Szűcs Kornél élete sprintjéről, a válogatottról

Hétfőn este megvalósult Szűcs Kornél gyermekkori álma, a DVTK csapatában nevelkedett labdarúgó, aki jelenleg az angol másodosztályban szereplő Plymouth Argyle játékosa, azok után, hogy először kapott meghívót a felnőtt magyar válogatott keretbe, a Bosznia-Hercegovina – Magyarország (0-2) Nemzetek Ligája csoportmeccs 86. percében, csereként pályára lépett a nemzeti együttesben, átesett a tűzkeresztségen. A 23 éves védő a válogatottól szerda hajnalban ért haza angliai otthonába, és a délelőtti pihenőjét követően beszélgettünk vele.

Szűcs Kornél és a hajnali négyek

– A mai napon pihenője van a csapatomnak, minden játékosnak a Plymouthnál, ez pont jól jött ki a számomra, hiszen csak szerdán, hajnali négykor érkeztem meg a lakásomba, ugyanis volt egy kis késés a repülőgép indulásakor Budapesten, és a leszállás után még Bristolból el kellett autózzak Plymouthba. Ha ehhez hozzáteszem, hogy bosnyákok elleni meccset követően is csak hajnali négyre értünk vissza Telkibe, a válogatottal, azt kell mondjam, hogy a két egymást követő éjszakai utazás szokatlan és megterhelő volt, de ez mit sem számít, mert amilyen élmények értek, amik velem történtek az elmúlt napokban, az fantasztikus volt – nyilatkozta az Észak-Magyarországnak Szűcs Kornél, aki arra a kérdésre, hogy mennyire volt nehéz, vagy könnyű a beilleszkedés a válogatottba, így folytatta: – Voltak olyanok a keretben, akikkel korábban egy csapatban játszottam, Nikitscher Tamás a Kecskeméti TE-ből, illetve Gera Dániel a DVTK-ból, de Balogh Botonddal, Schön Szabolccsal is ismerősként üdvözölhettük egymást, ahogy Kata Mihállyal is, akivel az utánpótlás válogatottban játszottunk együtt. És persze sok olyan csapattárs volt a válogatottban, akikkel NB I-es bajnokikon találkoztunk, úgyhogy nem ismeretlen közegbe kerültem, ráadásul mindenki nagyon jó fej volt. Mindenkinek volt néhány jó szava hozzám, nagyon sokan kérdeztek az angliai élményeimről. Szóval a beilleszkedéssel nem volt probléma, és mással sem, mert a válogatott egy nagyon jó közösség, és a tagjai tesznek azért is, hogy ez így maradjon, az esti beszélgetések, társasjátékok nagyon összehozzák a brigádot.

Élete sprintje

A védőnél arról is érdeklődtünk, hogy azok után, hogy a pénteki, Hollandia elleni, hazai 1-1-es meccs alkalmával nem jutott szóhoz, a hétfői, bosnyákok elleni mérkőzést megelőzően voltak-e jelei annak, hogy debütálhat, például hogy Marco Rossi szövetségi kapitány esetleg közölte-e vele, hogy csereként számít rá.
– Nem volt ilyen előzmény, nyilván a kapitány sem tudja előre a meccs alakulását, de én bíztam benne, hogy ez így lesz. A válogatottnál töltött egy hétben azon voltam, hogy úgy tegyem oda magam, hogy lássa rajtam a kapitány, hogy igenis idevaló vagyok, hogy a bosnyákok ellen esetleg megkapjam a lehetőséget. Aztán a hétfői meccsen, amikor intettek a kispadról a melegítés közepette, hogy be fogok állni, szerintem életem leggyorsabb sprintjét vágtam ki, úgy futottam a kispadhoz, hogy közben vettem le a melegítő felsőmet, hogy a lehető leghamarabb pályára léphessek – mondta Szűcs Kornél, akinek közbevetettük, hogy ennek ellenére nem ment flottul a becserélése. – A negyedik játékvezető, aki a cseréket intézi, elnézte a számokat, Fioláét mutatta fel, holott nem helyette kellett beállnom, és eltartott egy ideig, míg tisztázódott a félreértés, és végül Nagy Zsolt jött le, helyette mentem be.
Kíváncsiak voltunk arra, hogy a bemutatkozását követően a gratuláló üzenetek elárasztották-e a játékost.
– Rengeteg gratulációt kaptam, üzeneteket, telefonhívásokat, ami nagyon, nagyon jól esett, eszméletlenül jó érzés, még most is kavarognak bennem az ezzel kapcsolatos gondolatok, és így, hogy most ez szóba jött, a hideg is kiráz. Tényleg minden szép, úgy érzem jó úton vagyok, bízom benne, hogy a Plymouthnál is jól megy majd a játék, és kapok még a válogatottba meghívót, mert azért fogok innentől élni, dolgozni, hogy minél hasznosabb tagja legyek a válogatottnak – mondta Szűcs Kornél, aki arra a kérdésre, hogy az üzenetek közül melyik volt a legemlékezetesebb, így felelt: – Barátok, csapattársak, edzőim közül nagyon sokan gratuláltak, mind jól esett, de a legjobban a szüleimmel, és a párommal folytatott hosszasabb beszélgetések maradnak meg bennem, hiszen ők ismernek a legközelebbről, ők vannak a leginkább tisztában azzal, hogy mennyi mindent tettem meg azért, hogy most arról lehessen beszélni, hogy bemutatkoztam a válogatottban. Az elmúlt bő egy évben sokat fejelődtem, és amikor nehéz helyzetben voltam, akkor sem adtam fel, amikor nem azok történtek a karrieremben, amit szerettem volna, amit terveztem, mindig hittem abban, hogy van jobb utam, szóval kitartottam, és ezt a szüleim és a párom pontosan tudják.

Folytatni

Arra is kíváncsiak voltunk, hogy a Plymouthnál hogyan csapódott le, hogy bemutatkozott a magyar a labdarúgó válogatottban.
– Csak csütörtökön fogok személyesen találkozni a többiekkel, de a keret tagjai, és edzőim közül már többen is gratuláltak, és kiderült, hogy néhányan nézték is a meccset hétfőn, mert úgy gondolták, hogy eljött az időm, hogy beállítsanak. Természetesen ez nagyon jól esett – mondta Szűcs Kornél, akinek most vissza kell illeszkednie a Plymouthba. – Szombaton kora délután a Cardiff vendégeként lépünk pályára. A legutóbbi három hazai bajnokinkat megnyertük, és most jó lenne, ha sikerülne az idegenbeli pontszerzés, a győzelem. A Championshipben sem volt forduló a múlt hét végén, a válogatott szünet előtt véleményem szerint jól összeállt a csapat, bízom benne, hogy ott tudjuk folytatni, ahol abbahagytuk.