Bartók nyomában Törökországban jártak

Vajon miért hasonlítanak egymásra olyannyira a magyar és a török népdalok? Finnugor-e vagy török a honfoglalás kori magyar népzene? - ezt a kérdést feszegette Bartók Béla zeneszerzőnk 90 évvel ezelőtt. 1936-ban gyűjtő körúton járt Törökországban, ahol szenvedélyes kíváncsisággal hallgatta és rögzítette a török népdalokat, és hitte, a török-magyar zenei rokonság legalább 1500 éves. Aztán hazajött, de a közeledő világháború idején - bár tervezte -, nem publikálta gyűjteményét és a naplóját, csak már később, amikor Amerikába disszidált.

Ellátogathatunk Isztambultól Adanáig

Bartók Béla közel 90 évvel ezelőtt írott naplója nyomán született Kázsmér Kálmán dramatizált dokumentumfilmje, melyet a napokban vetítettek első ízben a CineFest Miskolci Nemzetközi Filmfesztivál CineDocs versenyprogramjának részeként.

No de mit is látunk a filmvásznon? Ellátogathatunk Isztambultól Adanáig, és az út során világossá válnak a török és a magyar népzene közötti hasonlóságok.

Mindemellett a dokumentumfilm játékfilm elemekkel ötvöződik.

Az élet mint forgatókönyvíró

Ez alkalommal is az élet volt a legnagyobb forgatókönyvíró. Már javában folytak az előkészületek, amikor Kázsmér Kálmán - a koronavírus-járvány idején történt ez - kölcsönadott egy akusztikus gitárt Török Tilla népzenésznek. Kálmán udvarias „Hogy vagy?” kérdésére Tilla bővebben válaszolt. Elmesélte, hogy kalandos módon megismert török szerelmével, Erdinccsel törökországi gyűjtőútra indulnak. A néhány mondat olyannyira felvillanyozta a rendezőt, hogy már biztos is volt benne, hogy Tilla és Erdincs történetét is beleveszik a filmbe megismerkedésüktől kezdve a gyűjtőúton át egészen az esküvőig.

Több síkon folyik a történet

Magának a filmnek így Bartók Béla 1936-os naplója az alapja, amit a török gyűjtőkörúton írt, de ez így önmagában kevésbé lenne talán érdekes a laikus nézők számára. A népdalgyűjtő utat - egy másik idősíkként - végigjárja a filmben a fiatal pár, és mindemellett az eredeti, az útról készült filmrészleteken túl a játékfilm eszközeivel mintegy némafilmként színészek is eljátsszák: Bartók Bélát Porogi Ádám, török útikalauzát Sípos L. Márk személyesíti meg. A történetet a naplók és a visszaemlékezés részletei fűszerezik, a narrátor Sípos János népzenekutató, aki éveken át kutatta Bartókot, angolul megjelent naplóját magyarra fordította.

Ne csak a szigorú bácsit lássák…

A film premierjére az alkotók egy része is Miskolcra érkezett, majd részt vett a közönségtalálkozón, és néhány mondatot fűzött a látottakhoz. A rendezőn kívül jelen volt Sípos János, a fiatal török-magyar házaspár, a színészek és a film vágója, valamint operatőre is.

Kázsmér Kálmán hangsúlyozta, számára külön öröm, hogy épp Miskolcon vetítették első ízben a filmjét, hiszen ő maga is miskolci. Nagy tisztelettel szerettek volna a Bartók témához hozzányúlni – fogalmazott. Hús-vér, érzékeny emberként akarták bemutatni a zeneszerzőt, ez viszont nem volt egyszerű vállalás egy 90 évvel ezelőtt történt esemény kapcsán. Úgy szerették volna, hogy maga a történet ugyanúgy szóljon a fiatalokhoz, mint bárki máshoz, hogy, ne csak a „szigorú bácsit” lássák, akinek furcsa a zenéje, és annyit tudni még, hogy körutat neveztek el róla Budapesten, hanem hogy a gyermeki kíváncsisága, a befogadó személyisége, a kutatóvágya jusson róla az eszükbe.

Emlékeznek még a Swetterre?

"A talált dallamtípusok meglepő hasonlóságot mutatnak a régi magyar népdalok ereszkedő szerkezetével. A dallamot a legmagasabb hangon kezdik, majd egyre süllyednek, a legmélyebb hangjára csak a dallam legvégére szállnak le. Nyilvánvaló, hogy ez az egyezés nem véletlen, hiszen a szlávoknál a görögöknél ennek nyoma sincs. Ilyen szerkezetű dallamok csak az Erdélyiben lévő mezőségieknél, a moldva csángók körüli románoknál és a magyaroknál, valamint az északi török népeknél ismeretesek. Egyre bizonyosabbnak látszik, hogy ezek egy régi, ezer év előtti török zenei stílus maradványai" - idézte kérésünkre portálunknak Bartók Béla szavait Kázsmér Kálmán mintegy összefoglalva a látottakat. Ő egyébként nemcsak miskolci születésű, hanem sokan emlékezhetnek is rá, hiszen Swetter nevű zenekarukkal, népzenén alapuló rockot játszottak. 1988-ban megnyerték a tévében rendezett Ki mit tud?-ot. Akkor egész Miskolc drukkolt nekik, majd egy ország ismerte meg a nevüket. Kázsmér Kálmán basszusgitárosként volt a zenekar tagja. Később Budapesten a zenéléssel sem hagyott fel, de rendezőként dolgozik, számtalan koncertfilm, dokumentumfilm fűződik a nevéhez.

Videós tartalmaink továbbra is megtalálhatóak a YouTube csatornánkon.