekek és felnőttek. Az elhangzott történetek narratíva nélkül lebegnek az üres térben. Az emlékezet egyénenként változó, de egyben univerzális mechanizmusát kutatva keresem a felnőtté válás objektív küszöbét. 

Ennek egy vetülete a gyerekkor és annak a misztériuma, valamint a kollektív emlékezet léte, formálódása. A térmanipulációk álomszerűvé, másvilágivá formálják a jeleneteket. Az ábrázolásokon szereplő izolált, élettől elidegenedett figurák gyakran sem arccal, sem identitással nem rendelkeznek, mégis ismerősnek hatnak. Az identitásunk vajon belülről fakad, vagy a külső tényezők szabják meg? Netán a kettő paralel módon? A személyazonosságuk bizonytalanságát a térbeli torzítások, és nem valós perspektívák hangsúlyozzák.